Vénséges vén volt a békakirály, fele birodalmát se tudta már bejárni. Kapóra jött volna neki egy kérő, aki megfejt valamilyen találós kérdést, és megszabadítja őt országának legalább attól a részétől, aminek végképp semmi hasznát nem veszi. De lánya sem volt, csak fiai, szerteszét a világban, mind a hatan kivétel nélkül jól nősültek, boldogan éltek valahol az Óperenciás tengeren is túl, ajtót se nyitottak az öregre. Hevert hát a békakirály, nyitott szemmel, bánatosan meredt maga elé, forgatta fejében a múltat, koronájáról évente töredeztek le az egykor szebb napokat látott ékkövek, és bizony még ma is ott szomorkodik egyfektő helyében, hacsak meg nem halt azóta.
Csak a képre emlékezem 