Hónap: 2013 október

Portré házam falán

Rimanóczy Gyula műve, a két világháború közötti modern magyar építészet időtálló alkotása, az egykori erzsébetvárosi Postapalota, szabatos nevén Budapesti Postaigazgatóság és Erzsébet Automata Távbeszélő Központ 1937 és 1939 között épült fel. “Portré házam falán” olvasásának folytatása

Tíz év múlva; egy elfelezett vajdajános

Parti Nagy Lajos ötvenedik születésnapjára

[Az itt olvasható írás tíz évvel ezelőtt, 2003 októberében hangzott el a budapesti Szlovák Intézetben, apropóját nemcsak Parti Nagy Lajos ötvenedik születésnapja adta, hanem az is, hogy ebből az alkalomból a pozsonyi Kalligram folyóirat őt köszöntő összeállítást jelentetett meg (az akkori időkben, a kétezres évek elején Esterházy Péter, Kukorelly Endre, Mészöly Miklós, Nádas Péter, Pályi András kerek évfordulóján is hasonlóképpen járt el). A felkérésem arra szólt, hogy az ünnepelt méltatása mellett mutassam be röviden ezt a Kalligram-számot is.

“Tíz év múlva; egy elfelezett vajdajános” olvasásának folytatása

Pest városát ujjá. Zeke Gyula könyve elé

[Ez az írás 1995. március 8-i keltezésű, az Írók Boltjában hangzott el, Zeke Gyula Idősb hölgy három ujja vállamon című, a JAK-füzetek 77. darabjaként megjelent debütáló novelláskötetének bemutatóján. Aztán úgy felejtődött, soha sehol nem publikáltam, az elmúlt napokban, valami mást keresve, véletlenül találtam meg. Azért is adom itt közre, mert eszembe juttatja szerkesztői pályafutásom minden bizonnyal legderűsebb vasárnap délutánját.

P12507742013-10-06_12-24-55

“Pest városát ujjá. Zeke Gyula könyve elé” olvasásának folytatása

Jobblét

kívülről_fújtam

Volt idő, amikor valósággal faltam Thomas Bernhardot. A régieket előkerestem vagy megvettem antikváriumokban, mindent elolvastam. A könyvkiadás is a kezemre játszott, egymás után jelentek meg jobbnál jobb regényei. Némelyik mondatát, jelenetét, részletét kívülről fújtam. De aztán depressziós lettem ezektől a könyvektől. Sokszor eszembe jutott anyám, aki egy ízben váratlanul azt mondta, mikor kedvenc lemezemet hallgattam, stilizált fúvós kamarazenét: „Ne haragudj, kisfiam, ez nekem egyáltalán nem vidám. Olyan, mintha a saját temetésemen lennék.”