Rimanóczy Gyula műve, a két világháború közötti modern építészet időtálló alkotása, az egykori erzsébetvárosi Postapalota, szabatos nevén Budapesti Postaigazgatóság és Erzsébet Automata Távbeszélő Központ 1937 és 1939 között épült fel. Hatalmas tömegű, az utcai frontokon a telekbeépítést jól hasznosító, környezetéből kiemelkedő, mégis érdekesen tört és tagolt homlokzatú, a mai napig figyelmet érdemlő épület ez. Nem véletlen ez a reprezentativitás, az épületnek az első képen látható nézete a tervezett, ekkoriban a Közmunkák Tanácsa által már régen dédelgetett és végül csak kevés elemében megvalósult terv, az Erzsébet vagy későbbi elnevezésével Madách-sugárút része lett volna, mely ha létrejön, az Andrássy úthoz hasonlóan többé-kevésbé a Dob utca vonalán a Belvárosból vezetett volna Kelet, a Városliget felé, és vágta volna ketté és rendezte volna újra Pest, Erzsébetváros, illetve a zsidónegyed épületszövetét. (Nyitó momentuma, Wälder Gyula vöröstéglás, hatalmas íves épülettömbje 1937-38-ból mindenki előtt ismerős a Madách téren, még a Rumbach Sebestyén utca modern épülete is megszokott látvány lehet, a Dob utca 46/A és B, a Seress Rezső-Beamter Bubi-házról 1939-ből már kevesebben tudnak.) Idővel az épület a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium székháza is volt, jelenleg az adóhivatal hírhedt igazgatósága, a kiemelt adózókkal foglalkozó részleg székel benne.

DSC_12102013-10-14_16-52-40

A modern épület sarokrészén, az első emelet magasságában kiugró párkányzaton helyezték el a korszak jelentős díszítőszobrászának, Boda Gábornak (1907-1984) a szoborcsoportját, mégpedig úgy, hogy a 8 alak közül kettő az épület hosszabbik, Dob utcai oldalára, hat pedig a rövidebb, Hársfa utcai oldalra került.

DSC_10612013-10-07_16-18-40

DSC_10642013-10-07_16-19-24

DSC_10652013-10-07_16-19-32Az épület puritán vonalai és a homlokzat feltűnő helyén álló szobrok közt némi ellentmondás van, ám ha tudjuk, hogy Boda Gábor például a korszak másik nagy építészének, Molnár Farkasnak minden olyan épületén közreműködött, ahol épületdíszítő szobrok vagy ornamentális elemek helyet kaptak, ez a szoborcsoport is más színben tűnik fel.

DSC_11872013-10-14_16-46-58Balról az első figura ősmagyar hírvivő (igazodva az épület funkciójához), a sarkon Szent István alakja kapott helyet (megemlékezve az 1938-as Szent István-évfordulóról, mely a szobor elkészültekor, 1940-ben már a múlt volt, a tervezéskor, 1937-ben azonban még a jövő), a Hársfa utcai oldalon pedig sorban hat allegória: a magyar politikát, a művészetet, a katonáskodást, a tudományt, a technikát és a mezőgazdaságot megszemélyesítő férfialak áll.

Sorban tehát, az ősmagyar hírvivő:

DSC_12042013-10-14_16-50-30

Szent István (a Dob utca felől nézve):

DSC_12052013-10-14_16-50-33ugyanő a sarok felől:

DSC_10822013-10-07_16-22-19ugyanő a Hársfa utca felől:

DSC_10712013-10-07_16-21-00aztán a politika/közigazgatás/igazságszolgáltatás:

DSC_11902013-10-14_16-47-50a művészet:

DSC_11912013-10-14_16-47-58a katonáskodás/hadviselés:

DSC_11922013-10-14_16-48-04a tudomány:

DSC_11932013-10-14_16-48-10a technika/ipar:

DSC_10702013-10-07_16-20-50_és a mezőgazdaság/földművelés allegóriája (e szobor alacsony posztamensén látható a szobrász szignója és a felállítás éve is):

DSC_11952013-10-14_16-48-23

DSC_10672013-10-07_16-20-37

DSC_10682013-10-07_16-20-40Ilyen és olyan csoportosításban, más perspektívából:

DSC_12022013-10-14_16-49-28De nézzük csak közelebbről a művészet megtestesítőjét:

DSC_12012013-10-14_16-49-15A sok bajszos, szakállas, rovott ősmagyar fej között egy sima, borotvált, európai arc:

DSC_10732013-10-07_16-21-02_

DSC_11972013-10-14_16-48-41És egyáltalán nem véletlen, ha ez az arc Rimanóczy Gyulára, az épület tervezőjére emlékeztet:

Rimanóczy_Gyula

DSC_11992013-10-14_16-48-50

Rimanóczy

Boda Gábor itt megtette ugyanazt, amit az egykori Osztrák-Magyar Bank (a mai Nemzeti Bank) Szabadság téri épületén Senyei Károly vitt végbe, aki az ottani építészt, Alpár Ignácot foglalta bele az egyik épületdíszítő domborműbe.

DSC_11782014-09-07_12-20-38

A végére egy archív kép még, a szoborcsoport szobrai Kuzmányi Viktor kőfaragómester műhelyében 1939 körül, az előtérben éppen a művészet allegóriájával, Rimanóczy Gyula már a végleges méretre felnagyított portréjával; hátul, félmeztelenül pedig a szobrásszal, Boda Gáborral:Dob_utcai_posta_04 (1)

De Rimanóczy Gyulára majd még visszatérünk.

*

Felhasznált források:

Ferkai András (szerk.): Pest építészete a két világháború között. Modern Építészetért Építészettörténeti és Műemlékvédelmi Közhasznú Társaság, Budapest, 2001. 133. tétel, 180-183. o.

A szobor a Köztérképen.

Az archív képek a Wikipedia Rimanóczy Gyula- és Boda Gábor-szócikkeiből valók, a raszteres arckép a Postamúzeum weblapjáról.

Advertisements

Portré házam falán” bejegyzéshez egy hozzászólás

Kérlek, mondd el, mit gondolsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s