Mert elraboltad szép életemet

Igazán nem akarom, hogy a blogból amolyan szoborfelvigyázó panaszfal legyen, ráadásul meggyőződésem, hogy a köztereket lakói úgy alakítják, ahogy kedvük tartja meg ahogy az írott és íratlan szabályok engedik — ez nyilván más következményekkel jár egy felvilágosult nyugat-európai nagyvárosban, mint mondjuk egy magába fordult kelet-európai iparvárosban, és más súllyal esik a latba a szándékos szoborrongálás, megint más súllyal az, ha a lakótelepek épületei közti utakat a lakók lerövidítik és a füves területet új átlókkal tapossák ki, újfajta geometriát adva a másképpen eltervezett térnek.  Nem szoborlopásokról vagy súlyos csonkításokról lesz tehát szó, és tekintve, hogy többnyire alumíniumszobrok ennek a bejegyzésnek a főszereplői, nem is színesfémtolvajlásról. Nemrégiben Komlón járva feltűnt, hogy például a Városház téren álló Búza Barna-szoborról, az Éneklő fiatalok című kompozícióból mintha hiányozna valami.

DSC_87182014-04-19_12-45-34Először arra gondoltam, hogy a lábujjköznél rögzített strandpapucsban álló, bal lábával épp a taktust dobbantó férfi figura kezében eredetileg valamilyen fúvóshangszer lehetett, ami most nincs ott,

DSC_87432014-04-19_12-47-39ennek híján mozdulata most inkább fogorvosias,

DSC_87372014-04-19_12-47-16arckifejezése sem ígér túlságosan sok jót,

DSC_87302014-04-19_12-46-50mint a szájsebészé, aki képzeletbeli eszközt próbál riadt páciense szájába illeszteni —

DSC_87492014-04-19_12-48-05míg aztán megtaláltam ezt az archív képet, melyen a szobor eredeti helyén, Zobák-aknán áll,

_Nemesi-Árpád_Éneklő
Nemesi Árpád gyűjteményéből

és ebből kiderül, a fiatal férfi nem furulázni, együtt játszani kíván partnerével, hanem vezénylő pálcát tart a kezében.

DSC_87512014-04-19_12-48-16Hogy egy szál mandolinos lánynak mi szüksége van a vezénylésre, a pálcácskára, arra nem tudom a választ, de hát nemcsak minden tevékenységnek, minden tevékenység megtanításának is megvannak a kis rejtett kulisszatitkai.

Alig pár méterrel arrébb, a tér sarkán áll Farkas János hamisítatlan szocreál Vájárja, felgyűrt ingujjal, nadrágövvel, bakancsban, a munka szobraként, kezében magasra emelt bányászlámpával,

DSC_87672014-04-19_12-53-42ám ha közelebbről szemügyre vesszük a mészkő szobrot, jól láthatjuk, hogy az eszköz színe és anyaga elüt a szobor többi részétől.

DSC_87572014-04-19_12-52-30Igen, városi virtussá lett a szobor jobb kezéből a bányászlámpát eltulajdonítani, és amikor rövid időn belül ez harmadszor történt meg, nem kísérleteztek tovább a szobrászati restaurálással, a bányász ma már egy kőrisfából kifaragott, szürkére festett világítótestet tart a kezében.

DSC_87612014-04-19_12-53-13Köztér, mondhatnánk, ami a tied, az az enyém is, vagyis a mienk, és ezt a régi étoszt Komló félig-meddig magánterein is ápolgatja még. Itt van például ez a Teniszező lány a komlói stadionban, Kocsis András munkájaként,

DSC_88662014-04-19_13-33-42de csak az egyik attribútuma van meg,

DSC_88842014-04-19_13-34-33a labda; az ütőből csupán egy csonk maradt.

DSC_88882014-04-19_13-34-53Az szorosan a kézben, és ha valaki kíváncsi, hogy mészkő változatban hogy néz ki a teljes, csonkítatlan szobor,

DSC_89012014-04-19_13-35-37annak egészen Dunaújvárosig kell utaznia.

DSC_89142014-04-19_13-36-43Ugyanitt Kerényi Jenő Kalapácsvetője sem önszántából tartja ilyen félreérthetően a kézfejét,

DSC_89192014-04-19_13-36-52egykoron a súlyt és a kezet összekötő huzal volt itt,

DSC_89282014-04-19_13-37-08ma már csak a súly,

DSC_89362014-04-19_13-38-05és sehol a huzal.

DSC_88492014-04-19_13-31-41Jálics Ernő Gerelyhajítója is abban a gyönyörű absztrakcióban ragadt, amelyről alkotója talán sohasem álmodott,

DSC_89662014-04-19_13-40-31a gerely valahol messze a kékes égben, a semmiségben,

DSC_89702014-04-19_13-40-46beteljesedett minden sportoló álma, a sporteszköz elszállt anélkül, hogy ez erőfeszítésbe kerülne és atlétájának egyáltalán el kellett volna dobnia.

DSC_89792014-04-19_13-41-26Meg sem lepődünk már, hogy a stadion negyedik sarkán ott a Labdarúgó, Ungvári Lajos focistája labdavezetés közben éppen cselez,

DSC_88602014-04-19_13-32-19ahogy a nagykönyvben meg van írva, nem a labdára szegezi tekintetét, hanem a játékot és ellenfelét nézi, és csodák csodája,

DSC_89782014-04-19_13-41-23még sportszere, a labdája is megvan.

DSC_89742014-04-19_13-41-14

A stadionban tehát három-egy a vendégek javára. Mind a négy szobor áll, végül is mind a hat komlói plasztika megvan, és nem, nem, dehogyis szép életüket rabolták el — de egy kicsit azért mégis.

*

A szobrokról a Köztérképen:

Búza Barna: Zenélő fiatalok (1964)

Farkas János: Vájár (1954)

Kocsis András: Teniszező lány (1956)

Kerényi Jenő: Kalapácsvető (1956)

Jálics Ernő: Gerelyvető (1956)

Ungvári Lajos: Labdarúgó (1955)

 

Szerző: csuhai

Minden. Amit csak el tudsz képzelni. Vagy amit én el tudok.

5 című bejegyzés “Mert elraboltad szép életemet” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

  1. Ezek a “müalkotások” már akkor szörnyedvénynek tüntek nekem, amikor 1957 nyarán még csak a stadion épületének a falához voltak támasztva.

    Kedvelés

    1. Látja, a magyar közönség szövegértése ezért olyan magas fokú, a kortárs modern irodalom ezért produkál olyan magas példányszámokat, ezért szinte lehetetlen bejutni egy művészfilmre, ezért kell hosszú sorokban állni egy-egy kiállításra, továbbmegyek, a Kádár-rendszer is azért lehetetlenült el és bukott meg olyan rapid módon, mert olyan jó szemű ítészeink voltak, mint maga fiatal korában. Gratulálok!

      Kedvelés

Kérlek, mondd el, mit gondolsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.