Zugló végül nem maradt labdás leány-szobor nélkül, noha ehhez a lányhoz a labdát nem a szobrászi akarat biggyesztette hozzá. Mészáros Dezső filigrán kamaszlányt ábrázoló kicsiny bronzszobrát 1963-ban állították fel a Róna (egészen szabatosan akkor éppen Lumumba) utcai Postás Sporttelep nyilván akkoriban megépült új épületének földszintjén.
A szobor elhelyezése ezen a sportnak szentelt helyen célirányos és funkcionális volt a lépcsőfeljáró mellett (mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a szobor azóta is eredeti helyén áll), tényleges trükkjéről azonban nemcsak a nyitókép, ez az első totálkép sem árul el semmit.
Az első közeli kép viszont igen: a csenevész teremtés egy különös alakú medence szélén,
egy stilizált rajtkocka tetején álldogál,
ez képezi piedesztálját, közvetlen terét pedig az egykor alighanem vízzel telt medence,
amelyre tekintetét veti, és ettől azonnal életre kel, mozgásba lendül a figurális, mindazonáltal zárt, fedett térben elhelyezett kútszobor narratívája, magyarázatot nyer az egykedvű, mégis valamiféle riadalommal megtelt arckifejezés, a kissé összébb szorított jobb tenyér,
a nagyon finom törésben
előrehajlított felsőtest,
aminek enyhe íve, kifinomult érzékeltetése hátulnézetből talán még nyilvánvalóbb. Ez a leányka arra készül,
hogy a következő pillanatok egyikében
belevesse magát az előtte elhelyezkedő medencébe,
és elkezdje rutinszerű, az unalomig ismert és az ismerőssége miatt ezerszer elunt napi tevékenységét.
A szemmel láthatóan sportszerraktárnak használt szobortér kicsit szélesebbre vett perspektívája pedig azt igazolja,
ez a riadt fiatal teremtés, ez a pályafutása elején tartó úszólány miért lehet méltó örököse Molnár Jenő a mackós játszótérről eltávolított labdás lányának. Mondom, Zugló végül mégsem maradt labdás lány nélkül.
*
A szoborról a Köztérképen:
Mészáros Dezső: Leányka (1963, Róna utcai Postás Sporttelep)
Csak a képre emlékezem 