A közúti szállítás komoly dolog. Még a KRESZ is előírja, mit szabad, mit nem, ha az autónkba pakolunk vagy a tetején szállítunk. Súly, méret, alak, nem gyerekjáték ez, még lezuhan az a lapraszerelt IKEA-ebédlőasztal, és képes agyonütni a mögöttem jövőt. Vagy egy ártatlan gyereket, nyugdíjas öregasszonyt, akárki jóisten teremtményét. De én semmit nem bízok a véletlenre. Rakományt is, járművet is megerősítem, rögzítem biztosan, ha innen oda viszek valamit. Márpedig én gyakran viszek, ezt is, azt is. Mindent viszek.
Címke: közlekedési tábla
Két szókép, iskolakezdéskor
Fúrja az oldalamat a kíváncsiság, vajon mi járhat a gyerek fejében.
Döntés
Buda, Buda, Buda. Főhősöm, akit itt nem akarok megnevezni, öregnek érezte már magát Budához. Nyomasztották a kis girbe-gurba hegyi utcák, a Vár vagy a Halászbástya alatt a legtöbbe be sem lehetett hajtani. A kies lakóövezetek is bosszantották, az volt a benyomása, a budaiak ferde szemmel néznek rá. Izmos vádlijú, mindig hegynek felfele gyalogló büszke nők, lábfejüket sík terepen, álló helyzetben is a féken tartó morcos férfiak. Leparkolt fekete autójával, szabályosan a járdára, úgy, ahogy a tábla előírta. Nincsen hely semmire, lejt minden. Elképzelte, hogy az úttestre lépve két dörrenést hall, sivító, repesztő hangot, az egyik golyó a kocsija hátuljába, a csomagtartóba fúródik, a másik őt találja el. Fényes, csillogó hírhozók, egyetlen fémes puffanással közlik üzenetüket. De Buda nem akarta a dolgokat ilyen könnyen megoldani.
Család, gyerekek, autó
Kemény Istvánnak
A ház megvan, előtte keskeny kis kert, felkanyarodik az épület mögé, de ennyi épp elég nekem, nem akarok én uborkát meg paradicsomot termeszteni, annak a néhány muskátlinak pont jó lesz így. Megvan az autó, megvan a gyerek. Most már csak annyi kell, hogy az a büdös kölök megtanuljon végre ballal is passzolni.
De be, mert valahogy be kell
Most emeld fel a papír szélét, illeszd kétoldalt a közepéhez, és az egészet simítsd le. Tereljük oda a kacsákat az ólakhoz, nem kell félteni őket, mennek azok szépen, libasorban. Rögtön fordulj jobbra, és az első utcánál, ahol nem tiltja tábla, balra, aztán megint balra, majd tovább, a lámpánál egyenesen, megkerültél egy háztömböt. Résnyire hagyná az ablakot, kérem?, hadd járjon a levegő, de a füst azért ne jöjjön be. Szerezd meg tőlük a pénzt, nekem mindegy, hogyan, de fizessék ki a kamatokat is.
Tilosavá
Minden betű elhussant, mint csigák a csigaszedő nyugdíjasklubról szóló viccben, csak a sorban az utolsó, a Z maradt. Állt, ácsorgott egy ideig, azt hitte, véletlen tévedés lesz ez, kiegyenesedő félreértés, kiküszöbölhető csorba a mindennapok rejtélyesre rajzolt kriksz-krakszában. Jógagyakorlatok jártak a fejében, testhelyzetek, savászana, tudatállapot, összeértek fenn a fák. És jött az üzenet, X írt, persze, hogy ő, ki más. Ne várj. Szabad várni, nem tilos. Nincs semmi, de nem jövök. Ne várakozz.
Megállni tilos
Ha mondanák, nem hallanánk, nem is lenne rá elég ember. 10 millió mondja, 10 millió hallgatja, 10 millió megáll, 10 millió nem áll meg. Ha meg betűvel lenne kiírva, a külföldiek nem értenék, megállnának kérdezősködni. Mi nem, mi száguldoznánk akkor is, de lépten-nyomon félreolvasnánk. Megázni tilos? Nem tilos, ha ahhoz van kedved: ázz ronggyá. Magázni tilos? Azt maga sokkal jobban tudja. Megállni viszont tilos. Kék alapon piros körben piros iksz. Nincs megállás.
Csak a képre emlékezem 