Víz a lelke

Végre egy szobor, talán az első a blog történetében, ahol nem köt a szobrász személye vagy a korszak, melyben a szobor megszületett! A Vízbe lépő lány köztérképes lapjáról megtudható, mennyire bonyolult és tulajdonképpen homályba vesző, megnyugtatóan nem tisztázott története van ennek a leányzónak. Végső soron persze mindegy, hogy Johann Müller vagy Pátzay Pál készítette (én magam Kisfaludi Strobl Zsigmondot mondanám, ám ő nagyon gondosan kalligrafált, teljes névvel szignálta ilyen jellegű szobrait).  “Víz a lelke” olvasásának folytatása

Tornateremből az angyal

Ezzel a bejegyzéssel régi adósságomat törlesztem, hiszen Győri Dezső balatonboglári Tornászlányát a blog indulásakor megígértem, az árnyék mellett a szobor háromalakos ősváltozata is régóta a blogon látható. A boglári szoborral két egymást követő nyarat pepecseltem el. 2012 nyarán igazán élénken foglalkoztatott az angyal-problematika, melybe ez a mai szemmel nézve inkább vaskos, erőteljes tornászlány a maga szépséges légiességével tökéletesen beleillett. Ám az akkori képeimmel elégedetlen voltam. Szerencsére idén júliusban alkalmam volt újra többször, több napszakban is végigfényképezni. Klasszikus körbe-körbe következik, elsősorban a Bogláron álló magányos tornászlányról — a történet azonban elválaszthatatlan a Népstadion-beli hármas kompozíciótól.

“Tornateremből az angyal” olvasásának folytatása

Tornászlány

Erről az árnyékról szinte nem is kell többet mondani, maga a szobor mesél majd ugyanitt. Ha valaki mostanában mégsem jár a Balaton déli partja felé, megnézheti másik változatát Budapesten, a Népstadion még álló szoborkertjében, ahol további két tornászlány kíséri a főtornászlányt.

Győri Dezső: Tornászlány. Balatonboglár, 1979.
Győri Dezső: Tornászlány. Balatonboglár, 1979.