“Kedves Uram, levelét s bizalmát köszönöm. Örülök neki, mert úgy látom, hasonló gondolkodással találkozom. Érdekes például az ön ötlete, az aranyóra-problema.

Nekem volt egy kísérletem, az, hogy az előfizető-gyűjtőknek ingyen rendelkezésére bocsátok dedikált könyveket. Csúnyábban alig bukott meg idea, mint ez. Húszezer körlevelet küldtünk szét, s összesen három jelentkező volt, azok közül is egy nyilvánvalóan zsarolt, mert egy negyedévi előfizetésre kötelezve el magát, húsz pengő ára könyvre reflektált.

Azóta már közmondásossá vált, s minden baráti összejövetelünkön közmulatság az az ideám, hogy mindenki kap egy üveg pezsgőt, aki előfizetőt hoz. Pezsgőre, ékszerre, szőnyegre s effélékre gondoltam, órára nem, mert egy olyan aranyóra, amit 15 pengőért adnak, nem óra. Én pedig ragaszkodom ahhoz, hogy a Nyugat csak elsőrendű dolgot adhat.

Kérem, ha tud időt szakítani, látogasson meg egyszer, természetesen az én költségemre. Szeretnék megismerkedni. Legjobb volna, ha eljöhetne ünnep harmadnapján, kedden az Ady-ünnepre. De úgy, hogy már délelőtt volna szíves lakásomon fölkeresni. Szíveskedjék táviratilag értesíteni, hogy jön-e? Szerdán el akarok utazni, s azért is jó volna, ha előbb jönne. A jövőre vonatkozólag beszélgethetnénk egy kicsit.”

Az eddig idézett levelet Móricz Zsigmond írta 1930. április 18-án, a címzett pedig az akkor Szolnokon élő Szandai Sándor volt. Szandai Sándor 1903-ban született (1978-ban halt meg), eredeti polgári nevét, a Szabó Sándort húszas éveinek elején cserélte fel az akkor Szolnoktól közigazgatásilag független szülőfaluja, Szandaszőlős megnevezéséből származtatott művésznevére. Kezdetben ez írói névként szolgált, és Móricz levelének idején talán ő maga sem hitte igazán, hogy végül egy másik művészeti ág, a szobrászat területén fog hangzatosabban csengeni. Szandai Sándor kisparaszti családból származott, szülei rettentő kínlódások és erőfeszítések árán taníttatták a fiút és húgát. Szandai a mezőtúri gimnáziumot végezte el, iskolatársa volt Tamkó Sirató Károly, és érettségi után előbb egy szolnoki gipszöntő műhelyben kezdett dolgozni, aztán újságíróként, íróként tevékenykedett. Írásai 1927-től jelentek meg, közölte novelláját Kassák Lajos lapja, A Munka, 1934 során erőteljesen Móricz hatása alatt álló, önéletrajzi jellegű elbeszéléseit két ízben is hozta az ekkor már nem a Móricz Zsigmond szerkesztette Nyugat, sok helyen publikált, a Népszavának egészen 1939-ig írt rendszeresen tárcanovellákat.

Az 1930-as évek elején sajtóvállalkozásba fogott: Szolnokon megjelentette a Reklám Kurír című kiadványt, hogy ebből finanszírozhassa az 1931 júniusa és 1932 szeptembere között végül összesen hét számot megért Irodalmi Kurír című folyóiratot. Az Irodalmi Kurír közleményei Szolnokon élők szépirodalmi munkáiból és országos hírű írók másodközléseiből álltak, szabályos szemlerovattal, kitekintéssel a társművészetekre is. Az utolsó számok már pontosan tükrözik a lapalapító-szerkesztő Szandai érdeklődésének változását, fokozatosan nő a képzőművészettel foglalkozó publikációk száma a lapban, amelyek könnyedén kapcsolódnak a már három évtizede működő szolnoki művésztelephez. Amikor a lap anyagi okok és részben hatósági vegzálások miatt megszűnik, Szandai Budapestre költözik.

Szandai Sándor a szobrászatnak autodidakta módjára vágott neki, soha nem vett részt formális képzésben, és nem segédkezett semelyik iránymutató nagy mester műhelyében. Szobrászati ambícióinak megerősödését viszont jól mutatja a fent idézett Móricz-levélre jó hat évvel később, 1936. szeptember 23-án küldött válasza:

“Kedves Szerkesztő Úr,

körülbelül négy éve annak, hogy velem egy alaposan gyenge üzleti kötést kezdeményezett. Ugyanis 20,– pengő útiköltséget térített meg nekem azért, hogy a Nyugat fellendítésében segítségére legyek. Hát ez bizony nem sikerült. Azóta is restellem magam a 20,– pengő miatt.

Fogadja el Szerkesztő Úr tiszteletem és törlesztésem jeléül a küldött Ady-maszkot, melyet a legjobb tudásommal mintáztam. Szeretném, ha némi örömet találna benne, mert úgy lelkiismeretem könnyebbülne.

Őszinte üdvözlettel, Szandai Sándor”

*

“Legjobb tudásommal” “némi örömet” szerezni — ez szinte foglalata Szandai Sándor egész szobrászati pályájának, melyet itt mégsem fogok tudni szabatosan áttekinteni. Pedig Szandai egy tekintetben úgyszólván megtestesítője annak a tézisnek, amit a blogomban gyakran fel-felhozok és emlegetek. Születési éve szerint nagyjából Mikus Sándorral, Ungvári Lajossal, id. Szabó Istvánnal, Goldmann Györggyel, Csúcs Ferenccel tartozott egy generációba, és az 1950-es évek végéig, ha groteszk formálású kisplasztikáival nem is feltétlenül, nem túl nagy számú köztéri megrendelésével mindenképpen a figuratív realizmus következetes képviselőjének számított. 1958-ban viszont franciaországi meghívóhoz jutott, előbb csoportos kiállítása volt a párizsi Musée Municipal de l’Art Moderne-ben, néhány hónappal később Cannes-ban, a Galérie 65-ben. Megismerkedett Michel Dauberville-jel, és tagja lett a Bernheim-Jeune-Dauberville Galériának. 1958 és 63 között olyan sűrűséggel érték egymást francia meghívásai, hogy ebben az időben gyakorlatilag úgy lehetett tekinteni, Franciaországban él. Elmélyítette kapcsolatait a kortárs francia képzőművészet különféle képviselőivel és azzal a régebbi magyar művész-emigrációval is, amelynek legjelentősebb figurái közé Victor Vasarely, Nicholas Schöffer, Étienne Hajdú tartozott. Mindez művészetére is hatott, tárlatokra való kisplasztikái és köztéri jellegű munkái (többnyire ornamentális fali plasztikák, épületdíszítések, térkompozíciók) második nagy pályaszakaszában szinte kivétel nélkül mind a nonfiguratív, absztrakt, op-art művészet körébe tartoznak, a leírásokból és a kis reprodukciókból kikövetkeztethetően nem is akármilyen színvonalon. Az ebből a korszakból való monumentális köztéri munkák nagy része a felállításuk óta eltelt évtizedekben azonban a helyszínükül szolgáló épületek vagy terek lebontásával, megszüntetésével együtt eltűnt, némelyikük megsemmisült, a kisplasztikák eleve sem kerültek állandó, sokak által látható helyekre. Megtehetném persze, hogy kifényképezem Kozma Károly képeit L. Menyhért László 1983-as Szandai-kismonográfiájából, ennek azonban, mai összehasonlítás nélkül, nem sok értelme lenne. Egyetlen fejszoborral,

onarckep_1946

Szandai Sándor 1946-ban mintázott önarcképével mégis kivételt teszek, hiszen már annyi volt eddig a szöveg, hogy épp itt az ideje egy képnek — de tekintsük betű és látvány eddigi arányát az íróból szobrásszá váló művész igazolásának. És legyen még egy kivétel, amihez a bejegyzés publikálása után pár hónappal a vakszerencse sodort. Kalocsán, ahol az elmúlt három nyáron rendszeresen megfordultam, idén egy útkereszteződésből kipillantva véletlenül észrevettem a Vízcsobogó című kútszobor-térformát. A mű ismerős volt L. Menyhért László kismonográfiájának képanyagából,

IMG_20160810_0001_NEWde sohasem hittem benne, közelebbi kalocsai helyismeretem nem lévén, hogy rátalálok. Márpedig ott van,

DSC_59092016-08-06_15-51-02teljes szépségében,

DSC_59042016-08-06_15-50-34eredeti helyén, ahol 1975-ben felállították,

DSC_59072016-08-06_15-50-49mi több, a közelmúltban szépen felújították, újra víz él benne,

DSC_59132016-08-06_15-51-26szinte úgy tűnik ki 2016-ban a környezetéből, mintha nemrégiben került volna a helyére.

DSC_59172016-08-06_15-51-53Megkapó egyszerűségében egyértelműen hírmondója Szandai Sándor francia korszaka utáni művészetének, monumentális köztéri megbízásai közül pedig sajnos alighanem az egyetlen fennmaradt, ízig-vérig modernista mű.

Ami pedig alább következik, az a realista–absztrakt átváltozás mára lehetetlen részletes dokumentálása helyett dicsérje inkább az autodidakta figurális szobrászművészt két, a XVII. kerület (Rákosmente mint központi városrész és kerületnév inkább a rendszerváltás utáni fejlemény) központjában még életében, egymástól vélhetően egyáltalán nem függetlenül és egymástól légvonalban jó kétszáz méterre felállított szoborpárosa kapcsán. Az egyik a Táncoló pár lesz,

DSC_80712016-02-28_12-34-53a másik

DSC_82282016-02-28_13-00-55a Labdázó gyerekek — különösen az előbbinek rendkívül tanulságos a története.

*

Szandai első köztéri megbízását 1948-ban, több mint másfél évtizedes szobrászkodás után nyerte el (első önálló kiállítására 1936-ban került sor), Dunavecsén ő készíthette el a centenárium alkalmából felállított Petőfi-mellszobrot. Munkái eddig főként portrékból álltak, pályafutása során megmintázta két nagy mentorát, Móriczot és Kassák Lajost (aki szobrászi működését a kezdeti időkben különösképpen bátorította), és Tersánszky Józsi Jenőt, József Attilát, Krúdyt, Jókait, Arany Jánost, Mikszáthot, sokan másokat (utolsó éveiben a szegedi Dóm tér pantheonjába, 1973-ban, a kétszáz éves évfordulóra az ő munkájaként helyezték el Csokonai Vitéz Mihály portréját). Munkásságának másik fontos területe az alakos kisplasztika volt, ezekben többnyire rendhagyó megoldásokkal kísérletezett a korszak hagyományos anya-gyermek, álló nő, ülő nő, valamit épp művelő vagy kezében fogó nő, emberpár stb. témáira. Félig-meddig kívülállóként nem számított felkapott, nagy presztízsű művésznek, így aztán teljesen elkerülték a politikai jellegű megrendelések, de az időszak egy-két nagyobb állami beruházásán munkához jutott. 1954-ben így ő mintázhatta meg a Nagy Lajos király úti lakótelep fő tömbjének nagy kapubejárója előtt álldogáló Anya gyermekkel című szobrot,

DSC_56292015-02-25_12-29-05mely a fiatalasszony jobb lábánál lévő korsó miatt a “korsós nő” katalógusába is belefér (ez az áttekintés azonban majd egyszer később jön), és azon túl, hogy semmi különösben nem lépi át az ekkor divatos, hasonló zsánerű szobrok határát,

DSC_56482015-02-25_12-31-12anatómiailag is

DSC_56522015-02-25_12-31-42nagyon szabatosan részletezett,

DSC_56582015-02-25_12-37-40de ami ennél fontosabb,

DSC_56442015-02-25_12-30-42a két főszereplő érzelmi viszonyát nagy gazdagsággal,

DSC_56472015-02-25_12-31-05aprólékos részletezéssel kidolgozó,

DSC_56502015-02-25_12-31-19e viszonyt teljességgel kiaknázó munka.

DSC_20192011-04-19_14-53-14Szandai munkát kapott aztán 1956 folyamán a Kerepesi úti nagy lakótömb kapudíszítő domborműveinél is,

DSC_20202011-04-19_14-53-18itt most csak azt a hármat mutatom be a több mint másfél tucat közül, amelyiknél Szandai szerzősége egyértelmű, mivel hogy a keretek jobb alsó sarkában

DSC_08192011-03-09_12-21-24a szignója mindenütt kiolvasható,

DSC_08152011-03-09_12-19-46tehát a Nő virággal-t,

DSC_20212011-04-19_14-53-51a Kecskét vezető fiút,

DSC_08162011-03-09_12-20-19harmadikként pedig

DSC_20302011-04-19_14-55-33az Anya és fiú babérággal című domborművet

DSC_08182011-03-09_12-21-19

— ezeket a kapudíszítő reliefeket is majd egy másik alkalommal, külön posztban veszem részletesebben sorra.

DSC_93382014-04-20_12-30-07És aztán 1959-ben is elkészíthetett három, a Kerepesi útihoz hasonló funkciójú fali plasztikát,

DSC_93402014-04-20_12-30-30ezúttal a pécsi Uránváros ekkor épülő lakóépületeinek három bejáratához három különböző állatábrázolást,

DSC_93412014-04-20_12-30-47amelyeknek legérdekesebb vonatkozása, hogy a pályafutása során mindenféle anyaggal szívesen dolgozó Szandai Sándor e munkáinál úttörő módon samott kerámiát alkalmazott.

Így jutunk el 1962-ig (Szandainak időközben feláll két-három, itt be nem mutatott figurális szobra szerte az országban), amikor a szobrász május 23-án megbízást kapott, hogy készítsen 160-180 cm magas, egyalakos körplasztikát a balatonfüredi Balaton étterem teraszának Szívkórház felőli oldalára. Szandai, aki birtokában volt már a francia impulzusoknak, absztrakt szobrot szeretett volna mintázni, amihez a Képzőművész Szövetség Munkaelosztó Bizottsága nem járult hozzá. Végül a június 26-i helyszíni szemle után annyit engedélyeztek, hogy a terv kétalakos kompozícióra módosuljon, és a szobor, ahogy ez a jegyzőkönyv fogalmaz, az étteremterasz arácsi strand felé eső sarkára kerüljön — de ez ugyanúgy a terasz délkeleti oldala, mint a másik megfogalmazás. Az 1:1-es agyagmintát a szobrász 1962 szeptemberére meg is csinálta, ennek első zsűrizésére 1963. április 25-én került sor. 1963 kora nyarán azonban újabb bonyodalmak támadtak a szobor körül. Mivel az itt következő történetből kiderül, hogy a füredi terv az 1975-ben a XVII. kerületi vásárcsarnok keleti oldalánál felállított szoborral azonos, az alábbiakban idézett dokumentumrészletekhez a Rákosmentén jelenleg is álló szoborról készített képeimet fogom használni.

DSC_80512016-02-28_12-33-02Noha a beruházó (az Országos Idegenforgalmi Szálloda és Éttermi Vállalat), a zsűri-jegyzőkönyv “egyéb szervek” rovatában felsorolt MSZMP Veszprém Megyei Bizottsága, a Veszprém megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága, a Balatonfüredi községi Tanács, valamint a Képzőművészek Szövetsége részéről delegált zsűri (Laborcz Ferenc és Kovács Ferenc voltak a jelenlévő tagjai) 1963. június 3-án egyaránt elfogadták az 1:1-es agyagváltozatot, a politikai testületek képviselői kifejezetten lelkesen — a Képzőművészeti Alap által kiküldött szaklektor, Cifka Péter mégis éles kifogásokat emelt az eddigre egyszer már átdolgoztatott szobortervvel szemben.

DSC_80532016-02-28_12-33-16A jegyzőkönyvben Cifka véleményeként az olvasható, hogy “…néhány ponton a szobor (…) továbbra is problematikus, pl. az arányok hol  naturához egészen közelállók (pl. lábfejek, alsó lábszár),

DSC_80552016-02-28_12-33-29hol igen erősen átírtak (nyak, fejek). A testek szerkezete bizonytalan és elmosódott (feltűnően a karoknál). Ennek következtében a táncoló mozgás dinamikája nem tud kibontakozni, a figurák állása merev, s a mű összbenyomásában csonttalanság és nem karcsúság, hanem visszás hatású ösztövérség benyomását adja.” Szandai a véleménnyel nem értett egyet, a szobrot továbbfejleszteni az elmondottak alapján, úgy ítélte meg, nem tudja, így a szobor ügye a vitás esetekben döntő Művészeti Bizottság elé került. 1963. augusztus 13-án a Művészeti Bizottság új zsűrit kért fel (ennek Kerényi Jenő, Makrisz Agamemnon, Tar István voltak a tagjai). Az új zsűri három nappal később, 16-án rávette Szandait, hogy egyezzen bele a továbbfejlesztésbe, az új, immáron harmadik agyagváltozatot pedig szeptember 5-én elfogadták.

DSC_80572016-02-28_12-33-31A Művészeti Bizottság 1963. szeptember 16-i ülésén Somogyi József megjegyezte, hogy a zsűri tagjai “nem merték azt mondani, hogy nem veszik át, mert akkor mi lesz a következménye?” S a szobornak Cifka Péteren kívül rögtön még egy éles ellenzője támadt Pátzay Pál személyében, aki ezeken az MB-üléseken igen gyakran (több tucat számra lehet idézni tőle hasonló passzusokat a közel 1500 oldalas dokumentumgyűjteményből) szeretett a kincstári ethosz legfőbb szószólójának a szerepében mutatkozni, sokszor a szobrászi kollegialitás rovására: “Ez a szobor a Balaton egyik exponált helyére kerülne. Én híve vagyok a művészi szabadságnak, de az nem művészi szabadság, amikor ‘mindent lehet’. Mi itt egy társadalmi funkciót töltünk be, ez a társadalmi funkció felelősséggel jár, vagyis azt jelenti, hogy mi köztéren ne állítsunk fel olyan dolgokat, ami botrányt okoz. Egy üdülőhely, amely arra való, hogy ott az emberek pihenjenek, egészségesen töltsék el napjaikat, nem ezt a szobrot igényli. Ezek gilisztahuszárok, próbababák, ez papírmasé. Rossz szobrot fel lehet állítani, de ez nem szobor, ez élőkép. Fémmé fagyott dolog. Én nem vállalom a felelősséget azért, hogy ilyen dolgok köztérre kerüljenek. Ki kell neki fizetni az eddig végzett munkát és nem felállítani.”

DSC_80582016-02-28_12-33-37Szilárd György, a Képzőművészeti Alap ekkori igazgatója, ezeknek az üléseknek a technikai levezetője és Domanovszky Endre is emellett a megoldás mellett foglalt állást (az utóbbi meglehetősen lekezelően, sürgetőleg, a “lépjünk gyorsan tovább” szellemében), a kedélyeket Somogyi igyekezett csitítani az emberi tényező szempontjának a felvetésével: “Az a baj, hogy itt nem egy szobrász melléfogásáról van szó. Szandainál minden munka így fog végződni. Viszont hatvan éves, az ember érzelmileg ezt nem tudja nem figyelembe venni.” A testület végül arra jutott, hogy hívják be meghallgatásra a három, a szoborra igent mondó zsűritagot, Makriszt, Tar Istvánt és Kerényit.

DSC_80602016-02-28_12-34-08Akik közül ketten, Makrisz Agamemnon és Tar István egy héttel később, szeptember 23-án meg is jelentek a bizottság színe előtt. Ezen az ülésen a szobor kritikájában Domanovszky Endre vitte a prímet. “A probléma a mi számunkra ott adódik, hogy mi ezt a szobrot alapvetően ellenszenvesnek, minden körülmények között plasztikaellenes dolognak tartottuk és tartjuk ma is. Alapvetően nem értünk egyet az elképzeléssel. Gusztustalan, kellemetlen, ellenszenves valami. Itt nem a relativitásról van szó. Nem kell feltétlenül a mércét a minimumon tartani. Így a magyar képzőművészet szépen lassan elsüllyed az alvilágban. Az, hogy Szandai az általatok javasolt korrekciókat végrehajtotta, dicsérendő dolog, de a szobor maga, a koncepció, a mintázás elképesztően rossz. Makrisz szavait idézve, ‘porcelánban’ még el tudnám képzelni, de életnagyságban, abban a léptékben, amelyben ez realizálódna, műfajtalan, hamis. Ha a zsűri átveszi ezeket a dolgokat, akkor felmerül az emberben az, hogy a zsűri tulajdonképpen egy formális tényező, amely csak áldását adja a dolgokra. Őszintén mondom: egyszerűen nem tudom megérteni ezt, hogyan lehet egy ilyen dolgot életnagyságban elfogadni. Ez panoptikum. Ha ez próbababaként fel van öltöztetve a RÖLTEX-kirakatban, akkor azt mondom, ‘sajnos, a közízlés ilyen’, de hogy ezt az Alap beruházási zsűrije szoborként való felállításra elfogadja, azt nem.” Makrisz erőteljesen, Tar visszafogottabban védelmébe vette a szobrot és döntésüket, Somogyi Szandai egzisztenciális ellehetetlenülésének esélyeit hozta szóba újra, Pátzay pedig ismét előállt a maga szólamával: “Itt a feltett feladat: a táncoló ifjúság ábrázolása. Ennek feltétlenül életszerűnek kellene lennie. Ennek a dolognak itt nincs életszerűsége, ez olyan, mintha papírmaséból lenne, kongó, üres forma, aminek semmiféle emlékeztetője nincs arra, hogy él. A maga nevében tehát [Szandai] a feladatot nem oldotta meg. (…) Nehezen lehet azt szobornak elfogadni, ahol a negatív jelentéktelenebb előtérbe kerül a jelentős pozitívval szemben.”

DSC_80622016-02-28_12-34-35Domanovszky Endre újabb kirohanása (“Ha ti azt mondtátok volna, hogy Szandai hatvan éves, itt már nem lehet változtatni, munkát kell adni neki és ezért vettétek át ezt a szobrot is, egy hang nélkül elfogadom. Ez érv. De az nem érv, hogy ez szobor, hogy ezt bármilyen szinten át lehet venni, azt tagadom.”) már megelőlegezte a szobor sorsát, szeptember 30-án Szilárd György a Képzőművészeti Alap nevében arról értesítette a szobrászt és a többi érintettet, hogy az agyagmodellt az Alap nem fogadja el, a kivitelezést nem javasolja, és felkéri a Képzőművészek Szövetsége mellett működő Munkaelosztó Bizottságot, hogy az ilyen munkáknak megítélhető alsó határ alatt állapítsák meg a művész honoráriumát. A MEB 1963. november 13-án ezt az összeget 28.000,– forintban határozta meg. (Csak összehasonlításul: Varga Imre nagyjából ugyanebben az időben a debreceni egyetem előtt elhelyezett egyalakos Fekvő nőjéért 53.000,– Ft-ot kapott, a többi ottani egyalakos szobor megformálója 45-45.000,– Ft-ot.) Mindez azt jelentette, hogy a szobor eredetileg tervezett helyén (ellentétben a róla szóló monográfia műjegyzékének, Dr. Soós Imre a Művészet 1978-as évkönyvében olvasható nekrológjának, valamint az Artportal, a magyar Wikipédia és Wehner Tibor az 1945-2010 közötti magyar szobrászatot áttekintő lexikona Szandai-szócikkeinek állításával), Balatonfüreden sem 1962-ben, sem 1963-ban, sem máskor nem állt fel.

DSC_80632016-02-28_12-34-40A lány jobb lába mögött azonban jól látható a szobrász szokásos vezetékneves szignója és az 1963-as évszám, egészen biztos tehát, hogy 1975-ben a kerületi vásárcsarnok előtt az 1963-ban elkészített valamelyik agyag- vagy a késő nyáron elkészített gipszváltozat felhasználásával a Füredre szánt szobrot öntötték ki és helyezték el.

DSC_80742016-02-28_12-35-00A szobor késlekedett ugyan 12 évet,

DSC_80802016-02-28_12-35-32de a helyszín változásával nem járt feltétlenül rosszul:

DSC_80732016-02-28_12-34-54körbejárható szobor maradt, egykor még víz is volt alatta, a vásárcsarnok világosbarna csempefala pedig (ha nincs épp összefirkálva, a környezete lepusztítva) igen szép hátteret biztosít a szobornak,

DSC_80722016-02-28_12-34-53mely valóban a legklasszikusabb díszítőszoborként artikulálódik ma.

DSC_81132016-02-28_12-39-15Inkább az gondolkodtathatja el a mai nézőt, hogy 1963-ban vajon mi izgatta fel ennyire a szaklektort, Cifka Pétert és a Művészeti Bizottság két legtekintélyesebb tagját, Pátzayt és Domanovszkyt, hogy ilyen élesen kikeltek a szobor ellen. A mezítelenség játszott ebben közre (ami a prűd Pátzaynak máskor is vesszőparipája volt), az igen exponált elhelyezés, a kettő együtt vagy valamilyen további szempont? Az MB üléseiről készült jegyzőkönyvek nem szószerinti beszélgetéseket örökítenek meg, legfeljebb egy-két olyan fordulatot, ami azon a bizonyos ülésen nagy hangsúllyal hangzott el — de a fent idézett részletekből is világos, hogy ezt a szobrot, ezt a szobortervet, nincs mit szépíteni, tervszerűen kicsinálták, ellehetetlenítették.

DSC_80702016-02-28_12-34-52Hiszen a kétalakos kompozíció úgyszólván frappáns összefoglalása az 1960-as évek magyar szobrászatában bekövetkező felfrissülésnek (ami persze nem azonos a nyugati országok közterein ekkor már tíz-húsz éve otthonra találó modernizmussal, ne adj isten, absztrakt geometrizmussal, amelynek jelentős darabjaihoz foghatót még nagyon sokáig egyáltalán nem fogunk találni magyarországi köztéren):

DSC_80692016-02-28_12-34-51a két elnyújtott figura egyidejűleg képes mutatni a valóságosságot, a felismerhetőséget, és a megformálás, a beállítás következtében az ettől való szelíd elvonatkoztatást is.

DSC_80792016-02-28_12-35-27Minden fent elhangzott éles kritika ellenére egész jellegében teret ad az egyensúlynak, a figurális plasztika döntő kérdésének: az egymástól kifelé döntött két alak, a felemelt bal lábak

DSC_81062016-02-28_12-38-40 szinte elfeledtetik a nézővel, hogy a szobor a talajon áll, és a tekintetet a kvázi tölcsér alakú szobor felső, kiszélesedő részére terelik.

DSC_80772016-02-28_12-35-19Táncoló fiatalok ma az egyik legkönnyedebb, legfelhőtlenebb, legsallangmentesebb

DSC_80682016-02-28_12-34-50budapesti zsánerszobornak tűnik,

DSC_81032016-02-28_12-38-29egyszerűsége mögött a geometrikus szemlélet ugyanúgy ott van,

DSC_80672016-02-28_12-34-50mint a fiatal pár első látásra valóban stilizáltnak, néhány markáns vonallal felvázoltnak ható, ám mégiscsak finom részletekkel megrajzolt

DSC_80662016-02-28_12-34-49összekapaszkodása a táncban; tartózkodás és vágyakozás egyetlen mozdulatban.

DSC_80642016-02-28_12-34-45A kezek finom,

DSC_81002016-02-28_12-38-13szinte rebbenő

DSC_80992016-02-28_12-38-04érintkezése,

DSC_81082016-02-28_12-38-53a szélesre tárt,

DSC_80862016-02-28_12-36-39felemelt, illetve ejtett

DSC_80892016-02-28_12-37-01 karok

DSC_80762016-02-28_12-35-13mégiscsak a szobor fő poénját,

DSC_81272016-02-28_12-40-31a mind a két fő oldalnézetből jól látható

DSC_81102016-02-28_12-39-06köralakot hozzák létre,

DSC_80932016-02-28_12-37-20szigorúan a szobrászat,

DSC_80882016-02-28_12-36-54a beállítás,

DSC_81152016-02-28_12-39-22a megformálás

DSC_81202016-02-28_12-39-58 terminus technicusaival,

DSC_80972016-02-28_12-37-50a három dimenzió könnyen

DSC_81442016-02-28_12-43-30megérthető nyelvén,

DSC_80822016-02-28_12-35-41amelynek a legmélye ebben a konkrét esetben

DSC_81392016-02-28_12-41-21mégsem fog sohasem feltárulni a maga teljességében —

DSC_81452016-02-28_12-43-37talán ez, ez a titok számított túl soknak 1963 nyarán.

*

Szandai Sándor másik rákosmentei szobra, az 1973-as Budapest-centenáriumra felépült SZTK-rendelő sarkához került

DSC_49552014-02-21_11-52-06Labdázó gyerekek jóval egyszerűbb képlet.

DSC_81972016-02-28_12-58-34Két, egymással

DSC_49182014-02-21_11-48-11szemben álló gyerekalak,

DSC_49362014-02-21_11-49-48egy karját emelő meztelen kislány,

DSC_81922016-02-28_12-58-16szemközt vele egy felemelt jobbjában kislabdát éppen lendíteni készülő, ugyancsak meztelen kisfiú,

DSC_82322016-02-28_13-01-25mindketten az elnyújtott U-alakú mészkő posztamens két kinyúló platóján,

DSC_83072016-02-28_13-16-24amely egyúttal játékba is hozza őket,

DSC_83392016-02-28_13-21-28hiszen a távolságon kívül egyúttal valahogy a mélység dimenzióját is hozzáadja a kompozícióhoz,

DSC_82112016-02-28_12-59-16ami azonmód két lehetséges játékos

DSC_82122016-02-28_12-59-28nézőpontot is generál,

DSC_82202016-02-28_13-00-17és persze további módozatokat arra,

DSC_49222014-02-21_11-48-44hogy a kettősből valóban ensemble váljon, és mi magunk is részei legyünk a játékuknak.

DSC_49382014-02-21_11-49-59A két kis figura megformálásában,

DSC_49342014-02-21_11-49-43az arckifejezésekben,

DSC_49242014-02-21_11-48-55a testtartásban, még a méretekben is van valami határozottan groteszk,

DSC_49302014-02-21_11-49-29ami vélhetően erőteljes utalás, reminiszcencia, emlékeztető

DSC_81882016-02-28_12-58-00Szandai korai figuratív kisplasztikáira, amelyekben ugyanez a bizarr-groteszk megfogalmazás volt a legalapvetőbb gesztus. (A két szobor közvetlen bronz alátétének különbsége meg alighanem arra emlékeztet, hogy a jobb oldalon álló kislányt a közönség egy időre nélkülözni volt kénytelen, ellopták; a néhány évvel ezelőtti pótlásnál, újraöntésnél ilyen posztamenssel oldották meg a dolgot.)

DSC_82312016-02-28_13-01-101975-ben, amikor ezt a szobrot felállították, Szandai Sándor 72. évében járt. Egy évvel volt túl Ernst Múzeum-beli nagy retrospektív kiállításán, szinte biztos vagyok benne, bár közvetlenül bizonyítani nem tudom, hogy amikor ezt a szobrot felállították, valamilyen élelmes helyi vezető pártját fogta annak az elképzelésnek, hogy egyúttal a jó tíz éve raktárban porosodó füredi gipszszobrot is öntsék bronzba, és állítsák fel a kerület egy másik exponált pontján. Akárhogy is történt, a két páros ugyan két pillanatkép mindössze, a kettő együtt, egymás közelében mégis úgy hat, teljes pályaképet ad a figurális munkákat készítő Szandai Sándorról.

*

Utószó a Táncoló párhoz

A poszt közreadása után pár nappal, úgy alakult, hogy eljutottam Balatonfüredre, és persze nem álltam meg, hogy ne keressem meg az 1962-63-ban tervezett szobor felállítási helyét. Ez nem volt nehéz, hiszen a Balaton Étterem Füred központi helyén, a Szívkórház előtti téren, a Horváth-ház alatti tömbben van,

DSC_15672016-05-01_13-01-03és noha az étterem bizonyára átesett néhány ráncfelvarráson, akár jelentősebb átalakításon is az 1960-as évek eleje óta, azért jól látszik, milyen kitüntetett helyre került volna a szobor, ha valóban a terasz (arácsi strand felé eső) sarkára állítják, körülbelül a kép közepén látható kiugró kőfelrakás szélére. De azt hiszem, nem tévedek nagyot, még ha 1963-ban a szobor itt feláll is, ma ugyanúgy nincs a helyén. Ez a tér ugyanis már a Tagore-sétány része, s a rendszerváltás után a Tagore-sétány szoborállománya olyannyira egyfajta nemzeti panoptikummá, emlékhely-lerakattá vált, hogy jellege kiszorította volna innen Szandai Sándor nemes, ám ebben a kontextusban mégiscsak frivol akt-párosát. Úgyhogy Rákosmente coronat, és ahogy kézirat, úgy szobor sem ég el — vagy legalábbis Bulgakov nyomán nagyon szeretjük ezt hinni.

*

Felhasznált irodalom:

L. Menyhért László: Szandai Sándor. Mai magyar művészet-sorozat. Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 1983. 96 oldal. A bejegyzésben a könyv képanyagából két fotót (Önarckép, kalocsai Vízcsobogó), Kozma Károly felvételeit felhasználtam.

Dr. Soós Imre: In memoriam Szandai Sándor (1903-1978). Művészet, 1978 évkönyv, Budapest, 1979

Móricz Zsigmond, a Nyugat szerkesztője. Levelek. Szerkesztette Tasi József. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984

M. Pásztor József tanulmánya az Irodalmi Kurírról

Adatok és adalékok a hatvanas évek művészetéhez. A Művészeti Bizottság jegyzőkönyvei 1-2. Szerkesztette Wehner Tibor. Képző- és Iparművészeti Lektorátus, Budapest, 2002; különös tekintettel az 1963. jún. 24-i, szept. 16-i és 23-i ülések jegyzőkönyveire és dokumentumaira

A képpel bemutatott szobrokról a Köztérképen:

Külön köszönöm Torma Tamásnak, hogy a Táncoló párra egy ízben felhívta a figyelmemet.

 

 

Advertisements

A vonal el van vetve” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Visszajelzés: Hal már van – I-K-SZ

Kérlek, mondd el, mit gondolsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s