Két Mikus

Mikus Sándornak, az egykor a Felvonulási téren állt budapesti Sztálin-szobor alkotójának két, tematikusan egymáshoz nagyon hasonló szobra áll a fővárosban. Már-már ikerdaraboknak látszanak, de legalábbis olyan párosnak és olyan problematikának, ami Mikust láthatóan intenzíven foglalkoztathatta egy időben.

Mindkettő nagyjából életnagyságú kígyóölő szobor, a nyitott szájú, marásra kész vadállattal meztelenül viaskodó férfit, illetve nőt ábrázolja, mindkettő a művésznek ugyanabban a valamivel szabadabb, “szocmodern” korszakában született, amikor ennek a korán a politikai köztéri művészet területére kényszerült szobrásznak Sztálin-szoborral már egyáltalán nem, és Leninnel is valamivel kevesebbet kellett bajlódnia; a férfi változatot 1966-ban állították a VII. kerületben (eredeti példányát két évvel korábban, Hatvanban), a nőit 1972-ben Zuglóban. Mikus 64, illetve 70 éves volt a szobrok állításakor.

A hasonlóságok azonban itt szinte véget is érnek, ha leszámítjuk azt, hogy mindkét figura – Mikus egészalakos szobrainak nagy részéhez hasonlóan – felemelt karral tart valamit, illetve a felemelt kéz valamilyen különleges érzelmet szándékozik megjeleníteni.

Az egyik szoborból kútszobor lett, és így ápolta évtizedeken át a második világháború ellenálló mártírjának, Rózsa Ferencnek az emlékét. A Rózsa Ferenc utcáról aztán újra lekopott a ráragadt keresztnév.

A női változat alacsony talapzatra került, kis füves térség közepébe, körbejárhatóan, tapinthatóan, igazi zsánerszoborhoz méltóan lett része saját környezetének. Valamikor talán egy patikát hirdethetett, az Uzsoki utcai kórház főbejáratával átellenben.

Magyarországon a szobrok megformálásakor még nem nagyon lehetett tudni a feminizmusról, így a nő lelkiismeret-furdalás nélkül, nyugodt szívvel kaphatta a kisebbik bestiát, egy talán méter hosszúságú kígyót:

Ez igazán semmiség, szinte gyerekjáték:

A férfinak ennek a duplája, tekeredő, hatalmas szörny jutott:

Igaz, a férfi vadászszerszámot is kapott a kezébe a fenevad leterítéséhez, egy hosszú lándzsát:

A nőnek puszta kézzel kell megküzdenie a hüllővel:

A Mikus Sándorral foglalkozó irodalom megállapítja, hogy a legszélső határ, ameddig a szobrász az érzelmek ábrázolásában elment, épp ez az itt látható arc, arckifejezés, a nő tekintete, illetve a fejhez közel emelt kezek tartásában, a mozdulatban megnyilvánuló elszántság.

A férfi arcán hiába keressük ugyanezt az elszántságot – egy-ügyűsége inkább szószerinti, és ezt karikírozza az arckifejezés.

Mindent összevetve, a férfi-változat mégiscsak dinamikusabb, mozgékonyabb, mozdulattelibb szobor, maga az egyensúlyi helyzet az oszlop tetején eleve ilyennek rendeli. Ez a dinamizmus leginkább és legérzékelhetőbben talán a szobor hátsó nézetéből derül ki, ahol a perspektíva optikai csalódással jár, mintha az alak előredőlne.

Innen nézve hosszirányban valóságos csavar van a figurában:

Közelebbről látva azt a hátralendülő jobb lábat pedig az tűnik fel, hogy mintha a kisujj hiányozna róla:

De hogy anyaghiba vagy egy különösen magasra nőtt rajongó rendkívüli gyűjtése ez, ma már nem derül ki. A kép viszont még egy fontos különbségre ráirányítja a figyelmet a két szobor között. Noha mindkét alak mezítelen, a kígyóölő férfi pucérsága jószerével el van bujtatva, a nő ruhátlansága azonban leplezetlenül, a kor szokásainál mindenesetre  merészebben van a néző elé tárva, amit a felemelt kezek/karok külön kiemelnek:

Szép, geometrikus forma. Pedig a köztéri szobrászat már és még nem volt az az erotikus vagy pornográf összeesküvés, ami korábban, illetve később. De minderről majd máskor kerül ide egy közbevetés.

A küzdő férfi kényesebb szerveit viszont nagy műgonddal takarja a kígyó:

A többi: néma kép. Körbejárások. Alapigazság, hogy csak a domborműves emléktáblákat nem lehet körbejárni.

A női változatról készült sor végén álljon itt egy archív kép a mesterről, szobra 1:1-es bronzváltozatának társaságában, Lugosy Szilvia felvételeként:

A Fortepan archívumába friss képként 2020 elején bekerült felvétel datálása bizonytalan, a kép mellé fűzött adatok 1972-t adják meg, de ezt elbizonytalanítja,

hogy ugyancsak Lugosy Szilviától egy másik, 1962-re datált kép is bekerült a Fortepan-gyűjteménybe, amelyen Mikus öltözete, kora és frizurája ugyanolyan — valószínűtlen a tíz évnyi eltérés (ennek hátterében a lentebb következő férfi-kígyóölő kisplasztikai változata látható).

*

Az összevetés ötlete a Facebook-profilomon látható sorozatból nőtt ki.

Ajánlott irodalom: Mikus Sándor Sztálin-szobráról (sok képpel a pályázaton részt vevő többi pályaműről; nyomtatásban ugyanez: Pótó János: Így épült a Sztálin-szobor, 1949-1953. In: Pótó János: Emlékművek, politika, közgondolkodás. Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 7. MTA Történettudományi Intézet, Bp., 1989. 71-87. o.), a Rózsa Ferenc-emlékkútról, a Küzdelem című zsánerszoborról.