Olvasni

Amihez persze nem elég pusztán az akarat. Kell hozzá író,

a tollat fogni képes kéz,

kell hozzá maga a könyv,

Mágia, még a kiadó neve, a Tevan is olvasható rajta,

és kell hozzá, igen, az elszánt ember, aki olvasni akar.

Nem elég, hogy az írni képes sorokat vet papírra,

és még el is olvassa, ki is javítgatja, a legjobb formába hozza, amit leírt,

az sem elég, ha az író elmereng leghíresebb műve fölött,

nem elég a nem tudom mibe mártott tollat fogó kéz,

nem elég a könyvet fogó kéz sem,

és néha még a könyv sem elég,

a nevünk sem elég,

szükség van az elszánásra is, hogy mindebből az legyen, aminek lennie kell: az olvasás.

Ez a poszt egyébként ún. mozgó poszt lesz, amilyen A kalap című is volt, érdemes lesz rá vissza-visszanézni, mert állandóan bővülni fog, ahogy újabb és újabb szobrokat találok a témához, márpedig ilyen jócskán akad. Könyv és kalap jegyben járnak,

jegyben bizony; még ha csak naplófőkönyvről vagy beszolgáltatási jegyzékről van is szó.

Olvasni különben sokféleképpen lehet,

már ha hagyják az embert, nem úgy, mint Kalazanci Szent József a leányokat,

de ha hagyják, lehet párosban,

elrévedve vagy megriadva,

mint Jókai regényén, a Kárpáthy Zoltánon a két városligeti lány,

vagy Gárdonyi Géza regényén az Örök Olvasó,

lehet tanulópárban, udvarlási jelleggel, az olvasó arcát és a könyv nyitott lapjait egyszerre fürkészve,

lehet egy másik felállásban,

azzal a fölénnyel, hogy én már olvastam, amit te még nem,

lehet a nagyok fensőbbségével,

és lehet szenvedéllyel párban,

hiszen mi más tevékenység lenne képes ilyen intimitást generálni, mint az olvasás?,

lehet olvasni szokatlan társaságban,

és lehet olvasni bonyolult lélektani felállásban, de kalapban!,

lehet felolvasni, fekvő unokának mesét, ugyancsak páros dolog,

lehet könyv helyett kottával,

énekelve,

lehet kottát némán,

lehet úgy, mintha kottát, és rögtön ki is énekelnénk,

lehet kis kéziratos versfüzetet, akárha csekk-könyvet, aláírás előtt egy jótékony adományhoz,

akárcsak a bátyus Füreden,

és ha már ez ilyen úri huncutság,

lehet azzal a közönnyel, amivel Festetits György

vagy Lorántffy Zsuzsanna nem olvas épp. De nem úri huncutság, mert például

József Attila zsebéből is kilóg valami, aligha csekkfüzet, és ő sem olvas — fogadni mernék, fejből szaval.

Olvasás vagy nem olvasás amúgy sem a könyv méretén múlik.

Lehet olvasni tankönyvet,

mint már említettem, főműhelynaplót,

úgy téve, mintha okulnánk,

és mesterünk szavának csakis az idő szabna határt. (És közben a pliszészoknya titkáról is lehull a lepel.)

Írónak különben is mindig kézirat kell,

vagy láthattuk már, a becsukott könyv,

egyházi embernek a nyitott Könyv, nagybetűvel.

Professzorként a könyvre oda se nézve olvasunk,

hiszen, akár a mesét, már mindent tudunk, ami le van írva,

Lessingként pedig a tenyerünkből.

Lehet olvasni elnémulva minden egyes leírt szó felett,

vagy gőggel, felbátorodva rajta, hogy könyvünk van.

Lehet olvasni katonaként, őrségben bújni a könyvet, távoli fegyverropogásban tapogatni a betűket (A Mester és Margaritát, Száz év magányt, Iskola a határont).

(Ehhez nagyon hasonlatos a munkából kiszakított időben olvasás,

ahol nem lapátot támasztunk vagy a közeli söntést cserkésszük be, hanem bizonyítjuk az e tevékenységet sosem művelők előtt, hogy az olvasás is dolgozás, csak másfajta dolgozás.)

A mester, ha már az kell, különben is mi vagyunk.

Az idő, ami megcsal,

ami miatt elábrándozunk a könyvünk fölött,

elkalandozunk,

elidőzünk,

elbambulunk,

vagy éppen hogy kővé dermedve figyelünk,

belebámulunk az időbe,

az idő kellős közepébe,

ahol talán ott van az, ami miatt olvasunk,

ami miatt az angyalok is olvasnak,

ami miatt a gyermekek is olvasnak,

és ami miatt néha a fejünket veszítjük.

Mondom, vázlat most még, innen folytatódik majd.

*

A szobrok a Köztérképen az első említések sorrendjében:

Borbás Tibor: Kosztolányi Dezső (Budapest, Kosztolányi Dezső tér)

R. Kiss Lenke: Ülő munkás (Budapest, XIV. kerület, Zeneiskola)

Margó Ede: Pósa Lajos (Budapest, Városliget)

Varga Imre: Arthur Koestler (Budapest, Lövölde tér)

Ligeti Miklós: Anonymus (Budapest, Városliget)

Strobl Alajos: Arany János (Budapest, Múzeum-kert)

Marton László: Olvasó nő (Szigliget)

Füredi Richárd: Könyves Kálmán (Budapest, Hősök tere)

Osváth Mária: Olvasó fiú (Budapest, XIII. kerület)

Strobl Alajos: Gróf Károlyi Sándor (Budapest, Városliget)

R. Kiss Lenke: Munkás-paraszt összefogás/Centenáriumi emlékmű szalagdomborművének részlete (Budapest, Kőbánya)

Radnai Béla-Gabay Sándor: Kalazanci Szent József (Budapest, Váci utca)

Strobl Alajos: Olvasó lányok (Budapest, Városliget)

Popovics Zoltán: A nagy könyv (Eger)

Vasas Károly: Olvasó férfi és nő/Tanulópár (Budapest, Könyves Kálmán körút, áthelyezve)

R. Kiss Lenke: Olvasó lányok (Tatabánya)

Kovács Ferenc: Olvasó lányok (Budapest, XI. kerület)

Kovács Margit: A Szent István körúti egykori Népművészeti Bolt bejáratának díszítései, részlet (1941)

Horvay János: Gárdonyi Géza-emlékmű (Budapest, XI. kerület)

Makrisz Agamemnon: Éneklő fiatalok (Budapest, Népstadion-dromosz)

Strobl Alajos: Liszt Ferenc (Budapest, Operaház)

Huszár Adolf: Báró Eötvös József (Budapest, Eötvös tér)

Mátrai Lajos György: Kisfaludy Károly (Győr, Karmelita-templom)

Vay Miklós: Kisfaludy Sándor (Balatonfüred)

Farkas Ferenc: Festetics György (Keszthely, Fő tér)

Horváth Géza: Lorántffy Zsuzsanna (Sárospatak, Iskolakert)

Tar István: József Attila (Balatonszárszó)

Osváth Mária: Ülő nő (Fonyód)

Ungvári Lajos: Főiskolások (Budapest, Népstadion-dromosz)

Strobl Alajos: Jókai Mór (Budapest, Jókai tér)

Buza Barna: Kálvin János (Budapest, Kálvin tér)

Horvay János: Cserháti Sándor (Mosonmagyaróvár, egykori Gazdasági Akadémia parkja)

Rácz Edit: Fazekas Mihály (Debrecen, Nagyerdő)

Siegfried Charoux: Gotthold Ephraim Lessing (Bécs, Judenplatz)

Senyei Károly: Vegyészet (Budapesti Műszaki Egyetem, főbejárat)

Grantner Jenő: Tudomány (Budapest, Villányi út)

Fülöp Elemér: Diákok hősi emlékműve (Budapest, Izabella utca)

Borbereki Kovács Zoltán: Szövőnők (Újpest, Blaha Lujza utca)

Somogyi Árpád: Nő könyvvel (Veszprém, a Pannon Egyetem főépülete előtt)

Kucs Béla: Olvasó nő (Sárospatak)

Kárpáti Anna: Judit-szobor (Budapest, XIII. kerület)

Kucs Béla: Ülő nő (Tatabánya)

Kovács Ferenc: Olvasó lány (Budapest, XIII. kerület)

A két kutya között olvasó kisfiú a Lázár utca 14. kapubejárata fölött áll, az olvasó angyalfej a szigligeti alkotóház könyvtárában volt 2013-ig látható, a két olvasó kislány a Dob utcai Általános Iskola homlokzatán, a fejnélküli épületdíszítő szobor 2013 őszén a zirci apátság altemplomának bejáratánál ideiglenesen állt. A Kárpáti Anna Judit-szobráról készített fotót köszönöm Szeifert Natáliának.