Eleinte arra gondoltam, hogy Rózsa Péter korai zalaegerszegi szobrát, az 1966-ban felállított Gondolkodót, mely ma egy sokféle vállalkozásnak, többek között autóvezetést oktató iskolának helyet adó irodaépület előtt áll (nincs különösebb zalaegerszegi helyismeretem, de nem lepődnék meg, ha ez az irodaház egykor a helyi MSZMP székháza lett volna, vidéki városokban azok váltak idővel hasonló multifunkcionális irodatelevényekké), a hátterében látható ablaküvegre ragasztott KRESZ-táblák miatt valamelyik faviccem hősévé avatom, de aztán meggondoltam magam. Rózsa Péter szobra egyfelől kiváló dolog,

DSC_11832015-07-30_09-53-33másfelől pár hónappal később véletlenül rábukkantam Varga Imre nagyjából ugyanebből a korszakból, két évvel későbbről való bronz szobrára Budán, a Medve utcában

DSC_62652015-11-21_15-22-39(emögött a szobor mögött az egész épületet építették újra), ugyancsak kiváló dolgot, és szinte párdarabját Rózsa Péter kőszobrának. Mert ha tényleg hiányzik Maillol, akkor bizony (legalábbis a köztéri magyar szobrászat kontextusában) örök, leginkább a korabeli francia sajtó által kreált ellenlábasa, Rodin is hiányzik manapság. Márpedig a közös inspiráció a két szoborban minden különbségük ellenére is szembeötlő.

A kép forrása: wikiart
A kép forrása: wikiart

Érdekes azonban, hogy Rózsa is, Varga is el akarja különböztetni szobrát az eredeti mintától: noha mindketten maga elé meredő, fejét a kezével támasztó ülő (vagy legalábbis nem álló) meztelen férfialakot formálnak meg,

DSC_11782015-07-30_09-53-15eredetijüktől eltérően Rózsa Péter

DSC_62852015-11-21_15-24-44és Varga Imre figurája egyaránt a bal kezét használja támaszkodásra.

Innentől aztán szabad a folyása a körbe-körbének,

DSC_11652015-07-30_09-52-10az első elkattintott kép után levettem a szobor talapzatáról az irodaház szépen cigiző alkalmazottai által hamutartóként használt virágkaspót,

DSC_11772015-07-30_09-53-05és gyönyörködtem az ülő férfi

DSC_11752015-07-30_09-52-54kerekded szépségében,

DSC_11742015-07-30_09-52-51hogy bizonyos nézetekből tényleg úgy hat,

DSC_11732015-07-30_09-52-48mintha az a sokat emlegetett egyetlen tömb lenne

DSC_11722015-07-30_09-52-44megszabadítva a feleslegtől. És tény, hogy a viszonylag nagy méretű szobortestben nincs összerakás, illesztés.

DSC_11692015-07-30_09-52-39Hozzájárul a nagy kompozíció egészéhez

DSC_11792015-07-30_09-53-16az apró részletek modernista elhanyagolása,

DSC_11812015-07-30_09-53-25amely mégsem kelt semmiféle hiányérzetet,

DSC_11662015-07-30_09-52-29továbbá a végső soron keresett testtartás, hiszen a bal könyök a jobb térdre támaszkodik,

DSC_11802015-07-30_09-53-20és az egész pozitúra mintha tényleg azt sugallaná, hiszen csak az ül így, aki épp azon töri a fejét,

DSC_11672015-07-30_09-52-32hogy ó, jaj, miért is nem hallgattam a közlekedési táblák

DSC_11682015-07-30_09-52-34az én biztonságomat szabályokba és utasításokba tömörítve óvó előírásaira?, de most már késő,

DSC_11842015-07-30_09-53-41— és persze közben is pontosan láttam, milyen gyönyörű óriás ő.

Nehezen dönthető el, a két Gondolkodó közül melyik is a progresszívebb, modernebb, az önmaga korában merészebbnek számító; ma mindkettő úgy hat, mint amelyik felette áll saját kora átlagának, és mindkettő bőven felette áll annak, amit újabban köztereken el szoktak helyezni, akár még ilyen bejáratdíszítő-kapuőri funkcióban is, ha egyáltalán —

DSC_62662015-11-21_15-22-40mindenesetre az alma és a körte összemérhetetlenségének nagy dilemmáját idézi fel a tény,

DSC_62672015-11-21_15-22-43hogy a zalaegerszegi szobor kőből készült,

DSC_62802015-11-21_15-24-18Varga Imréé pedig bronzból, ráadásul a szobrásznak abban a korai korszakában, amikor a plasztikai magánmitológia még nem ülte meg vagy nyomta agyon teljesen műveit,

DSC_62792015-11-21_15-24-14az 1968-as Gondolkodó ily módon valószerű, kézzelfogható,

DSC_62782015-11-21_15-24-10referenciális darab lett,

DSC_62842015-11-21_15-24-37a végig kidolgozott apró részletek

DSC_62692015-11-21_15-22-52jóvoltából inkább klasszikus zsánerű dolog,

DSC_62752015-11-21_15-23-13ahol az arckifejezés és a gesztusok aprólékossága

DSC_62762015-11-21_15-23-19valóban el tudja hitetni a nézővel a felidézett-megörökített pillanat valóságosságát.

DSC_62772015-11-21_15-23-28Külön öröm számomra, hogy ez az 1968-as szobor szinte igazolja azt, amit Kiss Kovács Gyula Véradója kapcsán nemrégiben mondtam: a figurális geometria valóban elágazást, új lehetőséget jelentett a korszak, az 1960-as évek szobrászatában,

DSC_62832015-11-21_15-24-32nézzük meg csak ezt a nyúlánk szobrot oldalnézetből, ezt a káprázatosan szép tojásdad alakot,

DSC_62742015-11-21_15-23-10a végtagok és a törzs, végeredményben a test

DSC_62812015-11-21_15-24-24hallatlanul tudatosan végiggondolt elrendezését.

DSC_62682015-11-21_15-22-48Szóval gondolkodjunk, hiszen egykor voltunk. Bár én nem vagyok és nem is voltam szobrász.

*

Rózsa Péter 1966-os zalaegerszegi szobra a Köztérképen.

Varga Imre 1968-as Medve utcai szobra a Köztérképen.

Reklámok

Gondoltam, hogy gondoltad” bejegyzéshez 4 hozzászólás

Kérlek, mondd el, mit gondolsz.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s