“No sports.”
Nyögte
Variáció a Himnusz két sorára. Már el is kezdődött.
Mátyás király szobrának eredeti talapzata Kőszegen, az egykori katonai alreáliskola, Ottlik Géza regénye, az Iskola a határon színhelyének parkjában, a főépület bal szárnyának előterében.
Macsek
Járólapos
Nehéz a gólyának kistányérból enni
Laborcz Ferenc: Fazola Henrik, 1965. Az egri IV. számú gyakorló kertjében álló vörösréz domborítás.
Parázs kiadó

Bukarest, 2009, Forgách András felvétele
Nelson a Trafalgar téren
Nem elég az embernek, hogy egy ilyen hatalmas oszlopot kell egyensúlyoznia az orra hegyén, “Nelson a Trafalgar téren” olvasásának folytatása
A por
Filozófiatörténetileg kevéssé iskolázott mesterem inaskoromban gyakran mondogatta, hogy sohasem szabad olyasmit ábrázolni, ami saját szubsztanciájával azonos. Bűnnek tartotta az ilyen próbálkozásokat, és tűzzel-vassal irtotta őket. Tanítványaira képes volt akár a sírig megorrolni, ha ilyesmire vetemedtek. Haló poraikban sem tudott megbocsátani nekik.
“Ki emel, ki emel / ringat engemet? / Kinyitnám még a szemem, / de már nem lehet…”
Ismeretlen művész műkő szobra Mátyásföldön, az Újszász utcában, az egykori szovjet katonai lakótelep és repülőtér közelében. A bejegyzés címe Zelk Zoltán Este jó, este jó című gyerekverséből való. a többi kép
A hadviselés művészete – Искусство войны
1956. november 4-én, hajnalban a Vörös Hadsereg katonái Szolnokon például egy egész zászlóaljat fektettek a földre, s a magyaroknak úgy kellett maradniuk az élesre töltött gépfegyverek célkeresztjében, mozdulatlanul. Aki megmoccant, halálfia volt. És annak a katonának, aki előzőleg három napot és három éjszakát tölt el hason fekve, tarkóra tett kézzel, földre szorított arccal, étlen-szomjan, anélkül, hogy szükségét elvégezni akár egyszer is félrehúzódhatna, a hadrafoghatósága, fegyelme és harci morálja a negyedik napra általában jelentős mértékben szertefoszlik.







