A blogról

Leginkább azok az emberek érdekelnek, akiket önmagukon kívül valami más is érdekel.

Ennek ellenére az történt, hogy fiatalabb koromban Londonban laktam, amikor egy szép napon híre kelt, hogy világ körüli turnéja részeként a városba érkezik Janet Jackson. Egész Londont ellepték a fekete plakátok, az A/4-es mérettől az óriásplakátig, hatalmas fekete téglalapok, középen fehérrel, kis kezdőbetűvel, ponttal a végén egyetlen szó: janet. Arra gondoltam, ez az egyszerűség a hírnév magától értetődő foglalata.

Úgyhogy itt van: csuhai.

Pont még nincs.

*

2016 végén új sablont választottam a bloghoz, engedtem sokak több éve felhangzó kérésének, a panasznak, hogy a fekete alapon a fehér betűk nem láthatók, és egy könnyebben olvasható kinézet mellett döntöttem. Ekkor viszont zavarni kezdett a saját kisbetűvel írt vezetéknevem a címlapon. A csuhai, janet ide, janet oda, sohasem volt én-blog. Az eredeti alcím (“Írások, képek, szobrok”) viszont nem fért el a kijelölt helyen, ezért került ide a rövidítésük, de hogy ez ne okozzon semmiféle félreértést, a kezdőbetűket kötőjellel választottam el. A honlap továbbra is az eddig megszokott csuhai.com címen érhető el. Tapasztalataim szerint a blogot legideálisabban Chrome böngésző alatt lehet olvasni; a Firefoxban a kenyérbetű hosszú ő-i, ű-i fölött vonás jelenik meg, amit nem tudok orvosolni. Ugyancsak jól olvasható okostelefonon, ott is Chrome böngészőben vagy a WordPress letölthető Android-alkalmazásában — a szöveg automatikusan a képernyőhöz igazodik, a képek kicsiben hibátlanul élesek.

*

2018 őszén, a háromszázadik bejegyzés után a blog címe újra megváltozott, ezt a most érvényben lévő címet beszédesebbnek tartom, mint az előzőt. Amint azt is kitalálom, verzál helyett hogy lehet kurrens betűvel kijelezni, egy időre biztosan megnyugszom.

*

A blog története úgy alakult, hogy fő témája leginkább 2009 nyarán kezdődő Szoborlap-tagságomnak köszönhetően végül a hatvanas-hetvenes évek magyar szobrászata lett. Ez az időszak az ötvenes évek végén kezdődik és valamikor a nyolcvanas években ér véget, lehet, talán éppen 1989-ben. És inkább a díszítőszobrok, a zsánerszobrok, mint az emlékművek. Aztán mint kutyák az úton, egyik jött a másik után, az itt olvasható bejegyzésekben mindent ellepett a szobor. De ezt nem bánom. A szövegek megírásakor ma is nagyban támaszkodom a Szoborlapból idővel Köztérképpé átváltozott közösségi oldal hivatkozott műlapjaira. Egyéb írásaim eléréséhez legfőképp az Élet és Irodalom, a Jelenkor és a Beszélő honlapjait ajánlom. A blogon szereplő rovatok címét próbáltam úgy megadni, hogy minden kategória első látásra érthető legyen. Magyarázatot egyedül az Írások című rovat igényel. Az ezen belül szereplő Röviden mondd, nincs időm kis terjedelmű, 5-600 karakternél nem hosszabb írásokat tartalmaz, mindegyik egy saját fényképemhez kapcsolódik, és mindegyiknek valamilyen történetet kell elmondania. Mindegyik szigorúan a képzelet szülötte, bármilyen életrajzi vagy valóságos megfelelés a véletlen műve. A Faviccek bronzból vagy kőből darabjai valóban faviccek vagy azok átköltései, egyetlen kikötésük, hogy mindig szobor az illusztrációjuk. A Mondd hosszan címet viselő kategóriába olyan terjedelmesebb írásaimat tettem, amelyek ma már nehezen hozzáférhetőek vagy a társaságukban szereplő képek többletjelentéssel bírnak. A Kép az mindig kell pedig beszámolókat tartalmaz a szobrokon és a szépirodalmon túli mániáimról.

A blogon szereplő szövegeket alkalmanként átírom, ha a hozzászólások érdemi információt adnak hozzá a tárgyhoz, felhasználom őket, a tematikus jellegű gyűjteményeket rendszeresen bővítem, időnként érdemes tehát megnézni újra a régebbi bejegyzéseket is.

A blogon látható képek, az itt olvasható szövegek mind a saját munkáim, a képek közül a Creative Commons szabályai alatt (Attribution Non-Commercial Share Alike [CC-BY-NC-SA-3.0] Nevezd meg!-Ne add el!-Így add tovább!) akármelyik felhasználható – de ha szükséged van valamelyikre, ne vesződj a letöltésével, írd meg, és szívesen átküldöm eredeti felbontásban, vízjel nélkül. Ha bármelyiket felhasználod, értesíts róla, én is hadd örüljek veled. A fentiektől eltérő képhasználatot vagy szöveges bejegyzést mindenütt külön jelölöm.

Ezen a címen már írhatsz is nekem: icsuhai@gmail.com

Csuhai István

7 című bejegyzés “A blogról” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

  1. Kedves István!
    1990 előtt nem fényképezett? Szívesen digitalizálnánk és megosztanánk a képeit, ha vannak. És köszönjük a cikkeket, most pl Sztálint Prágából.
    üdvözlettel
    Tamási Miklós
    szerkesztő – Fortepan

    Kedvelik 2 ember

    1. Kedves Blogszerző!

      Magam nem sakkozok, és valóban, én is szinte csak a lólépést ismerem az egész játékból. Viszont szemet szúrt, ahogyan megadta ennek mikéntjét.
      Szerintem így lenne helyes: 2 mező valamely irányban, és rá merőleges irányban még egy mező elmozdulás lehetséges. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Sakk)

      Az ön írásában úgy szerepel, hogy 3 mező előre, és a végén egy oldalra, igaz, az egyikhez hozzáérti a kiindulási mezőt.

      Üdvözlettel:
      Kiss Tamáskisst777@gmail.com

      Kedvelés

  2. Kedves István!
    Egy kerékpárút tervezésében segédkezem kertészként és így tévedtem erre az oldalra. Internetes képek között keresgéltem és így lettem figyelmes Fischer György “Tenyeremen hordozlak” című alkotására. Teljesen elvarázsolt… Utólagos engedélyével egy képet lementettem a készülő prezentációba.
    Visszatérő olvasója leszek, üdvözlettel Márkus Edit

    Kedvelik 1 személy

  3. Kedves István, gratulálok az oldalához, jól esett nézegetni. Meglepve tapasztaltam, hogy a csíkszeredai Jégkorongozókat is lefotózta, amely apám munkája. Sőt, jobbak az Ön felvételei, mint amelyeket nekünk sikerült fotózni róla. Szívesen használnánk a Tőrös Gábor szobrászról készülő könyvünkben, amennyiben hozzájárul. Tisztelettel Tőrös Ildikó

    Kedvelik 1 személy

Kérlek, mondd el, mit gondolsz.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .