Minden magasra nőtt lány kényszerből szőtt álma válogatottnak lenni kosárlabdában, bejutni az olimpiai döntőbe, és ott zsákolással szerzett ponttal az utolsó másodpercben győzelmet aratni. Ma már nehezen deríthető ki, hogy ez a szemérmetlen férfimozdulat, a magasra ugrás és a két kézzel fogott labda belehúzása a gyűrűbe vajon mikor nyert polgárjogot a női kosárlabdában. És ha egy lány sokáig gyakorol gépiesen valamit, óhatatlanul a gondolatainak adja át magát, az egyforma gondolatokból meg könnyen következik a kétely, a csalódottság. De enélkül akár aranyból is lehet az a labda, a mozdulat soha nem fog sikerülni.
Csak a képre emlékezem 
2 című bejegyzés “Művészet vagy tudomány-e a zsákolás?” gondolatot, hozzászólást tartalmaz