Ászló

És akkor Nemes Nagy Ágnes Párbeszéd című kétsorosának szellemében, a legtovábbi módon, ameddig diadalmasságban a huszadik század e szigorú klasszikusa elment:

“– Engedj, zászlórúd! Mért markolsz vissza a széltől?

— Rongy lennél egyedül. Így lobogó, lobogó.”

Leoš, a profi

Amikor nyugdíjba mentem, hónapokig nem találtam a helyem. Eljártam a könyvtárba, egy idő után már mindennap megfordultam ott, megismerkedtem pár emberrel, beszélgettünk erről-arról, és végül megalakítottuk a Leoš Janáček Kört. Azért őt választottuk névadónak, mert ő hajlott korára virágzott ki, túl volt a hatvanon, mikor az első sikerei érték. Mifelénk különben sok minden el van nevezve róla, ő a mi igazi hírességünk. Büszkék vagyunk rá. Hozzáteszem, egy derék fiatal író, Milan Kundera évekkel később nagyon szépen írt róla. Én versírásra adtam a fejem vénségemre, de erről most nem szívesen beszélnék.

DSC_02012010-05-06_18-52-15