Tegnap, április 30-án érkezett el negyedik születésnapjához a blog, ma, május 1-jén már az ötödik évét tapossa. Ez a kettős időpont azért érdekes, mert az egész blog egy nappal előbb megvolt ugyan, számomra valójában mégis 2013. május 1-jén kezdett létezni, akkor szereztem egyáltalán tudomást róla. Szeifert Natália ugyanis meglepetésből megcsinálta nekem, fölregisztrált engem, azóta sem értem pontosan, hova, a domainnevemet kifizette az első évre, létrehozta a felhasználónevemet, a jelszavamat, a legelső sablont, amibe beletöltött négy Facebook-posztomat, minden ilyesmit, nekem csak meg kellett nyitnom, és mint jó júzer, engedelmesen használnom aztán az egészet. Azon kívül, hogy most is nagyon köszönöm neki, mint minden évfordulón, amelyekre egyébként a WordPress is (a domainnév meghosszabbításának éves díjfizetési kötelezettségéhez hasonlóan) kedvesen szokott emlékeztetni, gondolkodtam rajta, miképpen lehetne rendhagyóan emlékezetessé tenni ezt a napot, és arra jutottam, hogy leghelyesebb a számokat segítségül hívni — ha már az időt, az egész blogírás voltaképpeni szubsztanciáját (és ennek az évfordulónak a tényleges generáló elemét) egyetlen posztban nem lehet. Úgyhogy jöjjenek a számok.
Címke: Jámbor Lajos
Fejvesztve
Tinódi Lantos Sebestyén budapesti szobráról igazán nem mondható el, hogy mindenki jól ismeri. Jelentőségéhez képest eléggé a senkiföldjén áll ma, a Népliget nyugati oldalán, közel a Könyves Kálmán körúthoz. Olyan nagyon sok csábító tényező a szépen gondozott parkon kívül még sincs a környezetében, ami miatt érdemes lenne odakirándulni hozzá és gondosan szemügyre venni, letelepedni mellé, elidőzni vele, nézegetni. Manapság leginkább a biciklisták ismerik, a Hungária körgyűrűt kiváltó bicikliút ugyanis közvetlenül előtte vezet el.
Csak a képre emlékezem 