Lólépésben

Még aki nem tud sakkozni, az is tisztában van vele, hogy mit jelent a lólépés: a kiindulást beleszámítva három mező előre, a végén egy lépés jobbra vagy balra; a huszár a sakkban az útjában lévő bábukat is át tudja ugrani, ha az a bizonyos negyedik mező, ahova a ló lépni fog, szabad. Jöjjön tehát ez a londoni séta lólépésben, annál is inkább, mert lovakról fog szólni. “Lólépésben” olvasásának folytatása

Csapni a szelet

Szabó György 01

Szabó György Szélfiú című szobrát eredetileg 1986-ban állították fel a szobrász szülővárosában, Nagykőrösön. A Szabadság tér sétálótérré alakításakor, 2011-ben került jelenlegi helyére, padok, zöldek, vizek közé, körbejárhatóan. Az igazán különleges, törékeny, szép architektúrájú szobornak Kunhegyesen másodpéldánya áll. De az a szárnyas angyal, aki ezeken a képeken látható, a nagykőrösi lányoknak csapja a szelet. Vagy fogja ki a szelet a vitorlájukból.

“Csapni a szelet” olvasásának folytatása

Nem kerget a tatár

Magyarországon ma sajnos ritkaságszámba megy az olyan kisváros, mint Tata: köztéri szobrai sajátos egyensúlyban vannak egymással, régi és új egymás mellett létezik, a régiből gondosan őrizve megmaradt minden, ami vállalható, az újba nem rondít bele egyelőre egyetlen hidegburkoló által fabrikált Trianon-emlékmű, országzászló vagy Wass Albert-szobor sem. Úgy is lehet mondani, itt még minden rendben van. A séta a tatai Öreg-tó Óváros felé eső körnegyedét öleli fel, az első lakóházak előtti parkban kezdődik, és az Esterházy-kastély környékén a tavat elhagyva, az egykori zsinagógánál ér véget. 12 szobor, 27 képen, tényleg nem kerget a tatár, még Tatára sem.

01_Tata
Rácz Edit: Tata (Vízi szellem), 1971

“Nem kerget a tatár” olvasásának folytatása