nyitóEbben a jórészt a szocmodern köztéri magyar szobrászattal foglalkozó blogban előbb vagy utóbb Tar Istvánnak (1910-1971) kell következnie. Teljesüljön be tehát az előbb-utóbbok mindenkori sorsa, és legyen ez az előbb/utóbb: most.

Tar István jóformán tökéletesen osztozott legjelentősebb nemzedéktársainak sorsában, Kerényi Jenőében vagy Laborcz Ferencében (utóbbiéban már-már fatálisan: Laborczhoz hasonlóan Tar is Újpesten született, és 1971 őszén, néhány héttel korábban ugyanúgy autóbalesetben halt meg, mint ő), mindannyian Bory Jenő tanítványai voltak a háború előtt, mindannyian eltöltöttek ösztöndíjjal valamennyi időt a Római Magyar Akadémián, a háború után, még fiatal szobrászokként, derékba kapta őket a szocreál, és az ötvenes-hatvanas évek fordulójától, közelebb már az ötvenhez, a többiekhez hasonlóan ő is rátalált saját jellegzetes stílusára. Talán kevesebb egyéniesítéssel, mint Kerényi, és talán kevesebb merészséggel, mint Laborcz — de köztéri munkáit tekintve a hatvanas évek magyar szobrászatában Tar István is az első vonalban foglal helyet. Nem volt érdektelen, amit addig csinált,

DSC_20472010-06-11_13-14-55a szakszervezeti székház oldalfalára készült Építőmunkások című reliefje (1949) például egészen biztosan maradandó dolog, elsősorban takarékos monumentalizmusa miatt, annak ellenére, hogy a korszak minden stílusjegye és követelménye megtalálható rajta,

DSC_93752013-08-15_10-49-40ahogy a Népstadion dromoszán elhelyezett, a sétány nem közvetlenül a sporttal foglalkozó együtteseihez hasonlóan nem túlságosan jelentős Gránátvetőkön is.

DSC_52292014-02-28_10-31-52De a viszonylag szabadabb körülmények új pályát nyitottak előtte, eleinte elmozdulást a szobrászati expresszivitás felé,

DSC_52312014-02-28_10-32-04mint a lágymányosi Halásznál, 1963-ból, ahol a hagyományos munkásábrázolás, a mesterséges beállítás mégiscsak új módon, a figura sajátos tömegének köszönhetően összetéveszthetetlen kifejezőerővel párosul. Egészen biztos, hogy neki köszönhetjük a legjobb budapesti lovasszobrot,

027_DSC_80512010-11-03_13-27-44a zuglói Nezsider parkban már jóval halála után, 1979-ben felállított, életnagyságúnál kisebb, és lehet, épp emiatt megnyerő Ló és lovast (a “takarékos monumentalizmus” talán legtökéletesebb megnyilvánulását),

Tar_Istvan_Tancolokaz egyik legjobb elhelyezésű budapesti szobrot a Gubacsi lakótelep Dunára néző szélén, a két nőalakos Táncolókat 1968-ból,

DSC_04562014-04-29_08-33-24az eredetileg kútszobornak készített Barbárok harca a rómaiakkalt (1970),

DSC_2087melyből a Március 15. tér legutóbbi átrendezése után, a tér közepéről kicsit a Duna irányába félretolva, sima szárazföldi térplasztika lett.

DSC_04202014-04-29_08-31-15Tar István persze elkötelezett művész maradt ekkor is (a szobrász céhen belül különféle hivatali pozíciókat is betöltött), ám ideologikusabb jellegű késői alkotásain is átüt valamennyi egyedi modernizmusából, ami jól látható például 1969-es tatabányai Bányász-reliefjén, mely egy felirat átszabása után boldogan maradhatott fenn huszonegynéhány évvel később mind a mai napig, és felejthette el, hogy ifjúságát Bányász mártíremlékműként tengette:

DSC_62392014-03-09_17-46-08A két szoborral kapcsolatban, melyek e bejegyzés tárgyai, ilyesfajta kételyek vagy az esetleg lejárt szavatosság kérdései nem merülhettek fel. Mindkettő a klasszikus szobrászati ikonográfia megtestesülése, a hatvanas években egyenesen a kánon közepébe tartozó, elfogadott “humanista” művészet-ábrázolás. A legszembetűnőbb az bennük, ami e poszt nyitóképe után az e soroknál járó olvasó számára már magától értetődő evidencia: téma és megformálás szerint is jóformán ikeralkotások, egymásnak tükörszimmetrikus elrendezései, méretük, anyaguk egyezik, talapzatuk gyakorlatilag egyforma, ráadásul mindkettőt 1966-ban állították fel, a férfi-változatot Komlón, egy iskola előtt, a nőit Budán, a Lukács-fürdő előtti kisebb parkban.

010_DSC_66472014-03-14_10-53-14

020_DSC_66482014-03-14_10-53-18

030_DSC_66492014-03-14_10-53-22

035_DSC_66542014-03-14_10-53-38

040_DSC_66502014-03-14_10-53-26

050_DSC_66512014-03-14_10-53-29Minden irányból érdemes megnézni,

060_DSC_66522014-03-14_10-53-30mindenhonnan teljes a kép.

062_DSC_66642014-03-14_10-54-32

070_DSC_66532014-03-14_10-53-34

072_DSC_66632014-03-14_10-54-24Szép geometria, és szép geometrikus elgondolás az egész.

075_DSC_66672014-03-14_10-54-58

090_DSC_66592014-03-14_10-53-57

100_DSC_66602014-03-14_10-54-06

105_DSC_69462014-03-14_13-05-01Múzsa és lant, talán Erato — de még érdekesebbek a közeli részletek.

300_DSC_66552014-03-14_10-53-43A fej,

310_DSC_66562014-03-14_10-53-46az arc a hegyes orral,320_DSC_69302014-03-14_13-03-10 a konty,400_DSC_69392014-03-14_13-04-01és persze maga a hangszer,

330_DSC_69322014-03-14_13-03-19 a lant,340_DSC_69342014-03-14_13-03-27

350_DSC_66652014-03-14_10-54-41

360_DSC_66662014-03-14_10-54-46

370_DSC_69282014-03-14_13-02-54alant a hegyes apró cicik,

380_DSC_69362014-03-14_13-03-47

382_DSC_69372014-03-14_13-03-53

384_DSC_69382014-03-14_13-03-57a szoknyával takart öl,

395_DSC_69452014-03-14_13-04-45

392_DSC_69432014-03-14_13-04-33

390_DSC_66612014-03-14_10-54-12

388_DSC_69352014-03-14_13-03-40az egész testtartás és a végtagok is mind-mind a szobor gyönyörű geometriáját szolgálják,

406_DSC_69292014-03-14_13-03-01a támaszkodó bal könyök,

408_DSC_69442014-03-14_13-04-36a megtámasztó jobb térd

415_DSC_66622014-03-14_10-54-16és a hetykén kinyújtott jobb láb a lefeszített lábfejjel ugyanúgy,

420_DSC_69312014-03-14_13-03-14 mint a behajlított jobb kéz.

430_DSC_66572014-03-14_10-53-50

440_DSC_69402014-03-14_13-04-07

450_DSC_69422014-03-14_13-04-26Az egész szobor részleteiben is,

150_DSC_69142014-03-14_12-55-38egészében is,

170_DSC_69172014-03-14_12-56-04még a textúrájával is

180_DSC_69182014-03-14_12-56-09 Tar István takarékos monumentalitásának iskolapéldája.

190_DSC_69272014-03-14_13-02-50Könnyedség, szenvtelenség,

195_DSC_69252014-03-14_13-02-38lazaság, elegancia.

200_DSC_69232014-03-14_13-02-17Múzsa mozdulatlan, álmodozva, fekve.

210_DSC_69242014-03-14_13-02-25A komlói férfiváltozat már a címével (Szobrász és Alkotás) is érdekes kérdést vet fel. A művészettörténetből tudjuk, hogy a nagy művészetallegóriákat rendszerint női figurák testesítik meg. Így van ez például a ma Újbudán, a Villányi úton álló Klebelsberg-emlékmű bal oldali alakjával, Grantner Jenő művével, mely a szoboregyüttes háborús sérüléseinek és az emlékmű köztéri eltávolításának folyományaképpen utóbb évtizedeken át Adyligeten árválkodott.

fen 096A kicsiny női szoborfigura,

fen 094 a műalkotás, tágabban értve a művészet szimbóluma

fen 095hamisítatlan nő kezében kapott helyet. De hogy még régebbi példához folyamodjam,

DSC_38492013-05-19_12-18-54XIX. századközepihez, nő testesíti meg a szobrászatot (és a festészetet is) Rafael Monti és Ludwig Schaller a budapesti Nemzeti Múzeum timpanonjában látható allegóriájában.

DSC_24102013-12-05_10-14-07Lányi Dezső Kőfaragója az OTI-palota homlokzatán 1930-ból férfinak határozottan férfi, viszont nem allegória, hanem zsánerszobor-szerű egzakt ábrázolás: az alkotást, a készítést a szerszám meg a tevékenység egy pillanatra kiragadott fázisa illusztrálja, nem a készülőben lévő vagy elkészült mű.

DSC_88392014-04-19_13-20-23Tar István komlói fekvő férfija középutat választ a szakrális és a profán között,

DSC_88112014-04-19_13-18-49a kis figura jól kivehetően egyedi jellegzetességekkel felruházható mű,

DSC_88422014-04-19_13-20-33ezt a szobrot azonban férfialak mintázza éppen vagy dédelgeti,

DSC_88372014-04-19_13-20-19ráadásul szakállas férfi (ennek elemzésébe — szigor, férfiasság, korlátlan uralom, bölcsesség stb. — itt nem kezdek bele, aki szakállt akar, nézze meg ezt a képet,

DSC_46062013-06-09_14-15-57 és olvassa el a hozzá tartozó faviccet),

DSC_87812014-04-19_13-16-22és mezítelen férfi, akinek ágyékát ugyan apró lepel fedi,

DSC_88412014-04-19_13-20-29vélhetően a szobor környezetében megforduló tanulóifjúság erkölcseinek megóvása érdekében, a “kint is vagyok, bent is vagyok” kétértelműsége azonban világosan kitetszik a beállításból, a szobor nemének megválasztásából, az egész kompozícióból. De lehetséges, a furcsa műfaji kilépést, a szabály megtörését inkább kényszer szülte, és valójában a két szobor ikerdarab mivolta indokolja.

Következzék akkor a jól megérdemelt körbe-körbe, bizonyítandó a budai női változatnál már látottakat: takarékos nagyszabásúság, a geometria szolid dominanciája, miközben talán nem történik más, mint hogy “mozdulatlan álmodozva fekszem”.

470_DSC_88132014-04-19_13-19-03

475_DSC_88152014-04-19_13-19-07

480_DSC_87782014-04-19_13-16-12

490_DSC_87792014-04-19_13-16-15

494_DSC_87762014-04-19_13-16-07

500_DSC_87742014-04-19_13-16-02

510_DSC_87752014-04-19_13-16-03

520_DSC_87802014-04-19_13-16-20

530_DSC_88162014-04-19_13-19-17

540_DSC_88172014-04-19_13-19-21

550_DSC_88432014-04-19_13-20-40

570_DSC_88452014-04-19_13-20-51

600_DSC_87822014-04-19_13-16-27

610_DSC_87832014-04-19_13-16-31

620_DSC_87842014-04-19_13-16-35

630_DSC_88242014-04-19_13-19-33

640_DSC_88252014-04-19_13-19-35

650_DSC_88262014-04-19_13-19-36

660_DSC_88282014-04-19_13-19-40

670_DSC_88292014-04-19_13-19-44

680_DSC_88312014-04-19_13-19-49

690_DSC_87852014-04-19_13-16-39

695_DSC_88332014-04-19_13-19-57

700_DSC_87862014-04-19_13-16-42

710_DSC_87872014-04-19_13-16-47

720_DSC_87882014-04-19_13-16-50Szögletesebb, darabosabb a komlói férfi mozdulata, mint a budai női változaté, ez elsősorban a test éleiben nyilvánul meg, a karokon, vállakon, combokon, de a testtartás természetes eleganciája itt is eltagadhatatlan.730_DSC_87892014-04-19_13-16-54Itt idekívánkozik egy archív kép a Fortepan gyűjteményéből az épülőfélben lévő, a sűrű zöldet még hiányoló Komlóról:

Fortepan azonosító: 29116
Fortepan-azonosító: 29116

740_DSC_87902014-04-19_13-16-56A szobor hosszanti perspektívájában ott van a platókból lerakott lépcsősor,

750_DSC_87912014-04-19_13-16-59a panelépületeket már fák takarják.

760_DSC_87922014-04-19_13-17-01

770_DSC_87932014-04-19_13-17-02Ide jön a másik Fortepan-kép:

780_fortepan_29120
Fortepan-azonosító: 29120

Hogy aztán a kör bezáruljon,

790_DSC_88082014-04-19_13-18-36és fejezhessük be azzal, amit a köztük lévő 200 kilométeres távolság nélkül is jól tudunk:

820_DSC_88442014-04-19_13-20-50egyik nincs a másik nélkül,

810_DSC_66682014-03-14_10-55-21és viszont.

Tar Istvánra pedig, mint még oly sokakra, visszatérünk majd, nem is egyszer.

*

A szövegben említett szobrok a Köztérképen:

Tar István: Fekvő nőalak lanttal (1966, Budapest, Árpád fejedelem útja)

Tar István: Szobrász és Alkotás (1966, Komló, Alkotmány utca)

Tar István: Építőmunkások (1949, egykori MÉMOSZ-székház, Városligeti fasor-Dózsa György út sarok)

Tar István: Gránátvetők (1955, Népstadion szoborsétánya)

Tar István: Halász (1963, Lágymányosi lakótelep)

Tar István: Lovas figura (1979, Nezsider park)

Tar István: Táncolók (1968, Gubacsi lakótelep)

Tar István: Barbárok harca a rómaiakkal (1970, Március 15. tér)

Tar istván: Bányász fríz (1969, Tatabánya, Vártanúk tere)

Grantner Jenő: Klebelsberg Kunó-emlékmű (2001, Villányi út/1939, Eskü tér), illetve Művészet (1960, Adyliget)

Rafael Monti–Ludwig Schaller: A Nemzeti Múzeum timpanonjának allegorikus szobrai (1842, Pest)

Lányi Dezső: Kőfaragó (1930, OTI-palota)

A Táncolók című szoborról készült kép fekete-fehér változatban, nyomtatásban megjelent a 2000 2014. márciusi számában.

Advertisements

És mozdulatlan álmodozva fekszem” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Visszajelzés: Napba nézve | csuhai
  2. Visszajelzés: Hal már van – I-K-SZ

Kérlek, mondd el, mit gondolsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s