Zalaegerszeg

Ebbe a rovatba hosszabb ideje nem töltöttem fel posztot — valójában nem hagyott alább zsinagóga-fényképezési szenvedélyem, ám az elmúlt két évben kevesebb alkalmam volt új, számomra eddig ismeretlen helyeket felfedezni.  “Zalaegerszeg” olvasásának folytatása

Meg az

Szertefeszítenek a tervek és az ötletek, többtucatnyi elképzelés foglalkoztat, hogyan tovább majd a bloggal, ha oda kerülök, de mindez fantázia még csak, mert egyszerűen semmi időm nem jut foglalkozni vele ezekben a hetekben. Most viszont, mint oly sokszor már, ezúttal abban, hogy rövid életjelet adhassak magamról, segítségemre sietett a Fortepan. Ha csak alkalmam adódik rá, kutyafuttában végig szoktam pörgetni a Fortepan oldalán a “Friss” rovatot, hátha akad valami érdekesség a legújabb anyagban. “Meg az” olvasásának folytatása

Somorja

Somorja Pozsonytól délkeletre, a fővárostól körülbelül húsz kilométer távolságra fekszik. Hagyományosan a Csallóköz nyugati részének egyik gazdasági központja volt, korábban szabad királyi város, majd mezőváros. A zsidók letelepülését a XIX. század utolsó harmadában engedélyezte a kisváros. “Somorja” olvasásának folytatása

Tapolca

A Veszprém megyei városban 1863-ban emelt egykori zsinagógából valójában csak egy kicsi, noha igen jellegzetes és látványos részlet maradt meg: a nyugati irányba néző valamikori bejárati homlokzat.

“Tapolca” olvasásának folytatása

Az utolsó mohikán

Az 1930-ra hárommillió-kilencszázezer pengős költségvetésből felépített Szent Domonkos (ma Cházár András) utcai buszforgalmi telep a budapesti buszközlekedés a húszas években megindult növekedésének köszönheti a létét. A főváros a garázs leendő helyszínének, az egykori Lóversenytér egyik szegletének kijelölése után eredetileg pályázatot írt ki, ez azonban résztvevő pályázó hiányában eredménytelen maradt.

“Az utolsó mohikán” olvasásának folytatása

A dobozi Wenckheim-magtár

Ezzel a bejegyzéssel újabb rovat indul útjára a blogon. Olyan épületek fognak helyet kapni benne, amiket másra használnak ma már, mint építésük idején — vagy éppen semmire nem használják őket e pillanatban, és elhagyatottan állnak. Néha még talán szobrok is lesznek ezeken az elmúlott épületeken.

“A dobozi Wenckheim-magtár” olvasásának folytatása

Kiskunhalas

A kiskunhalasi zsinagóga és közvetlen környezete éppen ellenpéldája a sorozat nyitó darabjában bemutatott templomnak, az abonyi zsinagógának. Ennek elsődleges magyarázata az, hogy a Petőfi utca és a Révész György (egykori Béke) utca találkozásánál álló saroktelek, melyre a zsinagóga és a kiszolgáló egységek épületeit emelték, a holokauszt után is a kiskunhalasi zsidó hitközség tulajdonában maradt, állami vagy tanácsi átvételre a Rákosi- vagy Kádár-korszakban az ingatlan nem kényszerült, noha a hívők döntő többsége Magyarország vidéki településeihez hasonlóan 1944-ben Kiskunhalason is elpusztult, a visszatérők közül pedig sokan még a negyvenes évek végén innen is emigráltak.

“Kiskunhalas” olvasásának folytatása