Idézőjel bezárva

Eduardo Paolozzi: Newton. 1998, London, a British Library piazzája.

A British Library piazzáján elhelyezett nagy méretű bronzszobor, az olasz bevándorló szülők gyermekeként már Skóciában napvilágot látó és élete nagyját a kortárs skót művészet klasszikusaként leélő Sir Eduardo Luigi Paolozzi (1924-2005) kései műve, a Newton hatalmas köztéri szobor-idézet: William Blake 1795-ből való nyomatának háromdimenziós újrafogalmazása, melyen a tudós isteni földmérőként görnyed maga elé. A szobor 1995-re készült el, a talprész oldalába azonban 1998 van vésve (a nyitóképen épp a talp alatt látható az évszám), ami a tényleges felállítás éve. A késlekedés különben a szobor hányatott sorsú helyéből következik: a British Library új épületének megépítésébe már 1962-ben belekezdtek, a Sir Colin Alexander St. John Wilson (1922-2007) tervei alapján épülő kulturális létesítmény azonban többször elakadt, átterveződött, újraindult, és végül 1997-re készült el. A vöröstéglás, a közeli St. Pancras pályaudvarhoz színben és kivitelezésben jól illeszkedő, noha határozottan modern vonalú, hatalmas hajóra emlékeztető épület udvarán áll Paolozzi gyönyörűséges szobra. Valószínű, hogy soha senkinek nem jutott volna eszébe “piazzának” nevezni a British Library udvarát, ha nem Paolozzi szobra került volna oda. Az angolok az eklektikus épületekkel nemigen cicóznak, az egyik oldalon a St. Pancras tényleg nagyszerű építészeti előkép, a másik oldalon a Novotel már sokkal inkább csupán efemer mulandóság.

A szoborról a Köztérképen részletesebben itt lehet olvasni, a nyitókép nagyban innen, az utolsó előtti panorámakép nagyban pedig innen tölthető le.

*

Mint a fenti utalásokból kiderül, Paolozzi Newton-szobráról a képeket eredetileg azzal a szándékkal csináltam, hogy a Flickr-folyamomra töltsem fel őket, a legtöbb közülük ott megtalálható. A legnépszerűbbé az idők során e bejegyzés nyitóképe, az oldalról fényképezett szobor vált, ez illusztrációul szolgált sok más mellett Emilio V. Silvera spanyol nyelvű blogbejegyzéséhez, az alábbi szöveg kíséretében (az egyszerűbb érthetőség kedvéért ezt itt angolul adom közre):

In 1936, the contents of a metal trunk filled with manuscripts of Isaac Newton were auctioned at Sotheby’s (London). Almost the whole lot was purchased by John Maynard Keynes, the famous economist, who liked to collect ancient scientific texts.

When Keynes could read the documents, he was very surprised, since what he found was a volume of manuscripts equivalent to all Newton’s previous scientific works, but almost all was dealing with alchemy. Replacing the initial surprise, and after studying the manuscripts, he gave a lecture at the Royal Society of London in 1942 and said of Newton the following:

“Since the eighteenth century, Newton has been considered the first and greatest of the scientists of the modern era, a rationalist, someone who taught us to think according to the dictates of cold reason and devoid of emotion. I can no longer see it in that light. And I do not believe that anyone who has carefully studied the documents contained in that box which he kept when he left Cambridge in 1696 and which, despite being partly dispersed, have reached us. Newton was not the first man of the Age of Reason, he was the last of the magicians, the last of the Babylonians and the Sumerians, the last great mind to behold the visible and intellectual world with the same eyes as those who began to build our cultural heritage almost ten thousand years ago. “

Azt nem állítom, hogy a dolgok (mint például a nyelvek) feltétlenül körbeérnek, de itt legalábbis elindulnak egymás felé. És aztán végül az idézőjelek is bezáródnak.