Nem elég az embernek, hogy egy ilyen hatalmas oszlopot kell egyensúlyoznia az orra hegyén, “Nelson a Trafalgar téren” olvasásának folytatása
Hónap: 2013 május
A por
Filozófiatörténetileg kevéssé iskolázott mesterem inaskoromban gyakran mondogatta, hogy sohasem szabad olyasmit ábrázolni, ami saját szubsztanciájával azonos. Bűnnek tartotta az ilyen próbálkozásokat, és tűzzel-vassal irtotta őket. Tanítványaira képes volt akár a sírig megorrolni, ha ilyesmire vetemedtek. Haló poraikban sem tudott megbocsátani nekik.
“Ki emel, ki emel / ringat engemet? / Kinyitnám még a szemem, / de már nem lehet…”
Ismeretlen művész műkő szobra Mátyásföldön, az Újszász utcában, az egykori szovjet katonai lakótelep és repülőtér közelében. A bejegyzés címe Zelk Zoltán Este jó, este jó című gyerekverséből való. a többi kép
A hadviselés művészete – Искусство войны
1956. november 4-én, hajnalban a Vörös Hadsereg katonái Szolnokon például egy egész zászlóaljat fektettek a földre, s a magyaroknak úgy kellett maradniuk az élesre töltött gépfegyverek célkeresztjében, mozdulatlanul. Aki megmoccant, halálfia volt. És annak a katonának, aki előzőleg három napot és három éjszakát tölt el hason fekve, tarkóra tett kézzel, földre szorított arccal, étlen-szomjan, anélkül, hogy szükségét elvégezni akár egyszer is félrehúzódhatna, a hadrafoghatósága, fegyelme és harci morálja a negyedik napra általában jelentős mértékben szertefoszlik.
Az apák is dohányozhatnak. Az anyák meg eltévedhetnek a kamerával
Apám szájából száll a füst, megtölti a Balaton légterét. Anyámat, aki fényképez minket, a légtér láthatóan jobban érdekli, mint a cigizés.
Az anyag győzelme. Bodor Ádám: Sinistra körzet
[Ezt az írásomat 1993 nyarán írtam, és abban az évben, augusztusban jelent meg a Dérczy Péter szerkesztette Magyar Naplóban. Afféle kölcsönösségi kritika lett volna, cserébe ezért Dérczynek kellett volna írnia a Sinistra körzetről a Jelenkorba. Vagy én voltam lelkiismeretesebb szerző, vagy az ő kézirat-előcsalogatási képességei voltak erőteljesebbek, a párdarab mindenesetre soha nem készült el, és a Sinistra körzetről végül nem jelent meg könyvkritika vagy recenzió az akkori Jelenkorban. Ehhez az írásomhoz a mai napig az az érzés köt, hogy túl sokat késlekedtem vele, és utólag elnézve utalásait, hivatkozásait, valóban sokadik írás lett ugyanarról a nagy témáról, olyasmi a Bodor-recepcióban, amin addigra, mikor ez megjelent, néhányan tovább is léptek már. Most mégis közzéteszem itt: egyrészt a szöveg az interneten sehol másutt nem lelhető fel, nyomtatásban is csak abban a bizonyos lapszámban; másrészt élénken emlékeztet rá, mennyire más, mennyivel a Sinistra körzetéhez hasonlóbb volt az a világ, amiben annak idején íródott. Ahogy az ilyen dolgokat szokás befejezni: bármit jelentsen is ez. – csi.]
“Az anyag győzelme. Bodor Ádám: Sinistra körzet” olvasásának folytatása
Vagy pontosan
London, 2004, Hilbert Anette felvétele
Az Arbat gyermeke
És valóban. Cigarettafüst Moszkvában, az Arbaton. A kép hátterében, ami voltaképpen az előtér, de ebbe most ne kezdjünk bele, szintén erős dohányosok.
Aprópénz
Apámtól azt tanultam, a jövő mindig kiszámítható, ha tisztában vagyunk a következő lépésünkkel. Azt már nem ő mondta, magamtól kellett rájönnöm, a jó fodrász nélkülözhetetlen. Nem lehet hippi módjára, loboncos hajjal szaladgálni a világban, senki nem vesz komolyan, főleg, ha már kopaszodsz. A jól belőtt séró, a gondosan ápolt bajusz, a rendben tartott szemöldök: félsiker. No persze nem árt, ha a fogorvosoddal is jóban vagy. A többi már csak duma meg egy nagy adag csicsedli a farzsebben.
Campobasso-Városvédelem 1-0, 1-es
Maróti Géza másolatai az ún. Parthénon nyugati frízei sorozatról. 1911, egykori Goldmann-ház, XIV., Abonyi u. 1. Építész: Karvaly Gyula.
Csak a képre emlékezem 