Igazán nem akarom, hogy a blogból amolyan szoborfelvigyázó panaszfal legyen, ráadásul meggyőződésem, hogy a köztereket lakói úgy alakítják, ahogy kedvük tartja meg ahogy az írott és íratlan szabályok engedik — ez nyilván más következményekkel jár egy felvilágosult nyugat-európai nagyvárosban, mint mondjuk egy magába fordult kelet-európai iparvárosban, és más súllyal esik a latba a szándékos szoborrongálás, megint más súllyal az, ha a lakótelepek épületei közti utakat a lakók lerövidítik és a füves területet új átlókkal tapossák ki, újfajta geometriát adva a másképpen eltervezett térnek.  Nem szoborlopásokról vagy súlyos csonkításokról lesz tehát szó, és tekintve, hogy többnyire alumíniumszobrok ennek a bejegyzésnek a főszereplői, nem is színesfémtolvajlásról. Nemrégiben Komlón járva feltűnt, hogy például a Városház téren álló Búza Barna-szoborról, az Éneklő fiatalok című kompozícióból mintha hiányozna valami.

DSC_87182014-04-19_12-45-34Először arra gondoltam, hogy a lábujjköznél rögzített strandpapucsban álló, bal lábával épp a taktust dobbantó férfi figura kezében eredetileg valamilyen fúvóshangszer lehetett, ami most nincs ott,

DSC_87432014-04-19_12-47-39ennek híján mozdulata most inkább fogorvosias,

DSC_87372014-04-19_12-47-16arckifejezése sem ígér túlságosan sok jót,

DSC_87302014-04-19_12-46-50mint a szájsebészé, aki képzeletbeli eszközt próbál riadt páciense szájába illeszteni —

DSC_87492014-04-19_12-48-05míg aztán megtaláltam ezt az archív képet, melyen a szobor eredeti helyén, Zobák-aknán áll,

_Nemesi-Árpád_Éneklő
Nemesi Árpád gyűjteményéből

és ebből kiderül, a fiatal férfi nem furulázni, együtt játszani kíván partnerével, hanem vezénylő pálcát tart a kezében.

DSC_87512014-04-19_12-48-16Hogy egy szál mandolinos lánynak mi szüksége van a vezénylésre, a pálcácskára, arra nem tudom a választ, de hát nemcsak minden tevékenységnek, minden tevékenység megtanításának is megvannak a kis rejtett kulisszatitkai.

Alig pár méterrel arrébb, a tér sarkán áll Farkas János hamisítatlan szocreál Vájárja, felgyűrt ingujjal, nadrágövvel, bakancsban, a munka szobraként, kezében magasra emelt bányászlámpával,

DSC_87672014-04-19_12-53-42ám ha közelebbről szemügyre vesszük a mészkő szobrot, jól láthatjuk, hogy az eszköz színe és anyaga elüt a szobor többi részétől.

DSC_87572014-04-19_12-52-30Igen, városi virtussá lett a szobor jobb kezéből a bányászlámpát eltulajdonítani, és amikor rövid időn belül ez harmadszor történt meg, nem kísérleteztek tovább a szobrászati restaurálással, a bányász ma már egy kőrisfából kifaragott, szürkére festett világítótestet tart a kezében.

DSC_87612014-04-19_12-53-13Köztér, mondhatnánk, ami a tied, az az enyém is, vagyis a mienk, és ezt a régi étoszt Komló félig-meddig magánterein is ápolgatja még. Itt van például ez a Teniszező lány a komlói stadionban, Kocsis András munkájaként,

DSC_88662014-04-19_13-33-42de csak az egyik attribútuma van meg,

DSC_88842014-04-19_13-34-33a labda; az ütőből csupán egy csonk maradt.

DSC_88882014-04-19_13-34-53Az szorosan a kézben, és ha valaki kíváncsi, hogy mészkő változatban hogy néz ki a teljes, csonkítatlan szobor,

DSC_89012014-04-19_13-35-37annak egészen Dunaújvárosig kell utaznia.

DSC_89142014-04-19_13-36-43Ugyanitt Kerényi Jenő Kalapácsvetője sem önszántából tartja ilyen félreérthetően a kézfejét,

DSC_89192014-04-19_13-36-52egykoron a súlyt és a kezet összekötő huzal volt itt,

DSC_89282014-04-19_13-37-08ma már csak a súly,

DSC_89362014-04-19_13-38-05és sehol a huzal.

DSC_88492014-04-19_13-31-41Jálics Ernő Gerelyhajítója is abban a gyönyörű absztrakcióban ragadt, amelyről alkotója talán sohasem álmodott,

DSC_89662014-04-19_13-40-31a gerely valahol messze a kékes égben, a semmiségben,

DSC_89702014-04-19_13-40-46beteljesedett minden sportoló álma, a sporteszköz elszállt anélkül, hogy ez erőfeszítésbe kerülne és atlétájának egyáltalán el kellett volna dobnia.

DSC_89792014-04-19_13-41-26Meg sem lepődünk már, hogy a stadion negyedik sarkán ott a Labdarúgó, Ungvári Lajos focistája labdavezetés közben éppen cselez,

DSC_88602014-04-19_13-32-19ahogy a nagykönyvben meg van írva, nem a labdára szegezi tekintetét, hanem a játékot és ellenfelét nézi, és csodák csodája,

DSC_89782014-04-19_13-41-23még sportszere, a labdája is megvan.

DSC_89742014-04-19_13-41-14

A stadionban tehát három-egy a vendégek javára. Mind a négy szobor áll, végül is mind a hat komlói plasztika megvan, és nem, nem, dehogyis szép életüket rabolták el — de egy kicsit azért mégis.

*

A szobrokról a Köztérképen:

Búza Barna: Zenélő fiatalok (1964)

Farkas János: Vájár (1954)

Kocsis András: Teniszező lány (1956)

Kerényi Jenő: Kalapácsvető (1956)

Jálics Ernő: Gerelyvető (1956)

Ungvári Lajos: Labdarúgó (1955)

 

Reklámok

Mert elraboltad szép életemet” bejegyzéshez egy hozzászólás

Kérlek, mondd el, mit gondolsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s