Magyarázatok A. számára

[Az itt következő írás eredetileg 2003-ban íródott, és Frankl Aliona és Zeke Gyula A másik város című, a Kijárat Kiadó gondozásában abban az évben megjelent kötetének bemutatóján hangzott el az Írók Boltjában. Az utolsó mondat optimista várakozását a könyv végül nem teljesítette be, még a legmegbízhatóbb kortárs könyvadatbázisban, a moly.hu oldalán sem található meg. Kissé furcsa, de pár évvel ezelőtti Zeke Gyula-könyvbemutatómhoz hasonlóan az elhangzása után ezt a megnyitószöveget sem publikáltam. Ebben a bejegyzésben a szokásaimmal ellentétben nem a saját képeimmel hozakodom elő — régtől fogva az egyik antikvárium internetes oldaláról megvoltak nekem a szövegközi képek, a borító és két további kép a könyvből, és mivel a szöveg négy bekezdésből áll, a három kép ezúttal éppen kapóra jött. Aki többre is kíváncsi, a Jelenkor folyóirat archívumában, ahogy a szövegben is szó esik róla, az 1998 április és 1999 decemberi időszak számainak pdf-oldalain párosával elhelyezve sokat megtalál közülük. — Más tészta a poszt nyitóképe, a szivarra gyújtó Zeke Gyulát ábrázoló portré Oláh Gergely Máté felvétele, a kép itteni felhasználásának engedélyezését neki külön köszönöm. — csi.]

“Magyarázatok A. számára” olvasásának folytatása

Mezítláb a parkban

Csak a jóisten a megmondhatója, még én sem tudom, az elmúlt években vajon miért nem éreztem szükségét egyszer sem, hogy feltöltsem ennek a bejegyzésnek a főszereplőjét, Marton László Egry Józsefről készített, Lágymányoson 1980-ban felállított szobrát. Az itt láható képeket mind egyetlen alkalommal készítettem, 2014 januárjában, az azóta eltelt több mint tíz évben egyszer sem éreztem késztetést, hogy a szoborhoz még egyszer kimenjek és újra lefényképezzem, a majdnem negyven első felvételem körültekintően körbejárta a szobrot, és fogalmam sincs róla, mi tartott vissza (a fényképészeti elégtelenségérzet biztosan nem), hogy a sorozatból poszt legyen.

“Mezítláb a parkban” olvasásának folytatása

Apa hazajön

Apa hazérkezik, elfáradt az egész napi munkától, de minden kimerültsége elillan, amikor az előszobában elésiet két kisleánya, a már iskolás Kiskati és az anyja karjaiból integető Évike. A feleség, a nagy Kati is rettentően fáradt, csak ő másképp és másmitől, mint a ledolgozott műszak után a hazaútra munkaruháját öltönyre, nyakkendőre cserélő férje. A géplakatosok nem szoktak önéletrajzot írni. A géplakatosokat elfelejtik. Csendben, feltűnés nélkül múlnak el.

“Apa hazajön” olvasásának folytatása

Bábos kettő pont nulla

2017 februárjában, Tóth Ila dunaújvárosi Bábozójának akkori blogbeli sikerén felbuzdulva egy téli napon kimentem Óbudára, a Filatorigát környékére, és megkerestem a másik köztéren álló nevezetes bábos szobrot, Nagy Sándor ténylegesen is Bábjátékos címen elnevezett mészkő szobrát. A téli képeimmel elégedetlen voltam, úgyhogy pár héttel később, már a májusi zöldellésben megismételtem utamat a szoborhoz.

“Bábos kettő pont nulla” olvasásának folytatása