Jobbat nem tudsz találni

Aki figyelmesen olvasta előző sárospataki, Somogyi József 1986-os Rákóczi-lovasszobrával foglalkozó posztomat, észrevehette, hogy a felsőfokot egyszer sem használtam abban a szövegben. Ennek a tartózkodásnak a most soron következő lovasszobor az oka, amely néhány tucat méterre áll Somogyi munkájától, a vártól északra eső részen, a Sárospataki Képtár épülete előtt.

Andrássy Kurta János Lovas című szobrát 1982-ben állították fel, de a plasztikai gondolat biztosan jóval korábbi, a Magyar Nemzeti Galéria Szobortárában 1967-es szerzeményként létezik a szobornak egy 48.5 cm-es, halványan vaskosabb megfogalmazású, de ugyanilyen mozdulatokkal operáló bronz változata,

végül magas, a szobor méretével megegyező

mészkő borítású posztamensre.

Dél felől nézve

a feltételezések szerint sárospataki születésű

Árpád-házi Szent Erzsébet (Liszt Ferenc, ugye résen vagy?!) megkeresztelésének

állítólag helyszínül szolgáló

Vártemplom

nyújtja a hátteret a szoborhoz,

és már ez a szobor körül megtett negyedkör (valójában az időben utoljára, a kora délutáni kihalt napsütésben elsütött sorozat) is megmutatja, hogy rendkívüli dologról van szó, olyasmiről, ami megérdemli a felsőfokot — és talán már ennyi is feltárja a szobor igazi titkát.

Mert a déli a fő nézet, a túloldalról,

noha az állat igen jellegzetesen hátrafordítja, hátrakapja a fejét,

valami mindig takarásba kerül,

valamilyen hiányérzetünk marad.

És el lehet szórakozni az alsó nézetekkel is,

mindenféle szögekből,

hol kevesebbet,

hol többet lefedni az egészből,

próbálkozni az elülső oldalról,

mindig a déli oldal lesz a nyerő.

Világosság délben.

Fontosak a részletek is,

például a lovas komoly figyelme

és a ló játékossága közötti ellentét,

az állat a felemelt kézre irányuló tekintete,

a lovas

meztelen, mezítlábas, nyereg, kengyel vagy zabla nélküli megjelenítése és a furcsán behajló testtartás,

azt ezt kiszolgáló többi sallangmentes, egyszerű apróság,

a lendülő lófarok,

az egyértelműen magasba emelkedő bal mellső lóláb,

amely emlékeztet rá, hogy a ló tulajdonképpen a jobb hátsó lábát is emeli,

még akkor is, ha statikai okokból egy finom trükkel

meg kellett oldani a kitámasztást.

És a sok furcsán, különösebb plasztikai realizmus nélkül lendülő végtag,

az extrém, az arcot takaró elölnézet,

mely egyúttal a szobor hasonlíthatatlan törékenységét és különös egyensúlyát is kézzelfoghatóvá teszi,

hirtelen megérteti

a szobor önnön végtelen geometriájában

gyökerező tetszetős, nagy titkát.

Ez pedig az,

hogy a kompozíció kontúrjai/szélső pontjai

különösen a két egyenes oldalnézetből

szabályos kört alkotnak,

mely a két a földre helyezett lólábat összekötve a képzeletben könnyedén megrajzolható.

Ez a kör ad a lovasszobor

szertelen részleteinek, szembetűnő dinamizmusának keretet,

fegyelmezi,

és egyúttal erős hangsúllyal ki is emeli őket,

és Andrássy Kurta János Lovas szobrát egyszersmind olyanná teszi,

amire nyugodt szívvel mondhatom: jobbat nem tudsz találni.

Mikor áprilisban először megláttam a szobrot, de még elkezdtem volna fényképezni, azonnal beugrott a körnek a látványa, és érdekes módon, abban a pillanatban beugrott ennek a bejegyzésnek a címe is. Csak néhány napja, mikor a képeket összeválogattam, jutott eszembe, hogy megkeressem, vajon kitől származhat ez a sor. Kortárs költőre gondoltam, mai versre, inkább nőre, mint férfira. Őszinte meglepetéssel láttam a kereső első találatán, hogy ezt a címet én adtam egykor Ingo Schulze Új életek című regényéről írt recenziómnak, még 2008. áprilisában. Idézőjelben van, vélhetően a regény szövegéből származik, így tehát a német írónak vagyok hálás, hogy most olyan magától értetődően van itt. (Néhány hónappal a bejegyzés közreadása után elolvastam recenziómat: a szövegből kiderül, hogy a cím valójában Goethe Wertheréből származik, a levélregény ajánlásából, melynek befejező része Szabó Lőrinc fordításában így hangzik: “És te, jóságos lélek, aki ugyanazt a szorongást érzed, amit ő, meríts vigaszt a szenvedéseiből, és legyen barátod ez a kis könyv, ha a sors végzése vagy a saját hibád miatt jobbat nem tudsz találni.”) De előre szólok, hogy tartalmilag mégsem teljesen igaz. Találtam jobbat, nemsokára az is jön.

*

A szoborról a Köztérképen.

Az Andrássy Kurta Jánosról a blogon olvasható másik bejegyzés.