A kiskunhalasi zsinagóga és közvetlen környezete éppen ellenpéldája a sorozat nyitó darabjában bemutatott templomnak, az abonyi zsinagógának. Ennek elsődleges magyarázata az, hogy a Petőfi utca és a Révész György (egykori Béke) utca találkozásánál álló saroktelek, melyre a zsinagóga és a kiszolgáló egységek épületeit emelték, a holokauszt után is a kiskunhalasi zsidó hitközség tulajdonában maradt, állami vagy tanácsi átvételre a Rákosi- vagy Kádár-korszakban az ingatlan nem kényszerült, noha a hívők döntő többsége Magyarország vidéki településeihez hasonlóan 1944-ben Kiskunhalason is elpusztult, a visszatérők közül pedig sokan még a negyvenes évek végén innen is emigráltak.

A hitközségi ingatlan lényegében érintetlen maradt, csupán egy kisebb részét, az egykori fürdő épületét adták el az 1980-as években. Még a rendszerváltást közvetlenül előző években a zsinagóga épületét felújították (1981-es állapotáról az előző bejegyzésben említett Gazda Anikó-féle gyűjtésben itt látható egy kép), a lassan újraéledő zsidó élet pedig lehetővé tette, hogy az épületek nagyobb része ma kiváló állapotban, szépen rendben tartva szolgálja a Kiskunhalason élő, működő zsidó vallási és világi tevékenységeket. Ottjártunkkor például nyári tábor folyt gyerekeknek (enélkül az udvarra nem is juthattunk volna be, és nem láthattuk volna a zsinagóga nyugati, bejárati homlokzatát), és a 40-50 családot számláló közösség Bács-Kiskun megyében egyedülálló módon eredeti funkciójában tartja a zsinagógát és környezetét.

DSC_87082013-08-07_14-05-48

A zsinagóga keleti, Petőfi utcai nézete, mellette jobbra a szépen rendben tartott egykori rabbiház.

DSC_88852013-08-07_15-35-42

DSC_86762013-08-07_13-33-49

A rabbi háza korábban épült, mint a mellette álló zsinagóga, még a XIX. század első felében, mai formáját viszont a zsinagóga felépítése után, a XIX-XX. század fordulójának éveiben nyerte el. Ma nem eredeti funkciójában szolgál, hanem a hitközség és az ingatlanon folyó tevékenységek kiszolgáló helyiségeit, irodáit biztosítja.

DSC_86782013-08-07_13-34-15

A zsinagóga 1857 és 1861 között épült fel, 1860-ban felavatták már, de végső befejezése csak a rákövetkező évben történt meg. Tervezője ismeretlen, könnyen elképzelhető, hogy azonos az ehhez igen hasonló, de eggyel kisebb léptékű jánoshalmai zsinagóga építészével. Az épület a klasszicista és a romantikus építészet jellegzetes keveréke, az utcáról látható részeken a nyílászárókkal inkább a romantikus jegyek uralkodnak. A keleti utcahomlokzaton magyarul olvasható az “Egyedül az Istennek” felirat.

DSC_86872013-08-07_13-45-30

Ugyanez a helyzet az oldalsó, északi, illetve déli homlokzatokkal, a színes üvegablakok keretei szándékosan idézik fel korábbi korok építészetének megoldásait.

DSC_86892013-08-07_13-45-47

DSC_86922013-08-07_13-46-13

A nyugati, bejárati oldalra fordulva azonban hirtelen megváltozik az épület stílusa, a timpanonos megoldás a tetőrészen egyértelműen klasszicista jegy.

DSC_86862013-08-07_13-40-52

A héber felirat a Zsoltárok könyve 118:20 részéből való, magyarul: “Ez a kapu az Örökkévalóé”. A betűk kiemelésével kijön az évszám, mely a mai konvencióra átfordítva 1861-et, a zsinagóga befejezésének évét jelenti.

DSC_86942013-08-07_13-54-56

A homlokzat mai formáját 1939-ben nyerte el, amikor a női karzatra felvezető csigalépcsők helyett a zsinagógaépítészet klasszikusabb megoldása szerint a bejárat mellett kétoldalt alakítottak ki ajtót az emeleti női karzatra feljutáshoz. Ennek az átalakításnak Grósz József volt a tervezője.

DSC_86842013-08-07_13-38-13

A bejárat mellett és fölött helyezték el az 1941-44 közötti pusztításokra emlékező márványtáblákat.

DSC_87052013-08-07_13-59-06

“Ők elestek – Izrael feltámadt”.

DSC_87042013-08-07_13-58-55

DSC_87032013-08-07_13-58-53

Ami a keleti, utcahomlokzaton még túlságosan rusztikus és egyetlen tömbű, az itt, a nyugatra néző bejárati oldalon egyértelműen vonzóvá válik, a felület méltóságosan megtörik a jellegzetes tagolással, és érvényre jut az épület sajátos dinamikája.

DSC_87002013-08-07_13-57-59

A zsinagóga és a kiszolgáló épületek a kert nyugati feléből nézve.

DSC_86912013-08-07_13-46-05

A rabbi házának udvari nézete.

DSC_86952013-08-07_13-55-25

Az egykori yeshiva, az iskolaépület, mely ma szálláslehetőséget nyújt a különféle programok résztvevőinek.

DSC_86982013-08-07_13-56-32

Az egykori kóser mészárszék maradványai.

DSC_86822013-08-07_13-37-56

Az egész terület rendben van, a ragyogó nyári fényben tisztán, gondozottan, törődéssel áll, az ottjártunkkor a kertben tartózkodó felnőttek szívesen adtak felvilágosítást a kiskunhalasi zsidóság életéről és a hely történetéről. A templom belsejébe ezúttal nem sikerült bejutnunk, de ami késik, remélhetőleg nem múlik, mert az egészet felemelő volt látni.

*

Felhasznált irodalom:

Gazda Anikó: A magyarországi zsinagógák ismertetése megyék szerint és Budapesten. Kiskunhalas. In: Magyarországi zsinagógák. Műszaki Kiadó, Budapest, 1989. 88-91. oldal.

Magyarország műemlékjegyzéke, Bács-Kiskun megye.

A kiskunhalasi zsidóság weboldala.

Advertisements

Kiskunhalas” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Visszajelzés: Tapolca | csuhai

Kérlek, mondd el, mit gondolsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s