Akkor esett le

erkélyHogy pontosan miről is beszél.

Reklámok

Tíz év múlva; egy elfelezett vajdajános

Parti Nagy Lajos ötvenedik születésnapjára

[Az itt olvasható írás tíz évvel ezelőtt, 2003 októberében hangzott el a budapesti Szlovák Intézetben, apropóját nemcsak Parti Nagy Lajos ötvenedik születésnapja adta, hanem az is, hogy ebből az alkalomból a pozsonyi Kalligram folyóirat őt köszöntő összeállítást jelentetett meg (az akkori időkben, a kétezres évek elején Esterházy Péter, Kukorelly Endre, Mészöly Miklós, Nádas Péter, Pályi András kerek évfordulóján is hasonlóképpen járt el). A felkérésem arra szólt, hogy az ünnepelt méltatása mellett mutassam be röviden ezt a Kalligram-számot is.

“Tíz év múlva; egy elfelezett vajdajános” A teljes bejegyzés megtekintése

Pest városát ujjá. Zeke Gyula könyve elé

[Ez az írás 1995. március 8-i keltezésű, az Írók Boltjában hangzott el, Zeke Gyula Idősb hölgy három ujja vállamon című, a JAK-füzetek 77. darabjaként megjelent debütáló novelláskötetének bemutatóján. Aztán úgy felejtődött, soha sehol nem publikáltam, az elmúlt napokban, valami mást keresve, véletlenül találtam meg. Azért is adom itt közre, mert eszembe juttatja szerkesztői pályafutásom minden bizonnyal legderűsebb vasárnap délutánját.

P12507742013-10-06_12-24-55

“Pest városát ujjá. Zeke Gyula könyve elé” A teljes bejegyzés megtekintése

Jobblét

kívülről_fújtam

Volt idő, amikor valósággal faltam Thomas Bernhardot. A régieket előkerestem vagy megvettem antikváriumokban, mindent elolvastam. A könyvkiadás is a kezemre játszott, egymás után jelentek meg jobbnál jobb regényei. Némelyik mondatát, jelenetét, részletét kívülről fújtam. De aztán depressziós lettem ezektől a könyvektől. Sokszor eszembe jutott anyám, aki egy ízben váratlanul azt mondta, mikor kedvenc lemezemet hallgattam, stilizált fúvós kamarazenét: „Ne haragudj, kisfiam, ez nekem egyáltalán nem vidám. Olyan, mintha a saját temetésemen lennék.”

Piedesztálról

1 reblog.

NatiLap

Piedesztálról

több mint félszáz évig álltam itt
így mondta legalábbis az ember
aki mielőtt leemeltek
hosszan beszélt

volt az alkotói szándék ami ide
feltett igazából soha nem kérdezte
senki mit keresek itt általában az
eget néztem

illetve a füves területen túli ház
tetőt és a mindent mindennel össze
kötő drótokon táncoló madarakat
de semmit lent

lesegítenek most csupa jószándékkal
amiről már pont tudom hová vezet
megváltozik a látóterem nem igaz
hogy többet látok

ugyanannyit fogok be most is a
világból csak más szögből miközben
egyre több a járda a láb na meg
a szemét

nagy halakat látnék most az égen
nem úgy van most mint volt régen
még tíz centi a földig lassan
ereszkedem

Lopott kép részlete - a szerző hozzájárulása nélkül

View original post