Egyenesen

Mit kell adni a gyomorrontásos egyszarvúnak?, szól a vicc, hát nem utat, hanem önbecsülést, lövöm le rögtön a poént. Egyenesen megmondom, úgy, ahogyan van, nem vagyok boldog. Moziba, színházba nem járhatok, a mögöttem ülők rám szólnak, pisszegnek, méltatlankodnak, hogy nem látnak, olyan helyekre, ahol sokan fordulnak meg, el sem mehetek, kíváncsiskodás, furcsállkozás, gúnyolódás az életem. A nőknél, mióta elterjedt, ők pedig elhitték, hogy a nyelv az új farok, semmi esélyem. Ezzel akarod kiszúrni a szememet?, kérdez vissza mindegyikük. Kiállok inkább a főtérre, egyenesen erre a kis állványomra, óránként húsz eurót kapok, az nem rossz pénz, össze lehet szorozni, bírom sokáig mozdulatlanul, de nem állandó a munka. Nem panaszkodhatom különben, mindenem megvan, ami kell, a mellékessel műtétre gyűjtök. Már megtaláltam az orvost, aki segít majd lónak lennem.

Kényelmesen

fnvLkrL

Jaj, ezt mindig olyan irtó helyesen mondod, hogy ne hajtsam be a könyveket a gerincüknél, mert tönkremennek. És tudom, hogy ezerszer kérted már. De hát mit csináljak, kicsim? Csak így tudok Dosztojevszkijt kényelmesen olvasni.

“Kényelmesen” olvasásának folytatása

Borotvaélen

22_DSC_82672014-07-31_15-55-10Középkorú férfi a fodrászüzletben fél órája bámulja már leplezetlenül a szomszéd pultnál unottan tétlenkedő hosszú hajú, miniszoknyás manikűröslányt. Végre rákerül a sor, beül a székébe, de nem bírja tovább, odafordul a lányhoz.

“Borotvaélen” olvasásának folytatása

Lólépésben

Még aki nem tud sakkozni, az is tisztában van vele, hogy mit jelent a lólépés: a kiindulást beleszámítva három mező előre, a végén egy lépés jobbra vagy balra; a huszár a sakkban az útjában lévő bábukat is át tudja ugrani, ha az a bizonyos negyedik mező, ahova a ló lépni fog, szabad. Jöjjön tehát ez a londoni séta lólépésben, annál is inkább, mert lovakról fog szólni. “Lólépésben” olvasásának folytatása