Csók a lapban

A cím, persze, mint már oly sokszor, most is vicc, kiforgatás — hiszen elég csak megnézni a képeket, klasszikus csók kalapban ez. Ha meg a női szereplők szemszögéből nézzük, csók pártában. Akkor viszont “csók a pártban”.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy Apáti Abt Sándornak (1870–1916), a pécsi Zsolnay-gyár rezidens tervezőművészének e kétszer két alakos szobrából még két példány állt fel a képeken látható pécsi, magában a Zsolnay-gyárban álló változaton kívül. Közös bennük, hogy — ellentétben az eredetivel, amely mostani állapotában, a Zsolnay-gyár udvarán önálló talpra állítva nem az — mindkettő kútszobor,

az egyik, a szélesebb körben ismert példány 1913-ban a kaposvári Csiky Gergely Színház elé került, és ott áll ma is (1958-ban ezt a változatot restaurálta az Apáti Abthoz hasonlóan ugyancsak a Zsolnay-gyár kötelékében tevékenykedő szobrász, Sinkó András [1901–1976]), a színházépület legutóbbi renoválása óta még a korábbinál is exponáltabban,

a másik valamikor vélhetően az 1940-es években Parádfürdőn, a kórház parkjában,

amiben valójában nem a triplázás az érdekes, hiszen egy szobornak gyakran kerülnek sokadik példányai köztérre, hanem az a konnotáció, amit a helyi címadás a szoborra ráhelyez: ez Parádfürdőn tényleg közelebb áll a csókhoz, hiszen ott Szerelemkút a mű címe; Kaposváron, nyilván a színház közelsége miatt, ugyanez a konnotáció viszont a “tánc” körében bomlik ki, a plasztika címe ott Díszkút táncospárokkal.

Itt kellene elsütnöm a közismert viccet a mindent megengedő, egyedül a táncot tiltó rabbiról (“Na de hát miért nem, rebbe? Miért nem, magyarázd el. — Mert a táncnak úgyis csók lesz a vége”), de ennek itt most csak a vázát adom meg, a feldíszítést az olvasóra bízom.

Ez lehetne a hely arra is, hogy az újabb párkapcsolati kutatások egyik mellékesnek látszó adatát hetvenöt évvel a Kinsey-jelentés után megosszam,

mely szerint a házasságban élő nők hetvennyolc százaléka nem zárja ki még elkövetkező életéből az “első csók” élményének megismételhetőségét (a megkérdezett férfiaknál ugyanez a szám nyolcvanhárom százalék),

de nem akarok a brit tudósok közmondásos hibájába esni,

és ha már közmondás,

nem elégszem meg “a vén kecske is megnyalja a sót” fordulattal sem,

mert magától értetődőnek veszem, hogy a fiatal is megnyalja.

Ezek helyett nézzük inkább figyelmesen körbe-körbe ezt a türkiz mázas pirogránit plasztikát (kétségtelenül zavarba ejtő, az intimitást szokatlan közelségbe hozó témájával és ábrázolásmódjával együtt), aminek alapszínét és árnyalatait a fényképezés idején még kézzelfoghatóbbá tette az áttetsző és nem elsötétülő égből lehulló, pillanat alatt végigrohanó áprilisi zápor.

*

A szobor a Köztérképen.