Anglomán vagyok, habár ez nem köztudott rólam, mert nem szoktam hivalkodni vele. Anglomániám kialakulásának történetét, általános jelentőségét, hatásának a hétköznapjaimra gyakorolt vonatkozásait ma már csak azoknak mesélem el részletesen, akik egy jégkockára töltött whiskey vagy egy középerős barna sör mellett rákérdeznek. Tudom persze, az egyik skót, a másik ír, vagy mindkettő ír, de a nagyokban éppen az a jó, hogy nem kell kérdezgetniük úton-útfélen, mitől nagyok ők. Nincs csodálkoznivaló tehát rajta, hogy tavaly ősszel, mikor a Hyde Park egy ismerősebb része felé iramodva, balra, a Kensington Gardens irányába pillantottam, és váratlanul megláttam ezt az emlékművet, az itt következő bejegyzés tárgyát,

DSC_33832015-09-15_13-01-25az Albert Memorialt, vagy ahogy a továbbiakban nevezni fogom, az Albert-emlékművet, nagyot dobbant anglomán szívem. Már messziről éreztem, hogy akárhogy is van, itt bizony kérdezés fog végbemenni, rákérdezés az angol nagyság mibenlétére. Közelebb érve hozzá gyorsan nyilvánvalóvá lett előttem,

DSC_34712015-09-15_13-13-15hogy ez nem egyetlen, öt-hat képpel elintézhető szobor, hanem valóságos Gesamtkunstwerk, Anglia egyik aranykorának, a viktoriánus XIX. századnak olyasfajta szobrászati összefoglalása, amihez Londonban nem nagyon van fogható. Még legközelebbi rokona, párdarabja, a jóval láthatóbb helyen,

Victoria_Buckinghama Buckingham Palota előtt álló,

DSC_37962015-09-15_14-55-59négyoroszlános Viktória-emlékmű sem az. A jelenből, tudhatjuk, mindig múlt lesz, a jelentős dolgokból pedig hellyel-közzel történelem. Le lehetne persze szűkíteni a dolgot az emlékmű főhősére, Albert hercegre,

DSC_33932015-09-15_13-04-35ebben az arannyal befuttatott bronz figurában megörökített történelmi személyiségre, de ha anglomán vagy, akkor légy tényleg anglomán, és ne elégedj meg az ilyen egyszerű megoldásokkal. Prince Albert élete amúgy is kész (ha nem is annyira fordulatos) regény. Az emlékműé pedig még fordulatos is.

Egyébként sohasem volt király, így értelemszerűen királyfi sem lehetett. Albertből, a fiatal német főnemesből Viktória királynő férjeként és legidősebb fiúgyermeke, VII. Eduárd apjaként viszont negyven évvel halála után egy uralkodóház, a szász-koburgi dinasztia útrabocsátója lett az angol trónon ülők sorában (ami formálisan rövid életűnek bizonyult, hiszen 1917-ben a háborús fejlemények miatt V. György, Albert herceg és Viktória unokája rendeletileg Windsor-házra változtatta a dinasztia elnevezését — de vér szerint a ma uralkodó királynő és az angol trón most belátható várományosai mindannyian a Szász-Koburg-házhoz tartoznak). A dinasztiaalapítói státusz mégis megengedi tehát e bejegyzés címének viccét, az utalást Bartók Béla és Balázs Béla remekművének magyar címváltozatára, ami ugyan csupán a nagy nyelvek az eredeti szép cirkalmasságát leegyszerűsítő változataiból visszaszüremkedve érvényesül. (Suggested listening, a Gramophone magazin stílusában: Béla Bartók: The Wooden Prince. New York Philharmonic, conducted by Pierre Boulez, xylophone solo is performed by Walter Rosenberger, recorded at Manhattan Center, New York City, in 1975, LP-version.)

Nagyság és kicsinység, ez jön tehát.

Albert húsz évesen, 1840 februárjában vette feleségül a nála néhány hónappal idősebb Viktóriát (unokatestvérét egyébként), aki akkor már, 18. életévét betöltve, nagybátyját, IV. Vilmost követve majdnem három éve ült uralkodóként az angol trónon. Házasságuk gyümölcse kilenc gyermek lett, négy fiú és öt leány, közülük az első, a későbbi Viktória német császárné pontosan kilenc hónappal a frigy után érkezett, kezdetben egy-két, később három-négy éves különbséggel 1857-ig szép sorban a többiek. A második gyermek, az 1841-es születésű fiú, Eduárd lett a trónörökös. Albert, tekintve, hogy eddigre az Egyesült Királyság alkotmányos monarchiaként működött, még feleségénél

DSC_38562015-09-15_15-06-42 is kevesebb formális hatalommal rendelkezett, a népek azonban, mióta sajtó létezik, minden korban rajonganak a híres és tevékeny díszpintyekért. Albert is közkedvelt kiegészítő volt a sajtó egyik őshazájában. A Prince Consort, a Királynő Férje egyébként élharcosa volt a királyi hatalom szimbolizálásának, az intézmény napi politika felettivé emelésének, továbbá szószólója a rabszolgaság világkörű eltörlésének, kezdeményezője különféle oktatási reformoknak, a diplomáciában a kemény álláspont puhára cserélője, mindezeken kívül rendkívül élénken érdeklődött a tudomány és a művészet a technikai előrehaladásban, a világ jövőjében betöltött szerepe iránt. Albert legjelentősebb tette az 1851-es londoni világkiállítás (e nemben a legelső ilyen szemle) megszervezésében tanúsított aktivitása volt. A Hyde Parkban az eredetileg kertépítő Joseph Paxton tervezésében efemer anyagokból, ideiglenesen, hat hónapra felépült a Crystal Palace nevű építmény, egy kétszintes, hatalmas kiállítási csarnok, az akkori világ legnagyobb méretű üvegpalotája, melyet lebontása után, némileg megváltoztatott formában véglegesen is felhúztak Dél-London Sydenham Hill nevű negyedében; a királynő három éven belül így másodszor is felavathatta ünnepélyesen. Az épület meg a körülötte lévő park hosszú uralkodását ki is szolgálta, ám nem sokkal később romlásnak indult, az 1930-as években az addigra elhanyagolt palotát elérte az örök angol fátum, és porig égett, a XX. század végére

egy-két hírmondó ornamentikája maradt csak,

többnyire töredékesen, elhanyagoltan, nevét azonban rajta hagyta a területen (adieu, dimbes-dombos Sydenham!), és a közelben működő kisebb londoni labdarúgó-klubnak, meg a ma már nem működő, de London sok pontjáról ma is jól látható BBC-átjátszótoronynak a névadója lett. De mindez csak mellékszál. Albert herceg egészsége ugyanis az 1850-es évek végére megromlott, gyomorpanaszai állandósultak. Lelkiállapotának visszaeséséhez hozzájárultak azok a hírek, melyek a húszéves trónörökös kicsapongásairól érkeztek. Eduárd katonai szolgálatát töltötte egy írországi támaszponton, és szülei meglátogatták őt 1861 nyarán, megpróbáltak meggyőzni a fiatalembert, hogy nem ildomos, ha egy királyi méltóság egy ír színésznővel nyíltan flangál (mit sem sejtettek még dédunokájukról, az 1936-ban nem egészen egy évig uralkodó VIII. Eduárdról és Wallis Simpsonról), de a velszi herceg körüli pletykák ezután sem csillapodtak. 1861 novemberének végén az apa újra elzarándokolt fiához, ezúttal Cambridgbe-be, hogy beszéljen a fejével, és mint férfi a férfit, névleges király a tényleges királyfit, jó útra térítse. Hazatérte után nem sokkal Albert ágynak esett, és december 14-én, 42 éves korában hastífuszban meghalt. A királynőt rettenetesen megviselte férje halála, uralkodásának ezutáni évtizedeiben kizárólag fekete viseletben jelent meg a nyilvánosság előtt, fiát pedig, akit nyíltan hibáztatott apja haláláért, azzal büntette, hogy az angol történelem sokáig leghosszabban státusában lévő uralkodójaként további negyven évig nem engedte trónra lépni. Eduárd az anyai fegyelmezést úgy hálálta meg, hogy kivívta magának az angol történelem legzüllöttebb trónörököse címet. Név szerint ismert szeretőinek hosszú a listája, Párizsban az egyik mulatóban például a mai, a pornográfián már erősen edzett képzeletet is beindító speciális szerelmi ágyat fabrikáltak a lassanként korpulenssé öregedett “Bertie” részére (nem tudom, vagy inkább nem akarom tudni, becenevét miért éppen híresen monogám apukájáról kapta), aki azután csak hatvan évesen, édesanyjának halála után, 1901-ben jutott a legmagasabb piedesztálra, az angol királyi trónra (India császára és a Brit Domíniumok királya is lett egyúttal), és mindössze 9 évet volt módja ott tölteni.

Albert halála után azonnal felmerült egy emlékmű terve, bár nehézségként jelentkezett, hogy a herceg életében határozottan ellenállt annak, hogy személyét köztéri szoborban örökítsék meg (büsztök tucatszám készültek róla, és a köztéri szoborállítás óhaja a közvélemény részéről már a szenzációs 1851-es világkiállítás idején is felmerült). Viktória azonban hajthatatlan maradt, szobor igenis kell a drága Albert emlékére, és megindult az a másfél évtizedig tartó munka, melynek eredménye végül az Albert-emlékmű lett. Korabeli dokumentumok hiányában ezt a történetet nem tudom itt minden apró fordulatában végigkövetni, akit ez részletesebben érdekel, tanulmányozza a bejegyzés alján megadott két linket, az emlékműről 1975-ben írt két tanulmány szövegét, amelyekből ehhez a kísérőszöveghez én is bőséggel merítettem — a rengeteg adattal, a bizottságosdi teljes történetével, az ekkor negyvenes éveiben járó királynő idézett kommentárjaival, az egykori sajtóvisszhangok begyűjtésével, az alulértés és az eltúlzás folyamatos szimbiózisával mint a kritika és a dicséret gesztusaival nagyon-nagyon angol olvasmány lesz, és pontosan világít rá a királynői udvar napi működésére. A lényeg az, hogy 1862 folyamán, miután megindult az emlékmű anyagi alapjainak a megteremtése, nyolc építészt kértek fel az emlékmű tervezésére, és a megbízást 1863 késő tavaszán végül George Gilbert Scott (1811-1878), a korszak élenjáró neogótikus építésze kapta meg oly módon, hogy az ő tervét fogadták el, egyúttal egy építészekből, szobrászokból álló grémium elnöke lett. Scott döntő befolyással volt a végleges helyszín és a közreműködő szobrászok kiválasztására is, még akkor is, ha néha kezére játszott a szerencse, néha meg úgy tűnt, hogy a végső, általa különben helyeselt vagy éppenséggel javasolt döntéseket a felette álló különféle bizottságok és notabilitások, vagy maga Viktória királynő hozza meg.

Albert Memorial, Hyde Park aerialAz emlékmű a Hyde Parktól nyugatra lévő Kensington Gardens területére, a park déli szélére került,

Aerial view of Hyde Park, Londonéppen szembe az ugyanebben az időben, de tőle teljesen függetlenül felépített, nagykupolás, kör alakú Royal Albert Hallal, az én időmben kiöregedett teniszsztárok évi rendszerességgel ismétlődő fedettpályás tornájának meg a British pop tető fölött tartott megakoncertjeinek állandó helyszínével. De nem perkáltam le a tekintélyes belépti díjat, így sohasem láttam az ötvenöt éves Borgot a hatvan éves Connorsszal küzdeni, és nem hallottam janet.-et sem.

DSC_34792015-09-15_13-14-31Az emlékmű aranyszínű Albert-szobra mértanilag szembenéz a vösröstéglás monumentális épület északi bejáratával,

DSC_34802015-09-15_13-14-38de a felülről fényképezett képeken, Jason Hawkes helikopterről készített légifelvételein még jobban látható,

IMG_0006hogy az emlékműnek a toronyépítmény közepén ücsörgő Albert herceg alakján kívül jó néhány további rétege van. Rögtön például a neogótikus építményt a négy sarokról távolabbról körbevevő négy földrész-allegória, “a világ négy negyede”, melyek mindegyike egy középponti helyzetben lévő állatot, a földrész rajta ülő női megszemélyesítőjét és további négy emberalakot szerepeltet.

10_DSC_34042015-09-15_13-06-05A délnyugati sarkon álló földrész-allegória Európa, az őt megtestesítő nőalak egy bika hátán ül, körülöttük kétoldalt két-két női figura ülő helyzetben. A kép pontosan mutatja az emlékmű további rétegeinek egyikét-másikát: balra és jobbra a harangtorony oszlopain álló két teljes alakban látszó tudomány-allegóriát (a Geológiát, illetve a Csillagászatot; középen itt a Geometriának csak a lába látszik, a túloldali Kémiából pedig semmi sem), az Európa-szobor mögött nagyrészt takarásban, de a kép jobb szélén jól láthatunk két tevékenység-allegóriát a négy közül (az Európa mögött a Mezőgazdaság részleteit, jobbra az Ipart), ezek alatt pedig az emlékmű talapzata körül ott fut körbe a gigantikus féldomborműves Parnasszus-fríz.

DSC_34142015-09-15_13-06-59Északnyugaton Amerika, a bölény hátán a félmeztelen allegóriával, akit egy-egy oldalon egy elöl álló nő és egy hátul ülő férfi vesz körbe,

DSC_34322015-09-15_13-08-51az északkeleti sarokban Afrika, a teveháton ülő Afrika körül három férfi és egy nő, meg majd látjuk (mert innen még nem), egy hatalmas szfinx,

DSC_33872015-09-15_13-03-50délkeleten Ázsia, az afrikaihoz hasonló nemi megoszlásban: az elefánton ülő földrész-megszemélyesítő társaságát egy nő és három férfi osztja meg. De újra jól látható az emlékmű többi rétege, balra alul a Parnasszus-fríz délkeleti sarka, fölötte az Ipar allegóriája, az indiai nő válla fölött pedig az egyik tudomány-allegória (a Csillagászat).

04_DSC_35712015-09-15_13-23-43Egy szinttel feljebb, a harangtoronyhoz és a főalakhoz közelebb, a Parnasszus-fríz fölött, Európa mögött, tehát a torony délnyugati kiszögellésében áll a Mezőgazdaság allegóriája,

DSC_34092015-09-15_13-06-41északnyugaton, Amerika mögött a Technika allegóriája,

DSC_35232015-09-15_13-19-31északkeleten, Afrika mögött a Kereskedelemé (jobboldalt, az oszlopköteg mellett a bronz Geológia néz kevélyen a másik irányba),

DSC_34952015-09-15_13-17-00az emlékmű fő korpuszának jobb szélén, a délkeleti kiszögellésben, Ázsia mögött pedig az Ipar allegóriája (a távolban Kémia kémleli pocakos pipettáját).

DSC_34902015-09-15_13-16-21És aztán egy szinttel feljebb, a harangtorony oszlopkötegeinek aljánál, Albert szobrához legközelebb bronzszobrok következnek, az eddig megszokott sorrend szerint a délnyugati irányban Geometria,

DSC_34132015-09-15_13-06-52könyvvel a kezében,

DSC_35482015-09-15_13-21-36északnyugaton Geológia,

DSC_34122015-09-15_13-06-50jobb kezében gömböt egyensúlyozva, baljával kőtörő kalapácsra támaszkodva,

DSC_34452015-09-15_13-09-54északkeleten Kémia,

DSC_35472015-09-15_13-21-28és lombik ez inkább, mint pipetta, elnézést, nem tudtam az alliterációknak ellenállni az imént,

DSC_35072015-09-15_13-18-11aa délkeleti sarkon pedig a másik gömböt tartó nő,

DSC_34912015-09-15_13-16-24a Csillagászat megjelenítője. A négy szobor közül ez utóbbi és a Kémia Henry Hugh Armstead (1828-1905) munkája, aki Scott-tal már a tervezés kezdeti szakaszában, 1863-tól együtt dolgozott, ő készítette el az összes márványszobor kis változatát

2006AG6894_2500
Afrika elölnézetből, Ázsia oldalnézetből. A kép forrása a Victoria and Albert Museum galériája.
2006AG6893_2500
Afrika oldalnézetből, Ázsia elölnézetből. A kép forrása a Victoria and Albert Museum galériája.

az első teljes, 1864 tavaszára befejezett maketthez,

2006AM8771_2500
Az Albert-emlékmű 1863-64-ben készített modellje. A kép forrása a londoni Victoria and Albert Museum galériája.

melyek aztán elsőrendű mintául szolgáltak a végső változatokhoz; általánosan ő felügyelte a szobrászati munkálatokat a megvalósítás fázisában, és, ami mind közül a legfontosabb, Armstead faragta ki végül a Parnasszus-fríz déli és keleti oldalát. A körbefutó fríz északi és nyugati oldala John Birnie Philip (1824-1875) munkája, és egyikük sem számított ugyan a kor felkapott, divatos szobrászai közé (mind a ketten negyvenes éveik elején jártak), mindketten többször munkálkodtak együtt előzőleg George Gilbert Scott-tal.

DSC_35492015-09-15_13-21-38Az oszlopkötegek alján álló szobrok közül egyébként Philip mintázta meg a Geometria és a Geológia alakját is, az oszlopkötegek tetejére, a külön szoborfülkékbe került négy tudomány-allegória közül az itt látható Filozófia is az ő munkája — viszont sajnálatos módon eddigre ott a helyszínen annyira elvesztem a részletekben, hogy a négy közül csak ezt az egyet fényképeztem le; a Retorikát, a Gyógyszerészetet és az Orvostudományt nem.

DSC_35772015-09-15_13-24-27Végül csak futólag kerítettem sort a harangtorony felső rétegeire is a nyolc erénnyel, a mozaikokkal,

DSC_34572015-09-15_13-10-55és az emlékmű legfelső szakrális angyalfiguráira sem fordítottam olyan figyelmet, mint a hozzám közelebb eső dolgokra.

De hát úgy tartja a vicc, ha valamit elrontunk hátulról, egyáltalán nem baj, mert kezdhetjük elölről. Ha tehát elrontottam felül, kezdjük újra alul. Úgyhogy Európa megint.

01_DSC_34812015-09-15_13-14-58Az emlékmű körbevevő rácsozatának délnyugati sarkában elhelyezett Európa

02_DSC_34822015-09-15_13-15-06a belfasti születésű szobrász, Patrick MacDowell (1799-1870) műve.

06_DSC_33992015-09-15_13-05-21A középponti, az állatból és a névadó allegóriából álló főalak két oldalán a szerepeltetett figurák országoknak felelnek meg, a bika jobb oldalán elöl Britannia, hátul, könyvvel a kezében Németország,

12_DSC_34082015-09-15_13-06-34bal oldalán, a bika faránál egy dór oszloptöredéken ülve, festőszerszámokkal Itália, az állat fejénél pedig, bal kezében föld felé tartott karddal Franciaország foglal helyet,

DSC_34002015-09-15_13-05-29Britannia,

DSC_34832015-09-15_13-15-52Németország,

DSC_35752015-09-15_13-24-10Itália

DSC_35742015-09-15_13-24-04és Franciaország, mindahányan a szépség és a nyugalom, a béke és a harmónia megtestesítőiként.

07_DSC_34032015-09-15_13-05-48A főalak sem az Európa elrablása címen ismert mitologémát játssza le, noha a két főszereplő adott a történethez,

05_DSC_35812015-09-15_13-25-12az egész beállítás intencionált békessége inkább annak a programnak felel meg, hogy a kísérőszobrok demonstrálják vagy illusztrálják az emlékmű főhősének személyes elfogultságait és vonzalmait. Márpedig Albert

13_DSC_35552015-09-15_13-22-23életében minden esetben, kicsikben és nagyokban egyaránt, a konfliktusok harmonikus elsimítására törekedett.

DSC_34262015-09-15_13-08-11Az Amerika-allegóriában is megvan a fentebbi földrajzi megfeleltetés, bár ami a szoborcsoporton legelőször feltűnik, az az, hogy az amerikai bölény kétségtelenül temperamentumosabb állat, mint az európai bika,

DSC_35532015-09-15_13-22-07de a hátán ülő indián nő körül

DSC_34152015-09-15_13-07-06szép szimmetriában ott áll jobbról az Egyesült Államok, kezében babérkoszorúval, akárcsak

DSC_34022015-09-15_13-05-44Franciaország az Európa-allegórián,

DSC_35572015-09-15_13-22-36mögötte fiatal férfi képében Dél-Amerika ücsörög, akinek inkább attribútuma, a kezében tartott bot faragása,

DSC_35542015-09-15_13-22-13mintsem európai jellegű képmása árulja el származását.

DSC_34232015-09-15_13-07-49A bölénytől balra, elöl Kanada áll,

DSC_34242015-09-15_13-07-57kebléhez a Tudor-rózsát (a rózsák háborújaként ismert XV. századi örökösödési háború után Anglia egyik jelképét) szorítja,

DSC_35312015-09-15_13-20-22mögötte széles kalapban, baljában puskával, jobb kezében kötéllel Mexikó ül,

DSC_35422015-09-15_13-21-03és meg kell mondjam, szoborban soha nem láttam még

DSC_35432015-09-15_13-21-10férfit ennyire szemérmetlenül széttárni a lábát,

DSC_35452015-09-15_13-21-18mint ahogy ez a marcona mexikói teszi, akinek vérmérséklete a leginkább illik

DSC_34252015-09-15_13-08-08a főállat-szimbólumhoz.

DSC_35512015-09-15_13-21-55A többi nő, a címadó allegóriát megszemélyesítő fiatalasszony,

DSC_35522015-09-15_13-21-59Kanada

DSC_35502015-09-15_13-21-51meg az Egyesült Államok Dél-Amerika fiatalemberéhez hasonlóan inkább egykedvű szelídséggel bámulják a világot és közönségüket.

DSC_34222015-09-15_13-07-37A szoborcsoport egyébként a norfolki születésű John Bell (1811-1895) munkája, aki az emlékmű történetében egy rövid epizód erejéig fel fog még bukkanni.

01_DSC_35412015-09-15_13-20-52A két “nyugati” negyed deklaratív ünnepélyességéhez és szertartásos monumentalitásához képest a két “keleti” negyed jóval mozgalmasabb és valószerűbb,

DSC_34402015-09-15_13-09-20az európai szem számára kétségtelenül egzotikusan ható ábrázolás.

DSC_34462015-09-15_13-10-03De William Theed (1804-1891) szoboregyüttesének érdekességéhez

DSC_35192015-09-15_13-19-02a sokfélesége, a különbözőképpen elhelyezett alakjai is hozzájárulnak,

DSC_35282015-09-15_13-20-01elsősorban a fő allegóriát megformáló, teveháton ülő egyiptomi hercegnő, kígyófejes sisakjával, kampós botjával, nyakbavalóival, elképesztő sarus lábfejével, enyhén megemelt nagylábujjával, amelyben ott a teveháton ülés összes fizikai és lelki megerőltetése,

DSC_35272015-09-15_13-19-58a féltérdre ereszkedett szakállas beduin, nézzük csak ruházatának csíkjait, és ne felejtsük el, hogy az anyag: márvány,

DSC_35252015-09-15_13-19-44a szfinxre támaszkodó fiatal férfi,

DSC_35262015-09-15_13-19-48meg persze a már korábban emlegetett szfinx,

DSC_35202015-09-15_13-19-09a botjára dőlő, előrehajló fekete fiú,

DSC_35212015-09-15_13-19-16aki egy egyébként szintén káprázatos sarut és ugyancsak gyönyörű lábfejet (és a legutóbbi felújításkor pótolt ujjakat) birtokló európai fehér nő intéseit hallgatja nagy figyelemmel éppen,

02_DSC_34302015-09-15_13-08-33a brit kolonializmus tetőpontján és szigorú szellemében.

DSC_34432015-09-15_13-09-39Itt mondom el, mert hát másutt hol is mondhatnám,

DSC_34442015-09-15_13-09-48hogy Theednek (aki egyébként 1861-ben az Albert herceg halotti maszkját Viktória királynő személyes kívánságára elkészítő szobrász volt) megbízása után változtatnia kellett a legelső elképzelésen,

DSC_34502015-09-15_13-10-22és az eredeti tervekben és Armstead makettjén az e csoportban még ott szereplő oroszlánt (lásd fentebb, a Victoria and Albert Museum galériájában)

DSC_34512015-09-15_13-10-28mint alapvetően Angliához és Britanniához kapcsolódó történelmi védjegyet, tevére kellett lecserélnie —

DSC_34702015-09-15_13-12-31arról meg ugye jól tudjuk, hogy van egy púpú, két pupú… Tovább se mondom.

07_DSC_33882015-09-15_13-04-03De ha már itt tartunk, egy másikat mégis: Apu, hod med be az a nad elefánt… Az Ázsia-allegória főszereplője az indiai elefánt,

DSC_35002015-09-15_13-17-30terítőnyereg-szerű fejfedőjével, okos szemével, díszes végződésűre faragott agyarával.

01_DSC_34622015-09-15_13-11-19John Henry Foley (1818-1874), a dublini születésű szobrász

03_DSC_34642015-09-15_13-11-35csoportjának egy nagy testű állatot kellett saját jelenetébe integrálnia,

04_DSC_34652015-09-15_13-11-43ráadásul az emlékmű exponált pontján, hiszen a legegyszerűbb úton, a város felől megközelítve

05_DSC_34672015-09-15_13-12-06az emlékmű délkeleti sarkában

DSC_33842015-09-15_13-01-43ez az első szobor, amelyhez a néző közel kerül.

06_DSC_34682015-09-15_13-12-15Viktória királynő tetszését mindenesetre ez a szoborcsoport nyerte el leginkább,

08_DSC_33862015-09-15_13-03-05és India (melynek épp ekkoriban császárnője lett) egészen biztosan megdobogtatta szívét.

11_DSC_33912015-09-15_13-04-16Nem csoda, mert az enyémet is.

12_DSC_33892015-09-15_13-04-05Ilyen szép, kinetikájában megragadó mozdulattal,

13_DSC_35022015-09-15_13-17-40amit a lepel felemelése jelent, egyik allegória sem bír,

14_DSC_35032015-09-15_13-17-47és hát persze kamaszkorom óta örökre tudom, hogy a meztelen női mellnek minden körülmények között örülni kell.

09_DSC_33852015-09-15_13-02-55A királynő tetszésének biztosan szerepe volt abban,

09_DSC_34722015-09-15_13-13-24hogy az emlékmű főalakjára, Albert hercegre, az aranyból faragott királyfi elkészítésére

10_DSC_33952015-09-15_13-04-59a megbízást végül Foley nyerte el, de ez a történet majd még később következik.

15_DSC_34992015-09-15_13-17-22Azt sem tudni pontosan, Foley mikor döntött a fedetlen keblek mellett (eredetileg lepellel takart nőalak szerepelt a terveken),

18_DSC_34932015-09-15_13-16-48tény, hogy az elefánt mellett az emberábrázolások is csodásak,

19_DSC_34972015-09-15_13-17-13minden részletükben,

16_DSC_33902015-09-15_13-04-14és a legnépesebb kontinens

17_DSC_34982015-09-15_13-17-18jó néhány rasszát és viseletét

20_DSC_35052015-09-15_13-17-58sorakoztatja fel a szoborcsoport

21_DSC_35012015-09-15_13-17-38a korabeli londoni közönség előtt,

22_DSC_35092015-09-15_13-18-17nyilvánvalóan a korabeli

23_DSC_35102015-09-15_13-18-25londoni orientalizmus szemléletén belül. Anglia emelkedésének és megerősödésének kora ez, amikor London egy világbirodalom fővárosa lesz, a “gyarmatáru” a birodalmon kívüli tájékokon is fogalom-számba megy, és mindaz, ami ekkor történik, jó száz évvel később lehetővé teszi, hogy bármelyik londoni metróállomás mozgólépcsőjén egyetlen, az ellenkező irányban álló emberek szemlélésével járó út egy világ körüli utazással érjen fel.

01_DSC_33962015-09-15_13-05-04A sarkokon álló földrész-allegóriák csakis egy világbirodalom fejének emlékművéhez illenek, egy olyan világbirodalomhoz, melynek kialakulásához az vezetett, hogy lakói menedéket kerestek az őshaza időjárási viszonyai elől. Ami viszont a toronyhoz közelebb álló négy tevékenység-allegóriát illeti, ezek olyasmik, amik akár kelet-európai középületek homlokzatain is megtalálhatók. Ezek azonban négydimenziós szoborcsoportok,

DSC_34752015-09-15_13-14-11csak azért kisebbek a földrész-allegóriáknál, mert a tervezés során Scott egyszerre csak arra jutott, hogy ez utóbbiakat az emlékmű teljes építészeti harmóniájának és arányosságának érdekében egynyolcad arányban növelni kell,

02_DSC_34882015-09-15_13-16-12s a tevékenység-allegóriák maradtak az eredeti, 1863-ban megállapított méretben. Mindegyiken nőalak jeleníti meg az allegóriát, a hozzá tartozó mellékalakok szervesebben, narratívabban részei a kompozíciónak, mint a távolabbi szoborcsoportokon.

03_DSC_34052015-09-15_13-06-14Így van ez az edinburgh-i születésű, skót William Calder Marshall (1813-1894) a délnyugati sarokra, Európa (és a bika) mögé került Mezőgazdaság-allegóriáján is,

DSC_35762015-09-15_13-24-20amelyen a korszellemnek és Albert herceg vonzalmainak megfelelően

04_DSC_34102015-09-15_13-06-43modern attribútumok (például gőzgép) is megjelennek,

05_DSC_34282015-09-15_13-08-22és persze, antik módra és a témához illően, báránykák.

01_DSC_35702015-09-15_13-23-34Északnyugaton, Amerika mögött ott a Technika,

02_DSC_34202015-09-15_13-07-22az ugyancsak dublini származású John Lawlor (1820-1901) szoborcsoportján

03_DSC_35592015-09-15_13-22-48Technika amolyan jóságos tanító néni,

04_DSC_34272015-09-15_13-08-18aki elmagyarázza a figyelmes nebulóknak

05_DSC_35462015-09-15_13-21-24a mit is?

07_DSC_34422015-09-15_13-09-32Hogy a szoborbizottság is ezen akadt volna fenn, nem tudom, de kétségtelen, hogy Lawlor csoportját az elkészített első minták szemléjén elutasították, a királynő is kifogást emelt ellene, az ír szobrász közel járt hozzá, hogy végleg elveszítse a megbízást, ám nehézségein végül felülkerekedett,

09_DSC_35242015-09-15_13-19-37bár a Technika mai szemmel nézve is halványabb hozzájárulás az emlékmű egészéhez.

DSC_34292015-09-15_13-08-27Az északkeleti kiszögellésen, Afrika mögött helyet kapó Kereskedelem,

DSC_34372015-09-15_13-09-04Thomas Thornycroft (1815-1885) munkája jóval szervesebb dolog. Az ekkoriban éppen anyagi nehézségekkel küszködő angol szobrász Viktória királynő személyes óhajára került a kiválasztott szobrászok közé (1851-ben a Nagy Kiállításra életnagyságnál nagyobb gipsz lovasszobrot készített a fiatal Viktória királynőről, a műfaj egyedülálló ritkaságát, hiszen az ötven feletti uralkodót már lehetetlen lett volna a nevetségesség nélkül lóháton megörökíteni; a mintázáshoz modellül a királynő többször is a szobrász rendelkezésére bocsátotta a lovát),

DSC_34412015-09-15_13-09-28Thornycroftnak itt inkább a csoport jobb oldalán félfenékkel ülő munkás nadrágkötésével gyűlt meg a baja, olyannyira, hogy a munka egy fázisában felmerült, az alaknak csak a felső részét formálja meg,

DSC_34492015-09-15_13-10-17amit Armstead és Scott visszautasított. Mi viszont így hozzájutottunk egy szoborban megörökített, figyelemre méltó öltözködési technikához.

01_DSC_34482015-09-15_13-10-12És negyedikként az Ipar, a délkeleti sarkon, Ázsia mögött, egy olyan korban, amelynek fogalma nem volt Toyotáról, Samsungról, Hitachiról, Sonyról, Daewoo-ról, sem az előttünk tornyosuló huszonöt esztendő kínai személygépkocsi-márkáiról (ezekről még nekünk sincs),

02_DSC_35062015-09-15_13-18-06Ipar kisasszony mindenesetre bizonyára jó tanácsokat osztogat a körülötte helyet foglalóknak (hiszen mosolyogva teszi, a jó tanács mindig mosolyogva érkezik), és ami fontosabb, a kezében tartott homokóra a tanúság rá,

03_DSC_33972015-09-15_13-05-06tisztában van az Idő természetével.

05_DSC_34892015-09-15_13-16-16A Canterburyből származó Henry Weekes (1807-1877) szoborcsoportja talán a legteltebb ábrázolás a tevékenység-allegóriák között. A kétszer négy csoport tehát nyolc különböző szobrász alkotása (Thornycroft, Calder Marshall és Weekes utólag kerültek be az eredetileg is kiválasztott Theed, Foley, Bell, MacDowell és Lawlor mellé), mindannyian kötődtek valamilyen módon Albert herceg kiemelkedő vállalkozásához, az 1851-es Nagy Kiállításhoz, mindannyian a Királyi Akadémia tagjai voltak eddigre, mindannyiukkal 1863 őszén állapodtak meg és a szobrok elkészítésére négy esztendőt kaptak, de a megadott határidőn belül egyikőjük sem készült el szobrával. Mind a nyolc szoborcsoport a szobrászok műtermében nyert végső alakot, a nagy kőszobrokhoz hasonlóan darabokban, szekciókban, és rakták őket össze már a Kensington Gardens-i helyszínen, s kerültek az emlékművön a végleges helyükre.

06_DSC_34062015-09-15_13-06-20Nem így az emlékmű “szíve”, legigazibb attrakciója, ami engem is legelsősorban a helyhez vonzott, a fő piedesztál négy oldalát díszítő, körbefutó Parnasszus-fríz. Ennek teljes hossza majdnem 70 méter, a déli oldal 27 zenészt és 12 írót-költőt, a keleti oldal 41 festőt, az északi oldal 45 építészt, a nyugati oldal 44 szobrászt (mindösszesen 169 figurát) sorakoztat fel féldomborműves ábrázolással az emberiség kultúrtörténetéből. Szemben az általam pár éve Párizsban megcsodált és lefényképezett Louvre-dicskörrel (mely kizárólag francia személyiségeket jelenít meg), ez nem angol szempontú, hanem a világtörténelem egészére kitekintő válogatás. Mint korábban említettem, az északi és a nyugati oldal John Birnie Philip, a déli és a keleti oldal Henry Hugh Armstead műve, ők ketten azonban nem műteremben, hanem a helyszínen, a harangtorony aljába beépített, körülbelül kétszer két méteres, hatvan centi vastagságú márványtömbökön, paravánnal elkerítve dolgoztak 1866 késő tavasza és 1872 nyara között. (E blog rendszeres olvasóinak nem kell elmagyaráznom, hogy egy szobor mellett egyetlen szobrásznév a művészettörténetben mindenkor csupán szimbolikus védjegy: Armstead és Philip is több tucat névtelenségben maradó más szobrászt, inast, kőfaragót, pontozót, kőipari szakmunkást foglalkoztatott a hat éven át tartó munka során.)

Nem fogom az alábbiakban részletesen felsorolni a 169 figurát (akit ez érdekel, könnyedén tanulmányozhatja ezt a listát), inkább legyen ez képnézegetés. Mind a két szobrász nagy hangsúlyt fektetett a történelmi hitelességre, mindketten (elkerülendő a mechanikus egyhangúságot) csoportokat alakítottak ki a figurák között, akik gyakran társalgási helyzetekben vannak, gyakori, hogy az ábrázolt személyiségek egy-egy tárgyat, állatot stb. tanulmányoznak közösen, megvitatnak valamit, attribútum kerül mögéjük és így tovább. Armstead és Philip között ellentét alakult ki egy apróbb technikai kérdésben, végül Scottra maradt, hogy értelmes, az egész kör-fríz harmóniáját nem befolyásoló kompromisszumot alakítson ki kettejük között. Armstead az írókat-költőket-zenészeket és festőket nemzetiség szerint rendezte el, Philip az építészeket és a szobrászokat időrendben.

DSC_33922015-09-15_13-04-23Utólag, már Budapestre visszatérve vettem észre, hogy a legszembetűnőbb déli oldalról mindössze egyetlen képet csináltam — az írókról és zeneszerzőkről egyáltalán nem fényképeztem közelképet.

DSC_34752015-09-15_13-14-11Pedig ott ül Homérosz középen, Albert alatt, és ott ülnek-állnak körülötte sokan mások. Ez olyasmi, aminek megértéséhez át kell majd rágnom magam Freud írásain, és ha ez sem segít, muszáj lesz pszichológus szakember segítségét kérnem. De megtörtént, nincs mit tenni.

AlbertMemorialStitched_001Az idáig eljutó olvasót viszont azzal kárpótolom, hogy a keleti oldalról két panorámaképet is készítettem, kattintásra ezek felnagyítódnak, meghagytam őket (meg az ezután következő panorámaképeket is) eredeti méretben, így a szobrok alatti feliratok, a szereplők XIX. század közepi angol megnevezései kiolvashatók.

AlbertMemorialStitched_003Nehézséget okozott az építmény négy kiszögellésének megoldása, hiszen a féldomborművek nem síkban állnak, hanem szimmetrikusan megtörnek, a kiugró széles részek felett helyezkedik el a négy tevékenység-allegória. Emiatt kétszer annyi sarok képződött, mint amennyi normál esetben adódott volna.

DSC_34952015-09-15_13-17-00_De a megoldás jóvoltából a sarkon álló Purcelltől balra a képen néhány más zeneszerző is közelebbről látszik, a sapkás, Orlando Gibbons kottájára mutató Tallis mellett például Beethoven, vagy a kép legszélén, állva, élő madárral a fején Mozart, aki felé (Albert herceg korában, az akkori megítélésnek megfelelően, amikor a két zeneszerzőt egyenrangúnak tartották) Felix Mendelssohn-Bartholdy fordul.

DSC_34662015-09-15_13-11-51Ily módon a kiszögellés szemközti, szélesebb élére is jut néhány zeneszerző (Purcell előrenyújtott jobb talpa alatt

DSC_34952015-09-15_13-17-00_croppedig ott látjuk Armstead bevésett szignóját), hogy Turner és Wilkie beszélgető kettősével kezdetét vegye a festők sora,

DSC_35172015-09-15_13-18-46a sarkon álló Reynolds-zal pedig elinduljon a fríz keleti fala,

DSC_35162015-09-15_13-18-44németalföldiekkel,

DSC_35152015-09-15_13-18-43németekkel,

DSC_35142015-09-15_13-18-42aztán a középrészt elfoglaló

DSC_35132015-09-15_13-18-40itáliaiak hosszú sorával (Paolo Veronese valaki más kutyájának a jóindulatát igyekszik épp megnyerni),

DSC_35122015-09-15_13-18-39hogy a sor aztán egy-két spanyol érintésével

DSC_35112015-09-15_13-18-38a franciákkal forduljon be

DSC_34522015-09-15_13-10-35az újabb piedesztálhomlokzatra,

DSC_35292015-09-15_13-20-08és a szemmel láthatóan gondolataiba merült Delacroix-nál az építészek felé haladjon tovább. A sarkokra került figurák amúgy is kitettebbek, mint a többiek — három oldalról láthatók.

Gutenberg_RembrandtEgy pillanatra azonban még meg kell állnunk, és visszatérnünk a festők kezdeti, angol-németalföldi csoportjához, hiszen nicsak, a természetesen kutyával álldogáló Hogarth és a két kalapos férfi, az ülő Rubens és a beszélgetni akaró Holbein között ott áll Rembrandt, és mi mást visel? Naná, hogy Gutenberg-kalapot. Megígértem, tessék, itt van.

AlbertMemorialStitched_004aÉs jönnek az építészek.

DSC_35342015-09-15_13-20-41A sarkon, mivel ők már Philip szobraiként időrend szerint vannak elhelyezve, és ha ebből az irányból követjük a Parnasszus-reliefet, akkor visszafele haladunk, az első tehát Pugin, a Westminster Palota (a Parlament) külső és belső ornamentikájának és a Big Ben óratoronynak a tervezője (ezt elvitatta tőle Barry, aki kettőre tőle áll, és magának vindikálta az egész Parlament-tervezést, de mi már tudjuk az igazságot), és mellette a háttérben ott egy meglepetés, az Albert-emlékmű tervezője, George Gilbert Scott. Két magyarázat is létezik, hogy miért van fenn egyáltalán a frízen, és ha fenn van, miért ilyen rendhagyó felrakásban (lényegében nincsen teste, pusztán egy profil-dombormű). Az egyik szerint Scott ott szerepelt a fríz eredeti kiosztásában, exponált helyen állt volna, de már a megvalósítás szakaszában valaki szóvá tette, hogy elfelejtkeztek a balsorsú Puginról, aki Albert herceggel tartozott egy generációba, és negyven évesen, 1852-ben tragikus váratlansággal elhunyt; Scott tervezett helyére így ő került. A másik magyarázat szerint Viktória királynő az egyik megtekintés alkalmával felfedezte, hogy Scott nem szerepel a szobrok között, és ragaszkodott hozzá, hogy ezen változtassanak; a munka azonban már annyira előrehaladt, hogy az ábrázolást csak így lehetett megoldani. Akárhogy történt, Scott volt az egyetlen élő személyiség, aki a frízre felkerült.

DSC_35352015-09-15_13-20-42És aztán tovább az építészek,

DSC_35362015-09-15_13-20-43akár egy építészettörténeti szeminárium fő referátumai,

DSC_35372015-09-15_13-20-44visszafelé az időben,

DSC_35382015-09-15_13-20-44egyre imagináriusabb megformálásokban,

DSC_35392015-09-15_13-20-45hiszen a vége felé sokaknak még az életrajzi tényeivel sem nagyon lehetünk tisztában,

DSC_35402015-09-15_13-20-47nemhogy a kinézetükkel.

DSC_35582015-09-15_13-22-41A sarokhoz, a fordulóhoz érve

DSC_35582015-09-15_13-22-41_cropKeopsz jobb lába alatt ott van a fal szobrászának, John Birnie Philipnek a neve, majd pedig összeolvad megint két művészeti ág, ezúttal építészet és szobrászat,

AlbertMemorialStitched_002croppedés megfordul újra az idő,

DSC_35612015-09-15_13-22-59a nyugati oldalon a szobrászok sorában

DSC_35622015-09-15_13-22-59úgy haladunk újra,

DSC_35632015-09-15_13-23-04ahogy az emberiség élte le történetét, az egykor volttól a máig, Albert herceg jelenidejéig.

DSC_35642015-09-15_13-23-05A szobrászok frízének közepén, féloldalt ülve, ölében szoborral ott az egyetlen ismétlődés a 169 személyiség között, az öreg Michelangelo firenzei sapkában, szemrehányóan oldalra, Donatello felé fordul —

DSC_34582015-09-15_13-11-03_LeonardodaVinci_Raffaelo_Michelangeloa festők kánonjának közepén, a Leonardo–Raffaelo–Michelangelo-trióban még a jobb szélen, energikus fiatal emberként szerepelt, aki azért már a saját útjára szegezi a tekintetét.

DSC_35652015-09-15_13-23-06És igen, ez a jó szó, kánon,

DSC_35662015-09-15_13-23-07egy boldog kor kánonja, és a kánon tudást, ismeretet, közös erudíciót jelent a világról, annak kezdeteitől fogva, kéz a kézben a viktoriánus kor alapvető eszméjével, a mindent egyetlen helyre gyűjtés végbevihetetlen ambíciójával, amelynek Albert herceg, ha nem is kitalálója, de élharcosa és propagátora volt. Ami a frízen a szemünk elé tárul, a feltárás, az aprólékosan szabatos közreadás, a gyűjtés és összegyűjtés mint a megmutatás előfeltétele, az majd az ún. “BBC-dokumentumfilmben” fog száz év múlva visszaköszönni. Ugyanakkor ez a gigantikus, ugyanebben a formában hasonlíthatatlan féldombormű-sorozat minden elemében, és az emlékmű mindegyik más elemével együttműködve egyetlen emberre emlékeztet: Albert hercegre.

01_DSC_35082015-09-15_13-18-13Mert hiszen még hátravan a hab a tortán,

02_DSC_34962015-09-15_13-17-03maga az aranyból faragott királyfi.

George Gilbert Scott hatalmas műgonddal megtervezett harangtornyába az első pillanattól fogva ülő alakot képzelt el. A legérzékenyebb kérdés azonban a szobrász személyének kiválasztása volt. A királynő mereven ragaszkodott kedvencéhez, az 1805-ben francia felmenőktől Torinóban született, párizsi, római tanuló- és vándoréveket maga mögött tudó, 1848 óta Londonban élő Carlo Marochettihez. Marochetti valóban a londoni szobrászok piramisának a felső részén, ha nem épp a csúcsán foglalt helyet, jó kollegiális kapcsolatokat is ápolt,

DSC_91212009-02-04_14-00-33Edwin Landseer Trafalgar Square-i négy oroszlánját például kensingtoni, a későbbi Albert-emlékműtől tíz perc sétára lévő műhelyében a segédletével öntötték ki,

DSC_47442015-09-17_15-19-05és néhány évvel korábban, a Nagy Kiállításra készített, 1860-ban aztán a parlament előtt bronzba öntve felállított és ma is ugyanazon a helyen álló pazar Oroszlánszívű Richárd-lovasszobra a műfaj egyik legkiemelkedőbb képviselője. Marochetti Scott elképzeléseit felülírva a harangtorony közepébe is lovasszobrot akart Albertről, amikor sikerült meggyőzni, hogy a kísérőszobrok arányai miatt ez lehetetlen, álló alakon törte a fejét. Végül belement abba, hogy Scott eredeti terveinek megfelelően ülő alakot készítsen, az 1867-re elkészült első változat azonban olyannyira sikerületlen lett, hogy Scott a királynőt is meggyőzve elérte, Marochetti másodszorra teljesen új változattal rugaszkodjon neki a feladatnak. 1867 decemberének végén azonban váratlanul meghalt, és Albert herceg alakja szobrász nélkül maradt. John Bell, az Amerika-allegória készítője felajánlotta, hogy megmintázza a herceget térdeplő pózban, Krisztus katonájaként ábrázolva, ötletét azonban elvetették. 1868 tavaszán a királynő és az emlékmű különféle bizottságai által is legjobbnak tartott szoborcsoport, az Ázsia-allegória megalkotója, John Henry Foley kapott megbízást Albert szobrára. 1868 decemberében a szobor kismintáját jóváhagyták, 1870-ben a végső változattal azonos nagyságú mintáját elhelyezték a félkész emlékművön, amire Viktória királynő rábólintott. Az emlékművet 1873-ban megnyitották a publikum előtt, az összes szoborcsoport a helyére került, a frízek elől eltávolították az évekig a helyszínen folyó kőfaragás miatt ott álló palánkokat, de a főszobor helye üresen maradt.

03_DSC_33982015-09-15_13-05-09Albert bronzszobrát két évvel ezután, 1874-ben öntötték ki,

04_DSC_35802015-09-15_13-25-08a végső munkálatokban az eddigre nagybeteg Foley-nak Thomas Brock, a későbbi Victoria-emlékmű szobrásza segédkezett.

05_DSC_34112015-09-15_13-06-45De valamilyen rejtélyes balsorsnak biztosan kísérnie kellett Albert szobrát, az aranyból faragott királyfit,

06_DSC_35692015-09-15_13-23-27mert végül Foley sem láthatta kész változatában: 1874 késő nyarán ő is meghalt.

07_DSC_35602015-09-15_13-22-53A felállítás után hátra volt még a szobor aranyozása, amit a helyszínen végeztek,

08_DSC_34312015-09-15_13-08-38a talprész bal oldalán

09_DSC_34562015-09-15_13-10-45jól kivehetően ott a felirat, “J.H. FOLEY, R.A. Sculp. LONDON”

10_DSC_35182015-09-15_13-18-51és 1875-re végső pompájában állt az Albert-emlékmű.

799px-Albertmemorial
Korabeli felvétel a Royal Albert Hallból fényképezve. A kép forrása: wikipedia

Távolról sem a szobrászati ideálom, az egész Albert-emlékmű mégis minden vonatkozásában lenyűgözött, pedig nem sok időt, idehaza ellenőriztem a fényképadatokat, nagyjából harminc percet töltöttem a társaságában.

DSC_35822015-09-15_13-28-47Ezzel az oldalsó nézettel intettünk búcsút egymásnak, mielőtt rákezdett a végig a levegőben lógó eső és tényleg továbbindultam volna a Hyde Park mélyére.

*

Tervek és megbízások a British History Online oldalán.

Az emlékmű leírása ugyanott.

A szöveg megírásakor gyakran támaszkodtam az angol Wikipedia különböző cikkeire.

A posztban felhasznált légifelvételek Jason Hawkes on-line oldaláról valók.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Reklámok

Az aranyból faragott királyfi” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Egészen elképesztő… Egyrészt, hogy ennyire részletesen bemutattad az emlékművet, másrészt meg Albertet, akit valahogy mindig úgy képzeltem, mint egy sértett savanyújóskát, aki királyosdit akar játszani. De szerintem igen intelligensen viselte “hivatalát” és a lehető legtöbbet – jó értelemben gondolva – hozta ki belőle. Nem is tudom, honnan származtak az előítélteim, de gyanítom, a Panoráma sorozat London útikönyvéből, amelyben a szerző ahol csak lehet, csépeli az uralkodópárt, a Dickens-i nyomorral szoros szimbiózisban jelennek meg, elsősorban, mint annak előidézői, de legalábbis haszonélvezői. Emlékműveiket fikázza, külsejüket leszólja (elsősorban a királynőét, mert mondjuk Albertébe nem igen lehetett belekötni). Mivel a mostani London nagyrészt az uralkodásuk alatt kapta mai formáját, a könyv kétségtelenül alkalmas agymosásra.
    Dél-Amerika egy férfi, hát ez nagyon tetszett, persze, hogy az, az egy férfias kontinens! 😀 A mexikói nagyon ott van, igaz, a fizimiskája leginkább a hortobágyi csikósokra emlékeztet! 😀 Izgatottan olvastam, hátha lesz Argentína 😀
    Köszönöm, hogy olvashattam erról a számomra kissé érdektelen emlékműről.

    Kedvelik 2 ember

Kérlek, mondd el, mit gondolsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s