De hát minek?

Ezt a faviccet Jonathan Franzen Diszkomfortzóna című könyvéből veszem kölcsön, aki felidézi kamaszkorából az egyik, a cserkésztáborban sokszor elhangzó, a nagyobbak számára már unalomig ismert viccet:

DSC_39832014-02-12_11-47-17

Silly Sally sétálni megy az erdőbe, találkozik egy öregemberrel, aki azt mondja neki:

— Kérlek szépen, Silly Sally, vedd le az összes ruhád!

— De hát minek? Úgyse mennek rád.

És mozdulatlan álmodozva fekszem

nyitóEbben a jórészt a szocmodern köztéri magyar szobrászattal foglalkozó blogban előbb vagy utóbb Tar Istvánnak (1910-1971) kell következnie. Teljesüljön be tehát az előbb-utóbbok mindenkori sorsa, és legyen ez az előbb/utóbb: most. “És mozdulatlan álmodozva fekszem” olvasásának folytatása

Ha elmegyek s már nem leszek

DSC_88672010-12-05_12-38-36

Ma, július 29-én van Boldogfai Farkas Sándor születésnapja, 1907-ben született. Különösen állatszobrairól volt közismert, ezek közül sok még ma is a helyén van. Őzek című párosával azonban nem volt szerencséje: a szoborból három példányt is állítottak, kettőt 1953-ban (Esztergomban, illetve Mátraszentimrén), egyet 1956-ban, Pesterzsébeten. Mind a hármat ellopták az idők során, ezt a pesterzsébetit 2010. október 30-ról november 1-jére virradóra. Valamivel több mint egy hónapot késtem csak, a kép 2010 decemberében készült.

A szobrokról részletesebben, képekkel a felvételkor még a helyükön álló darabokról: Pesterzsébet, Esztergom, Mátraszentimre.