Elkészült a ház, és fölkerültünk rá végül mi is, kővé dermedt őrzők. Eleinte jól megvoltunk ezzel, alkonyatkor, pirkadatnál szóba elegyedtünk, leginkább a fűrészről kérdezgetett, mik a terveim vele, éles-e, használtam-e már, ilyeneket. Igyekeztem felelni neki, udvariasan vissza-visszakérdeztem, sosem a kezében tartott dolgokról, társalogtunk. Nem fázik ez félmeztelenül? De kezdtem az egészet unni, nemcsak a nappal volt üres, az előttünk lévő esték sem tűntek már oly tágasnak és reménytelinek, mint az addigi várakozás. Vajon most már örökre így lesz? Sötét éjszaka volt, mikor ez szöget ütött a fejembe.

szöget_üt

Advertisements

Ez” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Visszajelzés: Meg az | csuhai

Kérlek, mondd el, mit gondolsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s