“egy percre megfogom, ami örök”

Az 1922-ben született, 1984-ben elhunyt Kiss Kovács Gyula pályarajzára régóta készülök, szobrairól hosszabb ideje gyűjtögettem a képeket. Nem lesz szabályos, monografikus portré, ami itt következik, hiszen csak annyi köztéri szobrát fogom tudni e helyen bemutatni, amennyiről saját fényképem van, de az összképen nem változtatna igazán, ha itt sorakozna mind a harminc, ma is nagyrészt exponált helyen álló Kiss Kovács-mű. De azt remélem, hogy a kikerekedő bemutatás mégiscsak igazolni fogja régóta érlelődő előfeltevésemet.  ““egy percre megfogom, ami örök”” A teljes bejegyzés megtekintése

Bertók László 80 – Normális formák, formális normák

Bertók Lászlóról az elmúlt harminc évben sokszor írtam. Első írásaim a pécsi napilap kulturális rovatában jelentek meg (még volt ilyen), éppen aktuális versesköteteiről szóló rövid méltatások voltak, és jótékonyan nyelte el őket az újság repertóriuma (ha van ilyen). Később beszélgettem vele (a kétkolumnás interjú Elkapni a nagy semmi szárnyát címmel 1999. áprilisában jelent meg az ÉS-ben, majd 2005-ben Bertók interjúkötetében is), köszöntöttem a hetvenedik születésnapján, felolvastam egy rövid szöveget a PIM-beli köszöntésen a 75. alkalmából, írtam pécsi kötődésű verseit összegyűjtő kötetéről (az ÉS-linken kívül a szöveg itt olvasható el teljes terjedelemben), és tavaly hosszabb írást a Jelenkorba Ott mi van? című verseskötetéről. “Bertók László 80 – Normális formák, formális normák” A teljes bejegyzés megtekintése