Ezzel a szoborral túlságosan sokat pepecseltem, többször is nekiveselkedtem, hogy megírjam hozzá a kísérőszöveget, de mindig kudarcot vallottam vele. Ha létezik lista a veszélyeztetett budapesti szobrokról, Kiss István Dózsa György-emlékműve bizonyosan előkelő helyen áll rajta. Ne gondoljuk, hogy az a hatalom, amely a gyűlöletes keresztény középosztály hamis nosztalgiáitól, félművelt kúriai ábrándoktól indíttatva, árra-fizetségre tekintet nélkül épp ezekben az időkben teszi át székhelyét a budai várba, túlságosan sokáig viseli majd el ennek a szobornak a közelségét — azét a szoborét egyébként, melynek a főszereplőjéhez köthető legfontosabb év ötszázadik fordulójáról 2014-ben nemhogy emlékévvel, egyetlen kukkal sem volt képes megemlékezni. Magyarország 2017-ben. Ma még csak az ülő Kodály-szobor az egykori kármelita kolostor/Várszínház, a készülőfélben lévő miniszterelnöki rezidencia mellől, vissza arra a helyre, ahonnan annak idején áttelepítették, mert túlságosan sokszor lett megrongálva; három-négy év múlva majd a Dózsa — alighanem sehova. És ez az eltávolítás, akármit mondok a Dózsa-emlékmű esztétikai vonatkozásairól az alábbiakban, előre szólok, szégyenteljes, ezekhez a mostani tahókhoz méltó lesz. 

Pedig a napos nyári képeim a poszthoz egy rövid vízivárosi séta eredményeként már 2015 közepén rendelkezésre álltak, és a Kiss Istvánról szóló korábbi bejegyzéseim mindegyike megemlítette a Dózsa-emlékművet mint a húszas éveinek második felében járó, igen nagy tehetségű szobrász első nagy jelentőségű, a pálya későbbi fejleményeit is befolyásoló állomását. Körülbelül a fényképezéssel egy időben felkerültek a Fortepan oldalára a civilben író, szabadidejében szenvedélyes amatőr fotós Hunyadi József werkképei a szobor 1961-es felállításának utolsó simításairól. De mire megtaláltam őket, elsodortak egyéb dolgaim, és nem volt időm foglalkozni a poszttal, időközben pedig ezeket az archív képeket szorgos szerkesztők hozzátöltötték a Dózsa-emlékmű köztérképes oldalához is. Ilyen módon már nem újdonság  tehát a kezdeti és a mostani állapotok összevetése sem. És őszintén szólva, Kiss István Dózsa-szobra testvérek között sem számít párjanincs remekműnek, semmi esetre sem olyan dolog, ami valamelyik művészeti attribútumával előremutatna valamilyen ideális szobrászati jövőbe, mindegy, hogy 25, 50 vagy 100 évben határozzuk meg ennek kereteit. A Dózsa-emlékmű sok jellegzetességet magán visel a szobrász erényeiből

dsc_04822015-07-12_13-57-29_(nézzük csak ezt az aprólékosan kidolgozott részletmegoldást az öt lábujjal, a meghajló, lábhoz igazodó sarutalpat, Dózsa jobb alsó karizmait vagy a buzogányt fogó kezet az ujjakkal),

dsc_04992015-07-12_13-58-58még többet közvetlen álheroizáló érájából,

dsc_04542015-07-12_13-54-33mindent összevetve mégiscsak középszerű kompozíció. Kora, illetve a korszakában megkötött kompromisszumok tették sikerületlenné, érdemes tehát végigtekinteni létrejöttének történetén.

Pótó János a budapesti köztéri emlékművek 1945-49 közötti időszakával foglalkozó nagy tanulmányának egyik fejezetéből tudjuk, hogy Dózsa György (Martinovics Ignác, Táncsics Mihály, Bajcsy-Zsilinszky Endre, József Attila, Bartók Béla és mások mellett) azok közé a történelmi személyiségek közé tartozott, akikkel kapcsolatban a szoborállítás igénye szinte közvetlenül a második világháború befejezése után azonnal felmerült. Igen jellemző, hogy a hatalmi és gazdasági viszonyok tekintetében igen változékony háború utáni három–három és fél évben, a koalíciós időszakban egyik reprezentatív szobor felállítására sem került végül sor, kivétel nélkül mindegyikük évekkel-évtizedekkel később, már a Kádár-korszakban valósult meg. Emléktábláig a kiválasztottak zöme azonban eljutott, Dózsa például ehhez a domborműhöz az Arénáról még 1945-ben az ő nevére keresztelt út 7-es számú épületének falán,

dsc_77512010-10-03_15-44-07Domján Árpád alkotásához 1949-ben. Domján ekkoriban a budapesti műemlékvédelmi felügyelőségen dolgozott, 1956-ban elment Magyarországról, és az Egyesült Államokban futott be szobrászkarriert.

1953-ban országos pályázatot írtak ki a Dózsa-szobor elkészítésére, a 156 beérkezett pályamű közül az első és a második helyet egyiknek sem osztották ki, a harmadik helyet megosztva Kiss István és Wágner Nándor kapta. A pályázatot szűkebb körben megismételték, a megbízást végül Kiss István nyerte el. Az emlékmű eredetileg tervezett helye a Dózsa György út és a Thököly út kereszteződésétől délkeletre fekvő kis teresedésen lett volna. Ez 1988, a karmester születésének centenáriuma óta a Reiner Frigyes park nevet viseli, de még a névadáskor is egészen más karaktere volt, mint ma; a 2000 után, az egykori Récsei Buszgarázs kültéri parkolója helyén felépített István-lakópark és a körülvevő épületek elbontása tökéletesen megváltoztatta a tér jellegét, a park azóta építészeti értelemben is kialakult centrumában néhány éve egy turulmadár-szobor áll — a Dózsa-emlékmű helye az akkori körülmények miatt nem pontosan ez lett volna. És megváltozott menet közben az egész emlékmű-terv elképzelt struktúrája is. Kiss eredeti terve az volt, amely 1958-ban bronzból, a végső budai mészkő változat nagyjából egyharmados-kétötödös arányaival elkészült, és amelyet 1959-ben Veszprémben, az akkor már négy éve a népvezérről elnevezett Dózsa György Általános Iskola előkertjében fel is állítottak.

veszprem-144
Kotricz Tünde felvétele

Jól látható (itt most lényegtelen, hogy a veszprémi változatban a főalak magassága 140 centiméter, az oldalsó alakok 100 centiméter körüliek,

dsc_05042015-07-12_13-59-26míg a budapestiben a főalak 470 centiméteres, a mellékalakok 350-370 centiméter körüliek, és lényegtelen az is, hogy a bronz változat cizelláltabb, részletgazdagabb), hogy a fő különbség az eredeti kompozíció széthúzása, a főalak és a mellékalakok eltávolítása egymástól

Kotricz Tünde felvétele
Kotricz Tünde felvétele

Kiss István eredeti tervéhez és elképzeléséhez képest. A veszprémi szobor hátulnézete megmutatja, hogy a kompozíciónak ebben a felállításban bizonyos hátsó perspektívája is lett volna, a kétoldali csoportosulásból kiforduló egy-egy alaknak szerepe volt, ami a budapesti hiányzó hátsó nézetben végképp elvész. A Kisfaludi Strobl-, Pátzay- és Mikus-tanítvány Kiss eredetileg tehát pontosan olyan emlékművet képzelt el, mint amilyet például mestere készített Kocsis András és Ungvári Lajos közreműködésével

138_DSC_47982008-10-22_13-21-191952-ben Kossuth Lajosról, legfeljebb valamivel sűrítettebbet: a középső oszlopon felmagasodó főalak valamivel magasabb, termetesebb ugyan, mint a mellette kétoldalt sorakozó mellékalakok, ám ők így is ugyanabban a narratívában vesznek részt, mint Kossuth. Ez Kiss Dózsájával is így történt volna, de végül nem így alakult, a budai vár nyugati aljában lévő Palota téri helyszín másfajta elrendezést kívánt.

fortepan_107345
Hunyadi József felvétele 1961-ből. Fortepan azonosító: 107345

És nem is a tér kívánta meg ezt elsősorban,

fortepan_107346
Hunyadi József felvétele 1961-ből. Fortepan azonosító: 107346

nem a királyi palota ekkor még teljesen romos, kilőtt nyugati homlokzatának sokemeletnyi függőleges tömbje,

fortepan_107347
Hunyadi József felvétele 1961-ből. Fortepan azonosító: 107347

hiszen a kissé lejtős, szűk területen végül is nagy valószínűséggel érvényesült volna a zártabb plasztikai elrendezés is — sokkal inkább a kis, az ereszkedő szerpentinút megteremtette teresedés köztéri előélete. Itt ugyanis előzőleg Ligeti Miklós 1937-ben avatott

fortepan_55510
1939-ben, két évvel az avatás után. Fortepan-azonosító: 55510

Lovas tüzérek hősi emlékműve című szobra állt, 19 méter hosszú, a terecske formájához illeszkedő talapzaton. Az emlékmű az 1945-ös ostrom során súlyos, bár nem helyrehozhatatlan károkat szenvedett,

fortepan_30885
1945-ös felvétel a megsérült emlékműről. Fortepan-azonosító: 30885

a mészkő roncs a bronz ezredcímerektől megfosztva ilyen sanyarú állapotban maradt a helyén egészen 1959-ig, amikor végleg elbontották. Ám rövid köztéri jelenléte ellenére is olyan erős kihívást jelenthetett (az alapforma végső soron huszonkét évig állt a helyén; csak összehasonlításul: a Sztálin-szobor öt évet töltött a Városliget szélén, talapzata viszont annak is több mint negyvenet; Kiss István Tanácsköztársasági emlékműve, a népszerű nevén “Asszonyom, itt felejtette a törülközőjét!” szobor huszonegy-kettőt, míg Hofer Miklós tervezte spirális talapzata ma is, immár 48 éve rendületlenül a helyén van), a fennálló hatalomnak olyan késztetést vagy ingert, hogy amikor eldőlt, a Dózsa György-emlékmű erre a helyre fog kerülni 1961-ben, valakinek az az ötlete támadt, az új emlékmű tágabb szerkezetében, piedesztáljának megformálásában utánozza az ugyanitt álló régit.

dsc_04622015-07-12_13-55-15Ez így is történt, Kiss ezt az elképzelést magáévá tette, belement,

dsc_04592015-07-12_13-54-57a középpontban felmagasodó Dózsa alakja azonban a végül 28 méteresre szabott talapzaton

dsc_04602015-07-12_13-54-58olyannyira groteszk módon távolodott el

dsc_04652015-07-12_13-55-33saját népétől,

dsc_05022015-07-12_13-59-15a közelhozás pedig olyannyira perspektívafüggő,

dsc_04972015-07-12_13-58-49hogy az már az emlékmű eredeti intencióját fenyegeti.

dsc_04522015-07-12_13-54-30Dózsa Györgyöt magányos, elhagyott alaknak mutatja,

dsc_04642015-07-12_13-55-26akit nem is három,

dsc_05002015-07-12_13-59-02hanem harminchárom lépésről

dsc_04762015-07-12_13-56-51mernek követni támogatói.

dsc_04692015-07-12_13-56-24Az egészben mégis rengeteg a részletszépség,

dsc_04732015-07-12_13-56-39minél kisebb kivágatban

dsc_04742015-07-12_13-56-41nézzük a szoborkompozíciót,

dsc_04752015-07-12_13-56-47annál többet

dsc_04772015-07-12_13-57-01veszünk észre rajta, a főhős izzó szellemét és

dsc_04812015-07-12_13-57-19például ezt a sodronyos páncélvértet, mészkőből,

dsc_04832015-07-12_13-57-32de persze vonzó vagy szeretetreméltó

dsc_04842015-07-12_13-57-38vagy kedves

dsc_04912015-07-12_13-58-15mindettől éppenséggel még nem lesz az emlékmű.

dsc_04922015-07-12_13-58-21Abban mutatja legjobbnak alkotóját,

dsc_04952015-07-12_13-58-37amiben éppen itt kötelezi el magát,

dsc_04962015-07-12_13-58-40az emberábrázoló monumentalizmusban,

dsc_04852015-07-12_13-57-49a nagyszabásúság óvatlan, túláradóan anyagszerű illúziójában,

dsc_04792015-07-12_13-57-07akár teljes alakokról,

dsc_04862015-07-12_13-57-51akár arcokról,

dsc_04702015-07-12_13-56-30fizimiskákról,

dsc_04872015-07-12_13-57-53akár érzelmeket kifejező tekintetekről van szó.

fortepan_107342
Hunyadi József 1961-es fényképe. Fortepan-azonosító: 107342

Hunyadi József 1961-es werkképeiben,

dsc_04682015-07-12_13-56-18a nyakkendős,

fortepan_107352
Hunyadi József 1961-es fényképe. Fortepan-azonosító: 107352

szépen cigiző 33 éves fiatal férfi portréjában

dsc_04892015-07-12_13-58-03pedig éppen csak annyi csináltság rejtőzik, amennyi 1961-ben a vélt népszerűséghez, a szobrászkodás aurájának érzékeltetéséhez feltétlenül szükséges volt, hiszen Kiss Istvánról köztudott, hogy szobrai készítésében a legutolsó fázisokig saját kezűleg, tevékenyen vett részt, akár fémöntésről, -megmunkálásról, akár kőfaragásról volt szó — és biztos vagyok benne, hogy ezekhez a munkákhoz rendszerint nem kötött nyakkendőt,

fortepan_19163
1961. Fortepan-azonosító: 19163

ráadásul a Fortepan jóvoltából azt is tudhatjuk, hogy a szobrok nagyrészt készen álltak már a Százados úti szobrásztelep kertjében,

fortepan_96377
1961. Fortepan-azonosító: 96377

mielőtt a miattuk frissiben Dózsa György térre átkeresztelt Palota térre szállították volna őket.

dsc_04662015-07-12_13-56-13

dsc_04672015-07-12_13-56-16A nyakkendős sürgölődés,

fortepan_107350
Hunyadi József 1961-es fényképe. Fortepan-azonosító: 107350

a dolgok lezser szemmel tartása (itt Kiss Istvánra egyáltalán nem jellemző módon épp kézrátétellel),

fortepan_107343
Hunyadi József felvétele 1961-ből. Fortepan-azonosító: 107343

a még nem létező, később jótékony/kártékony vegetáció,

dsc_04782015-07-12_13-57-03a fakalapácsos-vésős-védőszemüveges magyarázás

fortepan_107351
Hunyadi József 1961-es fényképe. Fortepan-azonosító: 107351

dsc_04902015-07-12_13-58-06tényleg csak színjáték tehát,

fortepan_107344
Hunyadi József 1961-es fényképe. Fortepan-azonosító: 107344

kamerás fényképész, bakon ülő nő, halasztást nem tűrő reflexvizsgálat, villamossínek az Attila úton,

dsc_05032015-07-12_13-59-18annak felismeréséhez segít, milyen rettenetesen magányos dolgokká lesznek a szobrok, miután a helyükre kerülnek,

fortepan_107349
Hunyadi József 1961-es fényképe. Fortepan-azonosító: 107349

ám mindenekelőtt épp annak a pillanatnak a rögzítése,

fortepan_107348
Hunyadi József 1961-es fényképe. Fortepan-azonosító: 107348

amikor ez a ragyogó tehetségű fiatal művész végleg megköti a maga paktumát az alkatától különben egyáltalán nem idegen ördöggel. Az eredeti kompozíció széttérplasztikázásával

dsc_04612015-07-12_13-55-08nem tud nemet mondani a monumentálisnak, megnyitja vele maga előtt az utat a feltétlenül látványosabb, láthatóbb és látszólag megbecsültebb vagy a könnyebb ellenállás irányát jelentő szobrászati világ felé, hogy aktív szobrászéletét aztán ebben a végül zsákutcának bizonyuló univerzumban élje le.

És fölényesen azért nem kell mosolyognod, ha eljutsz idáig, kedves olvasó, akárki vagy, mert minél tovább élsz, annál gyakrabban kerülsz majd pontosan ugyanilyen vagy-vagy helyzetekbe.

*

A szobor lapja a Köztérképen:

Dózsa György-emlékmű, 1961

A veszprémi változat:

Dózsa György-emlékmű, 1959

*

Felhasznált irodalom:

Pótó János: Budapest köztéri emlékművei, 1945-1949. In: Uő: Emlékművek, politika, közgondolkodás. MTA Történettudományi Intézet, Budapest, 1989. 64-66. o.

Tasnádi Attila: Kiss István. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1982.

Herth Viktória: A veszprémi köztéri alkotások adatbázisa. PDF-változat, D-109-es tétel. A szerző szíves hozzájárulásával.

Prohászka László: Szoborhistóriák. Városháza, Budapest, 2004. 61-62. o.

Ráday Mihály (szerk.): Budapesti utcanevek A-Z. Corvina, Budapest, 2013.

Külön köszönetet mondok régi köztérképes szerkesztőtársamnak, Kotricz Tündének, hogy a veszprémi változatról készült fényképfelvételeit elküldte nekem, és ebben a bejegyzésben felhasználhattam őket.

 

 

 

 

 

Advertisements

De izzó szellemét a tűz nem” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Szeretem a köztéri szobrokat domborművek. , Úgy érzem nem mindig vannak megbecsülve,
    Köszönöm SZÉP és engem elvarázsolt .

    Kedvelés

Kérlek, mondd el, mit gondolsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s