Mint sült galamb a tátott szájba

Ez a poszt az itt következő három tucat képpel nyugodtan belefért volna a Nagy Oroszlánposztba, úgy alakult azonban, hogy azzal már készen voltam, mikor a tél közepén eljutottam két napra Amszterdamba. Királyság fővárosa, noha nem az uralkodó székhelye — így vagy úgy az oroszlánnak látatlanban is nagy becsben kell állnia Amszterdamban. Várakozásaimban nem csalódtam. (Kitartásomban és az időjárásban igen.) Az oroszlánok Amszterdamban is azt csinálják, amit a világ minden más városában,

néznek mérgesen,

megfakultan kissé az időben,

őrzik a gondjukra bízott szokásos kütyüt,

állnak kettesével,

néznek négyesével,

és ha kell, ülnek hármasával,

őrzik a Királyi Palota előtti kandelábereket szakadó esőben,

szép arányaikkal,

de megteszik ugyanezt a hirtelen előbukkanó Nap fényében is.

Dolguk a védelem,

szelíd,

egykedvű

vagy éppen kíváncsi nézelődéssel,

büszke tudálékossággal.

Vannak aztán hollandus oroszlánok,

akik rendhagyó feladatot kapnak,

egész életükben állkapcsuk közé szorítva őrzik

a Rijksmuseum ereszcsatornáját. A munkát valakinek el kell végeznie,

a legérdemesebbekből pedig pajzscímer lesz, ha minden jól megy. (De erre majd másutt még visszatérünk.)

Úgyhogy nem is marad más hátra, mint a John Rädecker és J.J.J. Oud közös munkájaként 1956-ban a Damon felállított második világháborús emlékmű két elülső díszoroszlánja, Amszterdam két legexponáltabb szoborállata.

Közülük a baloldali első ránézésre szelíd,

szívesen nézelődő állat,

aki könnyedén múlatja az időt a rábízott biciklikkel.

És szép időben nincs is ezzel hiba,

elvan ő is,

elvannak a biciklik is,

a kvantitatív különbségek meg igazán nem számítanak.

De ha leesik az első csepp eső, megvadul, és bicikliborogató vadállat lesz belőle.

Párjával a túlsó oldalon semmi ilyen gond,

nézni ő is tud,

és látni van mit a nagyváros örök körforgásában.

Türelmesen vár,

a maga ellenálló,

rettenthetetlen módján,

dacol a levegő patkányaival,

a galambokkal,

bátorságával példát mutat,

pedig lehet, mindössze tettetett türelmével

palástolja vágyát, hogy egyszer már

az ő szájába is repüljön be végre a közmondásos sült galamb.