Hát idáig is eljutottunk. Az itt következő poszt olyan szobrokat fog összegyűjteni és legalább egyetlen kép erejéig bemutatni, amelyeknek főalakjai vagy mellékalakjai ülnek, ücsörögnek, valamilyen ülőalkalmatosságon foglalnak helyet. Hogy kedves költőm szavaival éljek, hatalmas nagy téma ez, még talán a Titanic pusztulásánál is nagyobb. Nem fogom zokon venni, ha az alább említett példáimra az olvasó kapásból kivételt vagy ellenpéldát sorol — az ülő szobrok tenger, amit nem lehet kimerni, és az állításaimat úgy próbálom védeni, hogy a szövegben legtöbbször előforduló szó az “általában” határozószó lesz.
“Ülve-főve” olvasásának folytatásaCímke: Kárpáti Anna
A rácsok, a rácsok, a rácsok angyalok
Az itt következő három térplasztika furcsa szerzet. Ilyesmit ma már nem nagyon csinálnak, mondhatni, mindez a köztéri szobrászat nem is veszélyeztetett, de kihalt faja lett. “A rácsok, a rácsok, a rácsok angyalok” olvasásának folytatása
Olvasni
Amihez persze nem elég pusztán az akarat. “Olvasni” olvasásának folytatása
(US) rabszolgafelszabadítás híve
Tizenkét éves lehettem, anyám kitalálta, hogy minden este, a strandról hazaérve, vacsora és fürdés után tanuljak meg tíz szót az Országh-féle angol-magyar kisszótárból. Tíz szó semmi, a nyár végére, meglátom, sokszorosára nő majd a szókincsem. Az önmagában álló „a” betűket még fölényesen kinevettem, semmi ez tényleg, és lelkesen kezdtem bele. Öt napig tartott a lendületem, az utolsó szó, amire ma is pontosan emlékszem, az „abolitionist” volt.
Csak a képre emlékezem 