Az 1930-ra hárommillió-kilencszázezer pengős költségvetésből felépített Szent Domonkos (ma Cházár András) utcai buszforgalmi telep a budapesti buszközlekedés a húszas években megindult növekedésének köszönheti a létét. A főváros a garázs leendő helyszínének, az egykori Lóversenytér egyik szegletének kijelölése után eredetileg pályázatot írt ki, ez azonban résztvevő pályázó hiányában eredménytelen maradt.

A tervezésre így az akkor ötvenes éveinek második felében járó Hültl Dezső egyetemi tanárt kérték fel, a korszak tekintélyes építészét, aki számos lakó- és középület, sokszor városképi jelentőségű építmények tervezése mellett harminc éven át volt a piarista rend vezető építésze (szinte mindegyik iskolaépületen rajta hagyta a keze nyomát, ami az országban a piarista rendhez tartozott). Hültl terve a forgalmi telep teljes komplexumát felölelte: tornyos, két hatalmas órát magába foglaló irodaházat, öltözőt és szerelőműhelyt, kétlakásos portaépületet, üzemanyag-töltőállomást. Az egész középpontja azonban a szabályos, észak-déli tájolású garázsépület volt, amely valóságos műszaki csodának számított a korban. Külön építészirodát, a Bánó László és fia céget bízták meg az épületgépészeti tervezésekkel, Hültl Dezső szerkezettervezőként pedig maga mellé vette műszaki egyetemi kollégáját, Mihailich Győzőt, aki a tartóoszlop nélküli, feszített vasbeton nyeregtetős, 72 méter széles, 100 méter hosszú, legmagasabb pontján 15 métert elérő, építése idején  180 autóbuszt befogadni képes garázscsarnokot megtervezte. A csarnok a nyugati oldalon a kiszolgáló épületekhez csatlakozik, a kereszttartó pillérek onnan indulnak ki, a keleti oldalon viszont szabadon áll. A hangsúly a tartóoszlop nélküli hatalmas térre esett, hiszen közel hasonló volumenű, ugyanilyen funkciójú épületet húztak fel a közelben is néhány évvel korábban (az Egressy úton, Bierbauer István és Hübner Jenő ma is álló postai központi járműtelepét), viszont az, hogy ebben a térben a beálló járműveknek nem kellett oszlopokat kerülgetniük, elsőrendű fontosságú volt.

zuglóA mhelyplet az udvar fell
Az Egressy úti központi járműtelep egy másik nézete, még az építés időszakából

A buszgarázs történetét néhány évvel ezelőtt az épület keleti oldalán látható Bory Jenő-szobrok miatt a Köztérképen röviden megírtam már, annak mégis oka van, hogy most újra előveszem. Abban a szövegben megemlítettem, hogy a buszok üzemeltetéséhez szükséges gázolajat villamossíneken közlekedni képes tartálykocsikkal szállították az 1970-es évek elejéig, azért, hogy kikerüljék az üzemanyag átfejtését. Ám az történt, hogy tavasszal az egyik ilyen tartálykocsira a szentendrei BKV-múzeumban véletlenül rátaláltam.

__DSC_29212013-04-28_10-22-17

Annak idején azt gyanítottam, hogy ennek a speciális városi kistehervonatnak a megépítését a magyar vasúti, illetve budapesti villamosok nyomtávjának (az egy tengelyen lévő két kerék távolságának) különbsége indokolta, de aztán utánanéztem, és kiderült, hogy a nyomtáv mindkettőnél azonos (1435 mm). A tengelytáv (a két szélső tengely távolsága, ami az itt látható tehervagonnak az esetében 3 méter) azonban lényeges, hiszen a városi sínek kanyarjait a hagyományos vasúti olajszállító teherkocsik nem tudták volna bevenni.

__DSC_29342013-04-28_10-25-47

Ez a Szentendrén látható példány kéttengelyes,
__DSC_29372013-04-28_10-26-25

de készítettek erre a feladatra, a városi olajszállítás ellátására később négytengelyes változatot is. Ami itt látható, eredetileg 1908-ban Győrben készült, egy Magyarországon működő amerikai érdekeltségű olajkitermelő cég részére, évtizedekig vasúti vonalakon szállított, az 1950-es évek végén vette át a BKV, teljes hossza 6.85 méter, 13.000 liter gázolajat volt képes szállítani, ami 10 tonna hasznos súlynak felelt meg.

__DSC_29362013-04-28_10-26-10

És a vagon táblája bizonyossá teszi, hogy azoknak a járműveknek az egyikéről van szó, melyek az Újpest-Rákospalota MÁV-állomásról elindulva, az Erzsébet királyné úton elhaladva, a Thököly útról a Cházár András utcába befordulva gázolajat szállítottak a Récsei Buszgarázshoz, egészen az 1970-es évek elejéig. A lentebb látható képen jobbra ott a Thököly útról, a Rózsafüzér Királynéja plébániatemplom előtti kereszteződésnél a Cházár András utca déli része fele forduló iparvágány.

547799_452097191541091_1945594989_n
Forrás: Zugló képekben Facebook-csoport

A forgalmi telep a súlyos háborús károk (70 bomba vagy nagyobb harci lövedék érte az épületet, a tetőszerkezet komolyabban károsodott) gyors kijavítása után, 1948. április 20-án felvette az üzem egyik mártírhalált halt dolgozójának, Récsei Ernőnek a nevét. Récsei Ernő személyét számomra homály övezte e bejegyzés írásakor. Elsőre arra jutottam, hogy buszkalauz volt, akit az ostrom során lelőttek; a háborút megelőző években a tömegközlekedés munkavállalóinak képviseletében részt vett a szakszervezeti életben. Egy lentebb olvasható hozzászólás azonban felhívta a figyelmemet Kossa István, a későbbi nehézipari, majd pénzügyminiszter 1948-ban írt, A Dunától a Donig című munkájára, mely szerint Récsei Ernő munkaszolgálatosként vesztette életét 1942-ben. Kossa már a háború előtti időkben ismerhette Récseit, hiszen villamoskalauzként kezdett dolgozni, belépett a szociáldemokrata pártba, és ő is részt vett a szakszervezeti mozgalomban, ugyanabba a 401. sz. büntetőszázadba vezényelték, mint Récseit, de neki 1943 januárjában sikerült átszöknie a fronton. A buszgarázs névadása mindenesetre a háború utáni munkásmozgalmi elnevezésözön egyik hulláma volt, de a névadónak legalább volt azon kívül is köze a tömegközlekedéshez, hogy utazott már buszon vagy villamoson (az újbudai busztelep például Fürst Sándor nevét kapta). Az ötvenes évek első felében néhány évig, átmenetileg az itteni irodaházban kapott helyet a teljes budapesti buszközlekedés vezetése. Egészen 1997-ig Récsei Buszgarázs volt a komplexum elnevezése. Sokan láthatták fénykorában, hiszen a Népstadion Keleti pályaudvar felőli szektoraiba, illetve onnan el igyekvő szurkolók nagy része előtte haladt el. 1997-től BKV Belvárosi Autóbusz Üzemigazgatóság lett belőle, de már nem sokáig, hiszen 2000. július 1-jén végleg befejezte működését, a buszokat elszállították innen, a forgalmi telepet felszámolták. A műemléki védettségű épületet néhány évre bezárták, teljesen átalakították, a telephely szabadtéri parkolóinak helyén, a Cházár András utca túloldalán megkezdték az István lakópark felépítését. A garázscsarnokot 2004-ben nyitották meg új funkcióval, bevásárlóközpont lett belőle, a garázscsarnok északi és déli oldalán parkolókat képeztek ki, az egykori kísérőépületeket irodaházakká alakították át, különös módon azonban a Récsei név rajtaragadt a komplexumon, hiszen Récsei Centerként működött tovább és működik azóta is. Récsei Ernő így annak a nagyon kevés egykori háborús mártírnak az egyik hírmondója maradt, akinek a nevét a 2010-es években is őrzi az utókor, anélkül, hogy tisztában lenne nem csupán azzal, kire, de hogy egyáltalán emlékezik.

De hát lássuk ugyanezt képekben.

__recsei_legi1

Légifelvétel a Récsei Buszgarázsról, körülbelül az 1980-as évek első feléből. A kép bal felső sarkában az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Iskola és Gimnázium téglaépülete (fő tömbje 1923-ra állt már), előtte az egykori Postás Nyugdíjas Otthon (ma József Attila Középiskolai Kollégium, 1938-ra készült el), az alatt balra a Petrik Lajos Vegyipari Szakközépiskola modern tömbje, annak bal alsó sarkánál a régi iskolaépület, az 1900-as évek elején emelt egykori Állami Gyakorló Felső Kereskedelmi Iskola, a modern épülettel egy vonalban, a kollégium alatt jobbra a felvétel idején még álló Sport mozi (a kilencvenes években lebontották és ma szálloda van a helyén), a Cházár András utca és a Thököly út sarkán a Thököly úti Rózsafüzér Királynéja plébániatemplom (1915 októberében szentelték fel). A Cházár András utca a garázs mellé forduló kanyarulatában a képen már nincsen nyoma az ipari vágánynak. A komplexum déli oldalával szemben, a kép legalján a Nemzeti Sportcsarnok épülete (1941-re fejezték be). A dátumok jól mutatják, hogy Zugló Istvánmező nevű kerületrészében milyen beépítettség volt 1930-ban, a buszgarázs üzembe helyezésekor (1950-ig Zugló nemcsak adminisztratív értelemben, hanem ténylegesen is “a város peremén” helyezkedett el). A forgalmi telep bal oldalán, ahol a buszok egymás mellé sorolva parkolnak, kezdett épülni az István lakópark a 2000-es évek elején. A kép forrása.

__Zugló_Stitched_008

A garázscsarnok déli oldala, bal oldalon a portaépülettel és az üzemanyagtöltő-állomással.

__Stitched_004

Ugyanez a délkeleti sarokról nézve; hátul az István lakópark.

__DSC_65562010-04-17_16-22-29

A portaépület ma.

__DSC_65602010-04-17_16-23-14

Az egykori kijárati kapu, ma használaton kívül.

__DSC_65472010-04-17_16-17-04

A garázscsarnok déli főhomlokzata, háttérben a Népstadion életveszélyessé vált és évek óta nem használt fölső lelátóival.

__DSC_65462010-04-17_16-15-51

Ugyanez szemből,

10355494_881195915255578_7592801081926212574_omajd pedig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményéből való korabeli képen, a rizalit ablakában a főváros griffes-oroszlános címerével (bal oldalt az irodaház-rész még nem épült ki úgy, ahogyan ma ismerjük).

__recsei_kepforrasa

Archív kép a tornyos kiszolgálóépületről, a komplexum nyugati oldaláról, nagyjából az 1960-as évek elejéről. A macskaköveken jól látható az iparvágány kitérője, amely 1959-es helyszínrajzokon már így szerepelt.

__P12501312013-08-24_15-24-14

Ugyanezt a perspektívájú képet ma a felépült István lakópark miatt már nem lehet elkészíteni.

__P12501812013-08-24_15-39-10

De az óratorony jól látható.

__DSC_65482010-04-17_16-17-28

És még az órák is pontosan jártak benne.

__DSC_65502010-04-17_16-18-07

Igaz, ez a kép 2010. áprilisában készült, és sok helyen még ott felejtődtek a karácsonyi díszkivilágítás kellékei.

__Stitched_003

A garázscsarnok és a kerítés északkeleti irányból.

__Récsei_kelet_Stitched_001

Az északi homlokzat.

__P12501432013-08-24_15-27-34

Ugyanez a 72 méteres, üvegfelülettel jól ellátott fal oldalnézetből.

__Stitched_002

Az épület nagy tömegén, általános külső megjelenésén, a kerítésen és néhány jellegzetes építészeti elemen kívül a sok kis apróság már mind eltér az eredetitől. A nyílászárók új építésűek.

__P12501462013-08-24_15-27-48

De lám csak, az az ajtó elüt a többitől.

__P12501412013-08-24_15-26-45

A trafóház ajtaja eredeti.

__P12501392013-08-24_15-26-23

Még az iparosmester neve is kiolvasható.

P12501342013-08-24_15-25-51

Csak a közeli képen látható jól, hogy az 1930 óta egymásra rakódó festékrétegek hogyan homályosították el az eredeti feliratot.

__P12501352013-08-24_15-25-56

Ugyanez a díszítőelemeken is látható.

__P12501362013-08-24_15-26-01

Meg az egykor funkcióval bíró szerelékeken is, amelyek közül az egyik ép,

__P12501382013-08-24_15-26-15

a másik törött.

És persze, megvan majdnem mindegyik szobor, Bory Jenő saját maga által kifejlesztett technikával készült szobrai, melyek a buszos élet allegóriáját jelenítik meg. (Itt jegyzem meg, hogy Dr. Hültl elégedett lehetett Bory szobraival, hiszen következő nagyobb munkájánál, a Péterfy Sándor utcai MABI-kórháznál újra felkérte őt közreműködésre.)

DSC_65272010-04-17_16-10-46_Az Utasnő, Temérdek című írásom modellje.

__DSC_65402010-04-17_16-13-38

Aki közelebbről szemügyre véve kicsit megsérült az idők során, de óvó kezek végül mindent megtettek azért, hogy visszailleszkedjen Szabó József utcai életébe.

__DSC_65282010-04-17_16-10-54

A Kalauz, kedves, idős bácsi,

__DSC_65372010-04-17_16-12-53

suttyomban fenéksimogató pernahajder.

__DSC_65302010-04-17_16-11-20

A mindig tettre és segítségre kész Szerelő,

__DSC_65342010-04-17_16-12-19

akinek szelíd egykedvűsége miatt aztán buszok borulnak fel,

__DSC_65172010-04-17_16-07-02

és a kissé magánakvaló, begubózott Gépkocsivezető,

__DSC_65312010-04-17_16-11-41

aki pontosan tisztában van vele, hogy előbb-utóbb így lesz. Letörik, simogat, felborul.

__P12501572013-08-24_15-32-20

A sorból csak az ötödik figura, a Közrendőr szobra hiányzik; szoborvadász életem egyik legnagyobb rejtélye, hogy vajon mikor került el erről a helyről. 1945-ben? 56-ban? 89-ben? 2000-ben? Valószínű, hogy nem az épület újabb keletű renoválásakor, hanem valamelyik korábbi időpontban, hiszen a fa takarásában álló posztamens rendbehozatalával csak nagyon szőrmentén foglalkoztak. Talán egyszer majd megtudom, mikor történt.

Ami a belső részeket illeti, tulajdonképpen csak a tetőzet érdekes a rovatcím sugallta éthosz, a “Nem úgy van most, mint volt régen” szempontjából. Illetve akad még valami, ami feltehetőleg nem változott az eredeti állapothoz képest, mégpedig a földszinti vizesblokk elhelyezése; a belső burkolatok persze megújultak, belső arányai átalakulhattak, de a vécék-mosdók az eredeti buszgarázsban is itt, az utca felé ereszkedő keresztgerendák alatt helyezkedhettek el.

__DSC_10012013-10-01_15-40-29A lényeg azonban a nagy szerkezetek megőrzésében áll.

__P12505042013-09-10_15-03-00

A kolosszális nyílászárók.

__P12505072013-09-10_15-03-36

A hosszan ívelő, kékre festett keresztgerendák és a szegecselt, sötétkék hosszgerendák.

__P12505052013-09-10_15-03-17

Összevetésül álljon itt egy archív kép a belsőről, amely az épület egykori fűtéséről is árulkodik:

10955718_881197951922041_3702541431283569716_o

A támpilléreket nyeregtetőszerűen átívelő tetőtartók fényáteresztő, felülről világított kiképzése.

__P12505092013-09-10_15-04-02

__P12505062013-09-10_15-03-27

__P12505112013-09-10_15-04-24

Itt-ott elfedetlenül látható a tartóoszlopok eredeti rögzítése is:

20150801_133853És aztán az északi oldalon újra a hatalmas üvegablak.

__P12505122013-09-10_15-04-40

A többi: néma bevásárlóközpont.

*

További olvasni-, nézegetnivalók:

Ferkai András (szerk.): Pest építészete a két világháború között. Modern Építészetért Építészettörténeti és Műemlékvédelmi Közhasznú Társaság, 2001.

Szentendrei Városi Tömegközlekedési Múzeum, a HÉV-végállomástól öt percnyi sétára. Minden kisgyermekes szülőnek, magára hagyott anyáknak, vasárnapi apáknak is szívesen tudom ajánlani.

A villamos iparvágányokat legrészletesebben tárgyaló oldal, azon belül a Cházár András utcait bemutató rész, Fejes Balázs munkája.

Ugyanitt hivatkozás a budapesti buszközlekedés történetével foglalkozó Ikarus-oldalra, benne több részlet a Récseiről.

A számomra továbbra is első számú villamos-honlap, Varga Ákos Endre kolosszális munkájának a Récseire vonatkozó oldala, sok képpel.

Vargha Mihály beszámolója az epiteszforumon az átépített Récsei Centerről.

A Budapest City.org áttekintése a garázsról.

Rövid összefoglaló a garázs történetéről; a hozzászólások közt adalékok Récsei Ernőről.

Néhány 2000 elején, a már bezárt, kiürített épületről készített fotó az óratoronnyal a középpontban.

Az utolsó mohikán” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Récsei Ernő, akiről elnevezték a buszgarázst munkaszolgálatosként vesztette életét.
    A 401-es különleges munkásszázad tagja volt, zsidó származása miatt. Ukrajnában 1942. szeptember elején lábsérülést szenvedett egy akna robbanása miatt. Miután visszatért a századához a kórházból, valószínű, hogy felkerült a keretlegények kivégzőlistájára, és kivégezték.
    Forrás; Kossa István Dunától a Donig. Kossuth könyvkiadó.

    Kedvelés

    1. Köszönöm a kiegészítést. Azért is örülök neki, mert arról a házról, ahol Rákosi a háborút követően lakott, külön bejegyzésben szeretnék majd írni.

      Kedvelés

Kérlek, mondd el, mit gondolsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s