Somorja

Somorja Pozsonytól délkeletre, a fővárostól körülbelül húsz kilométer távolságra fekszik. Hagyományosan a Csallóköz nyugati részének egyik gazdasági központja volt, korábban szabad királyi város, majd mezőváros. A zsidók letelepülését a XIX. század utolsó harmadában engedélyezte a kisváros. A hitközség gyorsan megerősödött, rabbija, kántora, iskolája volt, zsinagógája (ismeretlen építész munkája nyomán) 1912-re épült fel a Városmajornak nevezett központi városrésztől keletre.

Az épületet Klein Rudolf tipológiailag a jeruzsálemi típusú templom oromzatos alfajába sorolja,

építészettörténetileg pedig az ún. Rundbogenstil, a félköríves romantika egyik megvalósulásának tartja.

A zsinagóga a geometriailag szabályos nyugat-kelet tengelyhez képest főhomlokzatával kb. 30 fokkal északnyugat felé fordul, tájolása tehát klasszikus. Nyugati traktusában kétszintes, a női karzatra felvezető lépcső bejárata az északi oldalon van, a főbejárattól balra helyezkedett el a felvezető lépcső, jobbra a téli imaterem.

Keleti traktusa osztatlan, a klasszikusan elhelyezett frigyszekrény fölött kétoldalt kör alakú oculusok kaptak helyet, melyek szabályosan Jeruzsálem felé néznek.

 

A templom keleti oldalán jól látható a frigyszekrény elhelyezése, a kiugró, négyszög alakú épületrész.

Üvegablakai színesek, visszafogottan díszesek,

északról nyílik a nagyterem bejárata,

és ahogy említettem, jobb oldalt,  a főhomlokzathoz közel eső oldalon a női karzatra felvezető lépcsőszerkezet bejárata is.

A déli oldalon jól látható a zsinagóga fent említett osztása,

a fűtés és a hozzá tartozó kémény,

valamint a másik oldallal szimmetrikusan elhelyezett három színes üvegablak.

Az épület arányossága kifejezetten megkapó,

jól illeszkedik a környező kiszolgáló intézmények épületeihez,

sajátos, a hagyományok szerint emelt teréhez.

Az egész hatást kiemeli a szépen megoldott homlokzat,

a kiugró portikusz két kicsiny sisakos tornya,

a homlokzat gyönyörű szimmetriája.

A zsinagóga 1944-ig szolgálta a somorjai zsidó hitközséget, a holokauszt során a kb. 60-70 családot, valamivel több mint 300 lelket számláló közösséget az utolsó somorjai rabbival, Koppel Singer Jakabbal (1888-1944) együtt Auschwitzba hurcolták, mindössze egytucatnyi ember menekült meg a biztos haláltól. A felszabadulás után a zsinagóga hívők nélkül maradt, az 1950-es évek elejétől, mint Magyarországon is sok kisebb vidéki zsinagógát, belső berendezésének maradványait végképp elpusztítva terményraktárnak használták.

Az utolsó pillanatokban, az 1990-es évek közepén érkeztek megmentői: Suzanne Kiss és Kiss Csaba jóvoltából 1996-ban létrejött az At Home Gallery összművészeti alapítvány, mely megvásárolta az épületet. A környező kiszolgáló épületekben az alapítvány alkotótelepet rendezett be, a zsinagógát pedig fokozatosan felújította. A főhomlokzat 2001-re készült el, a tetőszerkezet 2006-ra újult meg, a 2010-es évekre a teljes külső megszépült. A zsinagóga 2014-ben hitéleti célokat nem szolgál, belső tereiben viszont rendszeresen rendeznek kiállításokat, hangversenyeket, táncművészeti előadásokat — a zsinagóga újra része a kisváros kulturális közéletének.

–

Ebben a történetben idáig — a lehetőségekhez képest — minden szép és jó. Volt valami, ami a fényképezés során mégis szemet szúrt. A homlokzati képeken jól látszik, hogy jobb oldalt, alul egy különös installáció kapott helyet (az interneten keresgélve észrevettem, hogy a darab régóta a helyén van). Ez egy eredetileg talapzatra szerelt sarló és kalapács, a földre döntve.

Közelebb lépve azonban jobban látszik,

hogy a talapzat héber feliratú,

valójában egy egykori sírkő darabja, még a síremlék halottainak neve is pontosan kiolvasható. Nem tudtam rájönni, hogy vajon szándékosan áll ledöntve a ráapplikált jelkép vagy szándéktalanul, ez mindenesetre a lehető leggusztustalanabb emlékezés az egykorvoltra, a lehető legalantasabb asszociációkat kiváltó műalkotás, kontextusában és kontextusa nélkül is. Teljességgel méltatlan ahhoz, aminek a közvetlen közelében áll.

*

Röviddel azután, hogy a bejegyzést megosztottam a Facebookon, megkeresett Kiss Csaba, és elküldte nekem a pozsonyi Új Szó internetes archívumának linkjét, amit külön köszönök neki, és ami megvilágítja az installáció genezisét.

A 2006-ban megjelent cikk arról tájékoztat, hogy “A város főterét uraló szimbólumot 1989. november 13-án, négy nappal a prágai diáktüntetés előtt döntötte le talapzatáról két helyi fiatalember, Pörsök Attila és Kiss Csaba. A csillag tizenhét éven át egy gazos területen hevert, s csak a közelmúltban, a területen kezdődő építési munkálatok során került ismét a figyelem középpontjába. A kommunista szimbólum talapzatából ugyanis előtűnt Lina Pollach és Jakob Pollach márvány sírköve. Utóbbi egykor a város megbecsült, zsidó származású polgára volt, orvosként tevékenykedett Somorján. A sírkő a jövőben valószínűleg a diktatúra áldozatainak szentelt emlékmű részévé válik.”

Nehezen tudtam elképzelni, bár nem zártam ki egészen, hogy ez a cinikus eljárás az előző rendszer kezemunkája. De továbbra is azt tartom, hogy mindenféle magyarázat, egy rövid tájékoztató tábla híján 2014-ben ez a mű antiszemita felhangokat kap. A történelem kígyója, úgy tűnik, újfent önmaga farkába harap.

*

Felhasznált olvasmányok:

Klein Rudolf: Zsinagógák Magyarországon 1782-1918. Terc Kiadó, 2011.

A zsinagóga többnyelvű tájékoztató táblája az épület mellett (a belső teret ábrázoló kép is erről a tábláról való).