Víziszony

A daliás termetű, ifjú lovagot közfelkiáltással koronázta meg a nemesi gyűlés. Kroácia ura az évek múltával bátor katonának és okos királynak bizonyult: szövetséget kötött a dalmácokkal, visszaverte a hegyek felől támadó turkokat, kereskedni kezdett Levancével és Venéciával, megbékélt a vad ongárokkal és a még vadabb récekkel is, országa pedig felvirágzott. De tengerparti állam uralkodójaként vizet nem érintett soha. A dénári venyigék különféle levein kívül semmit nem vett magához, hajat nem mosott, nem fürdött, nem is mosakodott, és mint krónikásai feljegyezték, tengeri ütközetbe sem bocsátkozott egyetlen alkalommal sem. Ahogy az elcsépelt hasonlat mondja: a kroác király szálfaként dőlt el, koronája a földre gurult, s az udvari kirurgusok halála okaként egyedül a kiszáradást tudták megjelölni.

DSC_81272013-08-02_17-08-03

Heverni holtig

Vénséges vén volt a békakirály, fele birodalmát se tudta már bejárni. Kapóra jött volna neki egy kérő, aki megfejt valamilyen találós kérdést, és megszabadítja őt országának legalább attól a részétől, aminek végképp semmi hasznát nem veszi. De lánya sem volt, csak fiai, szerteszét a világban, mind a hatan kivétel nélkül jól nősültek, boldogan éltek valahol az Óperenciás tengeren is túl, ajtót se nyitottak az öregre. Hevert hát a békakirály, nyitott szemmel, bánatosan meredt maga elé, forgatta fejében a múltat, koronájáról évente töredeztek le az egykor szebb napokat látott ékkövek, és bizony még ma is ott szomorkodik egyfektő helyében, hacsak meg nem halt azóta.

békakirály