Nyelvem határai a világom határait jelentik. Ifjú koromban, Esterházy Péter írásainak rajongó olvasóiként sokan voltunk, akik szükségét éreztük, hogy szövegeinkbe időnként egy-egy Wittgentstein-átköltést szúrjunk be. (Wittgensteinnek is, mint oly sokaknak akkoriban, ő, Esterházy volt a legtermészetesebb, leginformálisabb és ezért leghatékonyabb közvetítője.) És tényleg így van, ahogy Wittgenstein fentebb mondja, a blognak ezekhez a posztjaihoz, nem is feltétlenül a pontosság kedvéért (hiszen mindezt majd megírom még pontosabban is), hanem inkább azért, hogy a beléjük foglalt világ még messzebbre terjedhessen, néha muszáj új szavakra szert tennem, olyanokra, amiket az élet más területein egyébként nem használok.

És “szert tennem rájuk”, ezen a helyen ez a pontos kifejezés. Ennyi év elteltével bevallhatom, hogy

a palástbüszt szót megálmodtam annak idején,

a terítőnyereg szót pedig meg kellett alkotnom, hogy leírhassam, mit látok (nem mintha olyan rettenetesen nehéz munka lett volna, hiszen csak rá kellett néznem). Mindezt most azért árulom el, hogy világos legyen: az ennek a bejegyzésnek a címében olvasható szó nem valamilyen saját lelemény, hanem létező építészettörténeti szakkifejezés. Déry Attila egyik könyvében találtam rá, tettem rá szert nemrégiben, Déry pedig az építészeti ornamentikáról szóló ismeretek kétségbevonhatatlan szaktekintélye. Ez a bejegyzés tehát az “ívzugszoborpár” szót szeretné visszaállítani a saját jogaiba, a szót, miközben ezt írom, a szövegszerkesztő a kötőjelek hiánya miatt pirossal mindig aláhúzza; ez is igazolja, hogy vissza kell őt állítani a jogaiba.

Ízlelgessük a szót, szedjük darabjaira, négy elemét rakosgassuk különféle sorrendbe. Ív. Zug. Szobor. Pár. Ívzug. Ívszobor. Ívpár. Szoborpár, zugszobor, zugszoborpár (eddig sehol a piros aláhúzás), és ha a legkézenfekvőbb példánál azért valamivel bonyolultabb nyitóképet is hozzánézzük, a négytagú összetétel egyben, ívzugszoborpár, azonnal érthető és világos lesz.

Mert van az ív, általában félkör egy álló téglalap alakú nyílászáró, ablak, ajtó, kapu felett, ám hogy a részlet a nagyobb egész geometriájába megfelelően illeszkedjen, ezt az ívet is négyzetbe kell foglalni — az ívek külső felén pedig ily módon kétoldalt létrejön, megképződik a zug, az üres ívzug, amit egy régebbi, gazdagabb, lassúbb tempójú korban képpel, szoborral volt szokás benépesíteni, a fent látható példán díszítéssel, keménygipsz növényi ornamentikával.

De gyakran abszolút klasszikus figurális szobrokkal,

párban álló,

egymáshoz nagyon hasonló vagy néha éppenséggel tükörszimmetrikusan azonos tevékenységet folytató, féldomborműszerűen megformált figurákkal,

akik azért nemüket tekintve

különböznek egymástól,

de a biológiai nemben mutatkozó különbséget

általában felülírja

a közösen végzett tevékenység, amit rendszerint jelez az egymás felé fordulás is.

A közösen végzett tevékenység gyakran valamilyen allegória,

mint itt, a Petőfi Sándor utcai egykori Főposta-épület homlokzatán elhelyezett ívzugszoborpárnál,

ahol a virágfonattal összekapaszkodó két felnőtt angyal a hírvivés aktusát, az összekötöttséget szimbolizálja, mert hát amiről hallgatni kell…,

még konkrétabban ugyanitt, a Párisi utca felüli oldalon ez a páros,

amelyből a főtengelyen, az amúgy ajtóbejáró nélküli, de megszámozott középső ablak körül szimmetrikusan összesen három teljesen egyforma van,

és ahol a jobb oldalsó figurák

mindig borítékokat nyújtanak

kis tömött pénzeszsákot őrző párjuk felé.

De ilyen tevékenységallegóriának tekinthetjük

a közgazdasági egyetem

régi épületének

a Duna felőli, nyugati oldalán

a földszinti ablaknyílások ívzugaiban

elhelyezkedő párosokat is

(a fényképsorozat dél felől északra, jobbról balra haladva mutatja be

a tizennégy, hét párosba rendeződő darabot,

akik középen egy ívbe foglalt címertartó párost fognak közre kétoldalról),

és én a nagy részét ugyan

inkább nézném művészetallegóriának,

de rendben, fogadjuk el,

hogy az épület egykori funkciója,

a vámház (az APEH/NAV bonyodalmas Ádám-Éva történetének egyik szála) olyasmi volt, ami minden tevékenységet, így a műalkotás létrehozását is feltüntethette kommunikáló, önmagáról információt adó ornamentikájában.

Hasonló, a funkcióra utaló jelleg látható a Londonban a névadó házaspár, Mary Moore és Charles Wyndham számára 1899-ben épült

belvárosi Wyndham Színház

négy párosánál is,

még talán komolyabban is vehető, mert közvetlenebb a hely funkciójára utalás, mint a budapesti Fővámháznál,

és elismerem,

hogy szigorúbb kritériumok szerint ezek a párosok

nem ívzugszobrok,

hiszen nem ívek zugaiba kerültek, hanem egyenes vonalak képezte terekbe, ahol ily módon maradt felesleg, betöltetlen, üres hely,

de az olvasónak hinnie kell nekem, ezek a párok csupán az alapműfaj modernizálóbb változatai.

Mint ahogy a Royal Academy kertjének utcára kivezető kapuján álló ívzugszoborpár esetében is hinnie kell nekem, ezek valóban párszobrok,

még ha együtt a kettőt az ívvel nem fényképeztem is le, mert a szobrok akkor jobban lekötöttek, mint egymáshoz való építészeti viszonyuk.

Az esetek egy jelentős részében a szobrok közvetlen témája, ikonográfiája, attribútumkészlete is a bőség, a jólét, a jó élet

képi ábrázolásának körébe vonja ezeket a kis szobrokat, mint ezt a kettőt egy amszterdami kapualjban,

vagy ezt a párost Budapesten,

de ha esetleg nincs is közvetlen ikonográfiai utalás bennük,

vagy egykori szépségüket

szarkasztikusan csúfolta meg

az eltelt idő,

akkor is a jómód, a gazdagság, a pompa hírnökei, legalább az építtető, a tulajdonos valamikori jómódjáé, gazdagságáé, pompakedveléséé,

romlásuk pedig paradox módon épp születésük technikájának megértéséhez

ad támpontokat — a Pollack Mihály téri Károlyi Lajos-palota fenti példájából jól látható, a féldomborműves figura arca nem szobor módjára, három dimenzióban készült egykor, hanem utólagos ráillesztéssel (és később külön vált le a megmaradt részről).

És már elég sokat, sok példát láttunk ahhoz,

hogy tudomásul vegyük,

az ívzugszoborpárok biológiai nemének különbözőségére tett

fentebbi megjegyzésem az esetek nagyobbik részében indifferens,

hiszen az ívzugokban helyet foglaló szobrok nagy része

szárnyas angyalt ábrázol,

mint itt,

az Állami Számvevőszék Apáczai Csere János utcai székházán,

aztán Bécsben, az Operaház oldalával szembeni épület ablakíveinél,

ahol nagy számban és nagy változatosságban nyüzsögnek az angyal ívzugszoborpárok, szárnyaik alig férnek el a szűk helyen,

vagy az itt bemutatottak közül az időben legkésőbbi, 1928-ban emelt keszthelyi házon, a Balatoni Múzeum mai épületén, ahol a díszpadimentumon az ívzugszoborpár fentebb már bemutatott variációja látható,

az a bizonyos zug itt az ív alatt keletkezik, és a szobrok

nem a nyílászárók felső részét ölelik, hanem a főcímert.

De persze ha hagyományos angyal kell, új, a rendbehozatal idejéből származó elrendezéssel,

akkor Keszthelyen egy lépéssel a Balatoni Múzeum mellett az is van. Az ívzugszoborpár születése korábbi évszázadokra tehető, de nagy virágkora Európa Rómán túli részében egyértelműen a tizenkilencedik századra, a neoklasszicizmusra esik, angyalos témájában viszont hű marad eredetéhez,

és kisebbségben maradnak

a világiasabb ábrázolások,

az állatok,

a szörnyek,

vagy éppen a fiatal, frivol

nőnemű teremtmények. Pedig a kényszerű testtartás, az ülés, a félfekvés valósággal kihívja ezt a ledérebb megközelítést.

Az épületdíszítő szobornak persze hosszú volt az útja, mire bejutott az ív alá (mint itt a Nagy Fuvaros utcában ez a lábát lógázó páros),

és ívzugszoborsága is bonyolultan kanyargott, itt a római Quirinale Palota, az olasz köztársasági elnök rezidenciája főkapuján megvan még az ív, megvan a szoborpár is, leginkább a zug hiányzik,

  és küzdelmes volt az az út is, ahogyan átalakulva megpróbált kibújni onnan,

ennek a nagykörúti bérháznak a homlokzatán például az a pillanat látható,

amikor az ív már megszűnik, de a párszobor még kívül van rajta (világias nő–férfi páros amúgy),

ezen a római épületen a két ívzugszobor már egészen az ablakkal megtört ív külső széleire merészkedik,

és pontosan az a pillanat van itt megörökítve,

a menekülésé, az ívzugszobor B-tervének megvalósításáé (az A-terv nyilvánvalóan az, hogy lesétál a parkba és piedesztálra áll): a kariatidává válásé,

az a mozzanat látszik, amikor felegyenesedik,

vagy legalább úgy csinál, mint aki lábra áll. De hát az ívzugszobor és a kariatida is épületdíszítő szobor (az oroszlánokhoz hasonlóan a homlokzatokon mindig párosával vannak), léte elsőrendűen nem a szobrásznak, hanem az építésznek köszönhető, épp ezért nem is zargatja túlságosan az individualizmusra hajló művészettörténetírás. Az építész nevét, aki vázlatosan vagy akár részletesen berajzolta őket a tervére, jobban ismerjük, mint azokét az emberekét, kőfaragókét, szobrászinasokét, épületdekoráló mesteremberekét, akik megformálták vagy kifaragták őket (az épületdíszítő szobrokon szinte soha nincs szignó, mesterjegy vagy évszám, az egész beleolvad az építész gigantikus munkájába, dicsőségébe, és minél régebbi az a díszítőszobor, annál jobban vész el az időben). És ugyan kőről beszélek, mert ennek a műfajnak a mészkő, a gipsz, különleges esetekben a márvány az anyaga, de azért ez alól is van kivétel.

Budapesten e tekintetben különlegesen kedvező helyzetben van a bámészkodó, a néhány éve felújított északi Klotild-palota hátsó, Duna felé eső traktusán egyszerre láthatja a megújult,

a délin meg az úgy maradt régi ívzugszoborpár-párt,

ráadásul mindkettőt bronzból,

ami a fentebb említettek értelmében

unikális ritkaság,

kuriózum;

a déli épületnél meg ugyanannak

a sötétebb tónusú,

romlottabb,

madárpiszkította változatát. És ha a kőtől, bronztól különböző anyagot kíván, Pesten azt is talál,

a Zsolnay-gyár jóvoltából az Olof Palme-ház (az 1885-ös Országos Kiállításra épített Műcsarnok, a Kádár-rendszerben évtizedeken át a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat székhelye)

mai főbejárati kapuja fölött,

két hatalmas,

kényelmesen elterpeszkedő, színes porcelánmázas kerámia nőt,

akiknek a közelében aztán tényleg minden van,

de azt hiszem, hamisítatlan művészetallegóriák. Napokig gondolkodtam, vajon miért nem készítettem akkoriban, 2014 februárjában képet a teljes ívről, erről a Budapesten mindenképpen, de talán világviszonylatban is monumentálisnak ható ívzugszoborpárról (és ezt az idáig eljutó olvasó is nyugodtan megkérdezheti tőlem), míg végül ugyanabban a mappában, ahol e csodanők voltak,

megtaláltam ezt a felvételt, és ez megválaszolta a kérdésemet, sőt tovább is adom a választ.

Úgyhogy marad az ív két darabban,

kissé viharverten, de mégis ritka érdekességként.

És akkor hátra van még a Múzeum körúti egyetemi campus felújított épületének szép kerámiadísze, ugyancsak a Zsolnayak jóvoltából,

tevékenységallegóriaként,

színesen,

csillogón,

saját terében is rendkívül változatosan.

(De ez a legutolsó kép, noha variációja az ottaninak, már nem a bölcsészkarról, hanem kopottas téglájával, megtört díszítéseivel a Zsolnay-kerámia otthonából, a közösségi térré átalakított pécsi gyár egyik épületéről való.)

Itt a végén annyit mondhatok, hogy hálás vagyok az ívzugszoborpár szónak, és külön is Déry Attilának, hogy megismertette velem. Soha nem fordult elő, hogy ívzugszoborpárt indultam volna fényképezni, a terminus technicus most viszont alkalmat adott nekem rá, hogy megosszak az évek során voltaképpen véletlenül felgyűlt képeim közül százegynéhányat. És minderre azt mondom, Ludwig, hogy tudom, miközben, igazad van, nem tudom, csak hiszem. Hiszen amiről nem lehet beszélni… De ezt inkább már be se fejezem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Reklámok

Ívzugszoborpár” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Hű, két meglepetés egy posztban és mindjárt az elején! 1. Le mertem volna fogadni, hogy te találtad ki (a palástbüszthöz és terítőnyereghez hasonlóan). 2. Le mertem volna fogadni, hogy a palástbüszt és a terítőnyereg eredetét örök homály fedi majd. :)))
    Mindenesetre éljen az ívzugszoborpár, annyira jó szó, hogy ha nem lenne, ki kéne találni.

    Kedvelik 1 személy

Kérlek, mondd el, mit gondolsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s