Nelson @ Trafalgar

Mindenütt jó, de legjobb azért ott, ahol az ember otthonosan érzi magát, és nem egy oszlop tetején ácsorogva. Ott nem jó.

Túlságosan magányos az ember,

DSC_49072015-09-17_16-04-31bármennyire is méltóságos.

DSC_32502015-09-15_11-40-55Egész más az utcaszint. Az az igazi.

DSC_00072009-02-06_12-59-34_

Lesley Pover Nelson-szobra Greenwichben, a Trafalgar Tavern előtt.

“Onehandled adulterer.”

Horatio Nelson 1797 júliusában, 39 évesen, már ellentengernagyként, a Santa Cruz de Tenerife-i csatában veszítette el jobb karját; egy lövedék szétroncsolta jobb felkarcsontját, az üszkösödés ellen teljes karját amputálni kellett. Hadi cselekedetei következtében különben elveszítette egyik szemét is, legtöbb foga ugyancsak hiányzott. 1801-ben és 1803-ban két leánygyermeke született az akkor negyvenes éveinek elején járó Lady Emma Hamiltontól, eredeti nevén Amy Lyon angol prostituálttól, aki az 1780-as években Emma Hartként híresült el, festőmodellként és táncosnőként működött, a házasságban élő, de gyermektelen Nelsonnal való megismerkedése idején, az 1790-es évek első felében azonban Sir William Hamilton nápolyi brit nagykövet felesége volt. A kisebbik lánygyermek csak néhány hetet élt, az idősebbik azonban felnőve hozzáment Phillip Ward tiszteleteshez, és 1822 és 1836 között 9 gyermekük született — ők Lord Nelson unokái, akiket az 1805-ben, Trafalgarnál elesett admirális értelemszerűen sohasem láthatott.

Közismert az is, hogy a londoni, Trafalgar téri Nelson-oszlop másolata Dublinban állt. 1966-ban, a Húsvéti Felkelés ötvenedik évfordulóján

March 8, 1966
A kép forrása: a National Library of Ireland Flickr-oldala

robbantotta fel az IRA, de 1904. június 16-án még javában a helyén volt,Gun Powder Office

ahogyan az ezen az 1890 körüli, szintén a fenti gyűjteményből származó képen is látható. Az Ulysses idevágó részlete, ahol az idézett összetétel, “onehandled adulterer” is olvasható, erre az oszlopra utal. A regény 7., Aiolosz fejezetében vagyunk, melynek szövege rövid, címmel ellátott szövegdarabokból, afféle “újságcikkekből” áll össze, a történet szerint az Evening Telegraph szerkesztőségében, a szereplők pedig az újságban esetleg közreadható cikk-témákat (a Nelson-oszlop két nőjének sztorijában igazából Stephen Dedalus tervezett novelláját) latolgatják.

“– Mikor megették a disznósajtot és a kenyeret és megtörölték mind a húsz ujjukat abban a papírban, amibe a kenyér volt csomagolva, közelebb lépnek a korláthoz.

— Ez neked való — magyarázta a professzor Myles Crawfordnak. — Két idős dublini nő a Nelson-oszlop tetején.

EZ AZTÁN AZ OSZLOP! — MONDTA AZ ELSŐ SZÁMÚ CSOROSZLYA

— Ez aztán a szenzáció! — kiáltotta Myles Crawford. — Ez aztán a híranyag! Vargák Dőzsön! Két huncut csoroszlya, mi?

— De félnek, hogy az oszlop fel fog dűlni — folytatta Stephen. — Nézik a háztetőket, és vitatkoznak, melyik templom merre van, a Rathmines kék kupolája, az Ádám és Éváé, Szent Lawrence O’Toole-é. De a nagy nézésbe beleszédülnek, úgyhogy fölhajtják a szoknyájukat…

AMAZ ENYHÉN DUHAJ NŐSZEMÉLYEK

— Vegyünk vissza, mondta Myles Crawford –, csak semmi költői szabadság. A főegyházmegyében vagyunk.

— És leülnek csíkos alsószoknyájukra, úgy nézik a félkarú nőrabló szobrát.

— Félkarú nőrabló! — rikkantotta a professzor. — Ez tetszik nekem. Értem az utalást. Értem, mire gondol.

DÁMÁK DONÁCIÓJA DUBLIN POLGÁRAINAK:

RÖPPIRULÁK, GYORSULÓ LÉGKÖVEK, HIT

— Kitekeredik a nyakuk — mondta Stephen –, és már belefáradtak a fölnézésbe-lenézésbe, beszédbe. A zacskó szilvát leteszik maguk közé, és eszegetik belőle a szilvákat, egyiket a másik után, zsebkendőjükkel törlik a szilvalét, ami lecsorog a szájuk sarkában, és a szilvamagokat lassan leköpik a rácsok között.

Fináléképpen hirtelen hangos ifjúi kacajt hallatott. Lenehan és Mr. O’Madden Burke felfigyeltek, hátrafordultak, intettek, és egyenesen átvágtak Mooney’s felé.

— Vége van? — kérdezte Myles Crawford. — Hát amíg rosszabbat nem csinálnak.”

De itt még Londonban, azon belül is Greenwichben, a Temze partján vagyunk.

DSC_00082009-02-06_12-59-58

DSC_99992009-02-06_12-57-09És még egy kép meg még egy.

*

Az Ulysses-idézet forrása: James Joyce: Ulysses. Szentkuthy Miklós fordításának felhasználásával a Magyar James Joyce Műhely, Gula Marianna, Kappanyos András, Kiss Gábor Zoltán, Szolláth Dávid fordította. Európa Könyvkiadó, 2012. 146-147. o.

Szerző: csuhai

Minden. Amit csak el tudsz képzelni. Vagy amit én el tudok.

Kérlek, mondd el, mit gondolsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt szereti: