Lábujjgyakorlat

Ujjgyakorlat következik, 2021 februárjában egy már majdnem besötétedő délutánon végigsétáltam a Lövőház utcán, az egykori “lövőház” felől a Mammut irányába, és mobiltelefonnal kötelességszerűen végigfényképeztem az utca páratlan, bal oldalán látható kapubejáratainak a díszítő domborműveit. Illetve hát nem a teljes táblákat (ezerszer lefényképezett kedves darabjaim ezek), most mindegyikből szándékosan csak a rajta látható alak vagy alakok lábfejét, amelyek nagyjából mind szemmagasságra vagy attól kicsivel lejjebb esnek. De végül arra gondoltam, nem illesztem be ezt a sorozatot a különösebb hírverés nélkül folyamatosan gyarapodó gyűjteményembe, a szoborlábakról készített régi posztomba (az egyik itt következő részlet egyébként szerepel ott), hadd burjánozzon inkább a láb, minden figurális szobor legelmaradhatatlanabb alkotóeleme — és mivel a figurák nagyobb része mezítlábas, címnek és műfaji megjelölésnek is meg fogja tenni az írás élén olvasható szó.

Mint köztudott, a Lövőház utcának ez az északkeletre, nagyjából a Káplár és a Fény utca közé eső szakasza úgy épült meg, hogy a Ganz Villamossági Rt. gyártelepéből az 1930-as évek legvégén kiparcelláztak egy házsornyi részt. A Lövőház utca mai számozása szerinti 19-31. házszámokra eső telkekre Fried Miksa tervezett eredetileg magasföldszintes, háromemeletes, lapostetős bérházakat (a ma látható emeletráépítés és a lejtős tető már a háború utáni idők fejleménye). Az építkezés két ütemben valósult meg és fejeződött be 1940-re, illetve 1941-re, Kirschner József vezetésével, aki Budapest más pontjain is volt Fried terveinek kivitelezője. A Lövőház utcai frontra, a magasföldszintes épület alá kis üzletek települtek, egységes portállal, a házak kapubejáratai mellé pedig nagy méretű, 2 méter széles, 3 méternél magasabb domborművek kerültek, összesen hét darab. A hét, kvalitásos művész által készített domborműből a művészettörténetírás hármat azonosított, az egyik tábla alkotójában Csorba Gézát, két továbbiéban az ifjú, még pályája legelején járó Kerényi Jenőt tisztelhetjük, aki ekkoriban több hasonló ornamentális munkát elvégzett. A másik négy tábla rejtélye megoldatlan, én magam egy ízben két tábla szobrászában Vilt Tibort, további egyben Medgyessy Ferencet gyanítottam (Vilt akkori karakterébe tökéletesen belefér egy ilyen jellegű munka, csinált is ilyet nem egyet, Medgyessyébe kevésbé), de mindezt igazolni semmivel sem tudom, úgyhogy az egész szerzőmegfejtősdi továbbra is marad pusztán hipotézis.

Na de lássuk a lábfejeket.

Jöjjön az első két Csorba Géza-láb, előbb a hátsó,

aztán az első.

A következő kétszer kettő

(szintén előbb hátsó, aztán első adagolásban)

lehet, hogy nem Vilt,

mindenesetre biztosan ugyanannak a kéznek a munkája, arról nem beszélve, hogy ez a két kép tematikusan, ikonográfiája szerint is párdarab.

Női mezítlábak jönnek, közéjük egy kéz —

egy almát tartó kéz is odakeveredett (“a kéz, mely az almát ringatja”); a második kép a guggoló testtartással magyarázza is a rejtélyt.

Az azonosított Kerényi Jenő-lábakon a sor, előbb férfilábak,

aztán női lábak, ám egyenesen csizmában, ami azért érdekes, mert érett korszakában, monumentális zsáner- vagy emlékszobraiban Kerényi Jenő jószerével mindig mezítlábas alakokat formált meg,

de hogy el tudott lágyulni azonnal, arra lássunk három részletet a hatodik táblából, meztelen férfilábakat, előbb egy sarokba szorult bal láb,

a középre eső két jobb láb “csak könnyedén, éppen hogy érintsd” módra cirógatja egymást,

a túlsó oldalán aztán a dombormű adottságainak köszönhetően szépen kifordul az a két lábfej.

És az utolsó tábla újra megoldatlan szerzőséggel, a széles szoknya alól viszont szépségesen összeillesztve kibukkanó két női lábfejjel, majdnem szabályos tíz lábujjal.

Mondtam az elején, lábujjgyakorlat az egész.

*

A domborműtáblák a Köztérképen, a fenti sorrenddel ellentétes, házszámozás szerinti egymásutánjukban:

I. Támaszkodó

II. Halászok

III. Táncosok

IV. Gyümölcsszedő nők

V. Zászlót lengető nő szemből

VI. Zászlót lengető nő háttal

VII. Koszorúvivő