Kényelmesen

fnvLkrL

Jaj, ezt mindig olyan irtó helyesen mondod, hogy ne hajtsam be a könyveket a gerincüknél, mert tönkremennek. És tudom, hogy ezerszer kérted már. De hát mit csináljak, kicsim? Csak így tudok Dosztojevszkijt kényelmesen olvasni.

“Kényelmesen” olvasásának folytatása

Temérdek

DSC_65272010-04-17_16-10-46_

Minden második vasárnap összekészülök, délre ott vagyok a húgoméknál, együtt ebédelünk. Viszek valamit a gyerekeknek, előtte gondosan becsomagolom, a kicsomagolás a kicsiknek külön öröm. A sógorom kap egy könyvet, a húgom egy csokor virágot, de azt csak a buszról leszállva, a temetőnél veszem meg, ne kelljen végighurcolni a városon. Pliszírozott szoknya, sálkendő, kiskalap, a nerc a vállamra, és irány Szentimre. Még világos van, mikor újra itthon vagyok.

Könyvragály

P12200372013-01-27_12-20-10_

Különös betegség ütötte fel a fejét a könyvek között. A morbus librorum csak a kezdetekkor volt veszélyes az emberekre, a könyvek hihetetlen gyorsasággal szaporodtak ugyanis az első fázisban, és kiszorították élőhelyéről a homo sapienst. Szemtanúk beszámolóira alapozva kutatók idővel arra jutottak, hogy a betegség második fázisában minden olyan könyvből, melyhez tulajdonosa harminc évig nem ért hozzá, kihullottak a betűk, csak az üres könyvtest maradt az ilyen kötetből. És nem volt már enyém-tiéd, miénk, tiétek, övé-övék, csak a két borító közti szótlan, szövegtelen, képtelen űr.

Itt van még valami.