
Főtornászlány és melléktornászlányok

Minden magasra nőtt lány kényszerből szőtt álma válogatottnak lenni kosárlabdában, bejutni az olimpiai döntőbe, és ott zsákolással szerzett ponttal az utolsó másodpercben győzelmet aratni. Ma már nehezen deríthető ki, hogy ez a szemérmetlen férfimozdulat, a magasra ugrás és a két kézzel fogott labda belehúzása a gyűrűbe vajon mikor nyert polgárjogot a női kosárlabdában. És ha egy lány sokáig gyakorol gépiesen valamit, óhatatlanul a gondolatainak adja át magát, az egyforma gondolatokból meg könnyen következik a kétely, a csalódottság. De enélkül akár aranyból is lehet az a labda, a mozdulat soha nem fog sikerülni.
Mindenütt jó, de legjobb azért ott, ahol az ember otthonosan érzi magát, és nem egy oszlop tetején ácsorogva. Ott nem jó.
A gázárért cserébe például a Keletit kérték. De nagyvonalúak voltak, adtak helyette rögtön egy kisebbet, annak az egy szerelvénynek, mondták, ami ezután hetente egyszer jön, az is elég lesz. Mindannyian Gogol köpönyegéből bújtak ki, még a Puszi Rájött és Господин Жерард is. Mi meg járunk majd Ladával vagy Skodával Moszkvába. Vagy Volvóval, annak a nevében is benne van: gurulni.