Énekeltem kórusokban, iskolai színjátékban, alkalmi társaságban, még tanárhoz is beiratkoztam aztán, állandóan dohányzó, mogorva, szarkasztikus idősebb nőhöz, énekes volt egykor. Minden vágyam volt nekem is a színpadon fellépni, kiénekelni a magas C-t. „Nem fog ez menni, fiam. Magának eleve mélyebb hangja van. Legyen bariton.” Kedves nő volt különben a maga módján, szerettem a képtelen, száraz iróniáját, de izgalmamban félrehallottam a szavait. Megijedtem, nem akartam a barátja lenni. Néhányszor még jártam nála, de a magas C elérhetetlen álom maradt.
Csak a képre emlékezem 