Agglegény a porcelánboltban

Az elefántokkal úgy vagyok, mint a nőkkel. Szívesen elnézegetem őket, de otthonra nem kéne.

Szerző: csuhai

Minden. Amit csak el tudsz képzelni. Vagy amit én el tudok. csuhai összes bejegyzéseinek megtekintése

Hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

E-mail cím (kötelező) (Nem lesz látható)

Név (kötelező)

Honlap

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. ( Kilépés / Módosítás )

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. ( Kilépés / Módosítás )

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. ( Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti:

	Ülve-főve – Cs… - A gondviselésről
	Ülve-főve – Cs… - Róma kútjai, avagy Azért az az…
	Ülve-főve – Cs… - Hiába
	Ülve-főve – Cs… - Erős növek
	Zuglói leánykák, ne… - Két medve