Szertefeszítenek a tervek és az ötletek, többtucatnyi elképzelés foglalkoztat, hogyan tovább majd a bloggal, ha oda kerülök, de mindez fantázia még csak, mert egyszerűen semmi időm nem jut foglalkozni vele ezekben a hetekben. Most viszont, mint oly sokszor már, ezúttal abban, hogy rövid életjelet adhassak magamról, segítségemre sietett a Fortepan. Ha csak alkalmam adódik rá, kutyafuttában végig szoktam pörgetni a Fortepan oldalán a “Friss” rovatot, hátha akad valami érdekesség a legújabb anyagban. “Meg az” olvasásának folytatása
Kategória: Nem úgy van most, mint volt régen
Az utolsó mohikán
Az 1930-ra hárommillió-kilencszázezer pengős költségvetésből felépített Szent Domonkos (ma Cházár András) utcai buszforgalmi telep a budapesti buszközlekedés a húszas években megindult növekedésének köszönheti a létét. A főváros a garázs leendő helyszínének, az egykori Lóversenytér egyik szegletének kijelölése után eredetileg pályázatot írt ki, ez azonban résztvevő pályázó hiányában eredménytelen maradt.
A dobozi Wenckheim-magtár
Ezzel a bejegyzéssel újabb rovat indul útjára a blogon. Olyan épületek fognak helyet kapni benne, amiket másra használnak ma már, mint építésük idején — vagy éppen semmire nem használják őket e pillanatban, és elhagyatottan állnak. Néha még talán szobrok is lesznek ezeken az elmúlott épületeken.
Csak a képre emlékezem 