Ezzel a bejegyzéssel újabb rovat indul útjára a blogon. Olyan épületek fognak helyet kapni benne, amiket másra használnak ma már, mint építésük idején — vagy éppen semmire nem használják őket e pillanatban, és elhagyatottan állnak. Néha még talán szobrok is lesznek ezeken az elmúlott épületeken.

Ez az első darab gyönyörű, monumentális téglaépületet mutat be (szobor nincs, de ez egy ilyen ipari-agrárkonstrukció esetében megbocsátható), a Békés megyei Doboz nagyközség kiemelkedő látnivalóját. A szó szoros értelmében kiemelkedő látványosság ez, a négyszintes, tornyos építmény ugyanis valóban magasabb és tömege miatt súlyosabb bármi másnál a településen, legfeljebb a két templom vetekedhet vele (a református templom a XVIII. század utolsó éveiben, a katolikus 1902-ben épült fel).

A T-alaprajzú épület két részből áll, az egytömbű, hosszú ablakos magtárból és a hozzá a kiugró részen kapcsolódó, lőrésszerű ablakokkal ellátott silóból; szemből nézve igen szép szimmetrikus elrendezésű építmény. A silóház és a raktár összekötő eleme a lényeg, a párját ritkító (hiszen szép régi magtárépületből számtalan van szerte Magyarországon, itt hadd mutassak csak egyet), első látásra szembetűnő, magasra elnyújtott diadalívre hasonlító áthidalás. Az egész hatásához hozzátartozik, hogy a tömb szabadon áll (még kerítés sem határolja, csak sövény jelzi a telekhatárt a Vésztői út oldalán), viszonylag üres tér közepén.

A magtár ma agrártörténeti műemlék, amit elsősorban annak köszönhet, hogy nem akárki volt az építésze: Ybl Miklós tervezte Wenckheim Dénes, a falu akkori földesura megbízásából, 1863-ban építették meg. A kis falu, Doboz, az ország sok akkori településéhez hasonlóan, jóformán csak járulék, csatolmány volt az uradalom, a “kastély” árnyékában, lakói leginkább abból éltek meg, hogy munkát találtak a birtokon, és az idő múlásával lakóhelyet a faluban. A Wenckheim-birtok a korszak jól felszerelt, modern, virágzó gazdaságai közé tartozott.

A jelek szerint a magtár évek óta üresen, elhagyatottan áll, tetőszerkezete a képekről láthatóan is rendben van, a közvetlen pusztulás talán nem fenyegeti. E pillanatban magántulajdonban van, és eredeti funkciójában többé biztosan nem használják. Szó volt arról, hogy az épületet művészteleppé, alkotóházzá alakítják, de évek óta semmilyen mozgásnak nincs jele a magtár körül. Bízzunk benne, csupán annyiról van szó: isten magtárai is lassan őrletnek.

DSC_83002013-08-03_12-17-15 DSC_83112013-08-03_12-18-27 DSC_83122013-08-03_12-18-34 DSC_83142013-08-03_12-18-45 DSC_83102013-08-03_12-18-11 DSC_83092013-08-03_12-18-01 DSC_83072013-08-03_12-17-45 DSC_83052013-08-03_12-17-37 DSC_83022013-08-03_12-17-30

További olvasnivaló:

A muemlekem.hu leírása és képei.

A Békés megyei Wikipedia (mert ilyen is van) cikke a magtárról.

Advertisements

Kérlek, mondd el, mit gondolsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s