Hát idáig is eljutottunk. Az itt következő poszt olyan szobrokat fog összegyűjteni és legalább egyetlen kép erejéig bemutatni, amelyeknek főalakjai vagy mellékalakjai ülnek, ücsörögnek, valamilyen ülőalkalmatosságon foglalnak helyet. Hogy kedves költőm szavaival éljek, hatalmas nagy téma ez, még talán a Titanic pusztulásánál is nagyobb. Nem fogom zokon venni, ha az alább említett példáimra az olvasó kapásból kivételt vagy ellenpéldát sorol — az ülő szobrok tenger, amit nem lehet kimerni, és az állításaimat úgy próbálom védeni, hogy a szövegben legtöbbször előforduló szó az “általában” határozószó lesz.
“Ülve-főve” olvasásának folytatásaCímke: Szabó György
Csapni a szelet
Szabó György Szélfiú című szobrát eredetileg 1986-ban állították fel a szobrász szülővárosában, Nagykőrösön. A Szabadság tér sétálótérré alakításakor, 2011-ben került jelenlegi helyére, padok, zöldek, vizek közé, körbejárhatóan. Az igazán különleges, törékeny, szép architektúrájú szobornak Kunhegyesen másodpéldánya áll. De az a szárnyas angyal, aki ezeken a képeken látható, a nagykőrösi lányoknak csapja a szelet. Vagy fogja ki a szelet a vitorlájukból.
Csak a képre emlékezem 