A por

DSC_89472009-01-30_13-21-13_

Filozófiatörténetileg kevéssé iskolázott mesterem inaskoromban gyakran mondogatta, hogy sohasem szabad olyasmit ábrázolni, ami saját szubsztanciájával azonos. Bűnnek tartotta az ilyen próbálkozásokat, és tűzzel-vassal irtotta őket. Tanítványaira képes volt akár a sírig megorrolni, ha ilyesmire vetemedtek. Haló poraikban sem tudott megbocsátani nekik.

A hadviselés művészete – Искусство войны

1956. november 4-én, hajnalban a Vörös Hadsereg katonái Szolnokon például egy egész zászlóaljat fektettek a földre, s a magyaroknak úgy kellett maradniuk az élesre töltött gépfegyverek célkeresztjében, mozdulatlanul. Aki megmoccant, halálfia volt. És annak a katonának, aki előzőleg három napot és három éjszakát tölt el hason fekve, tarkóra tett kézzel, földre szorított arccal, étlen-szomjan, anélkül, hogy szükségét elvégezni akár egyszer is félrehúzódhatna, a hadrafoghatósága, fegyelme és harci morálja a negyedik napra általában jelentős mértékben szertefoszlik.

DSC_7987_

Aprópénz

Apámtól azt tanultam, a jövő mindig kiszámítható, ha tisztában vagyunk a következő lépésünkkel. Azt már nem ő mondta, magamtól kellett rájönnöm, a jó fodrász nélkülözhetetlen. Nem lehet hippi módjára, loboncos hajjal szaladgálni a világban, senki nem vesz komolyan, főleg, ha már kopaszodsz. A jól belőtt séró, a gondosan ápolt bajusz, a rendben tartott szemöldök: félsiker. No persze nem árt, ha a fogorvosoddal is jóban vagy. A többi már csak duma meg egy nagy adag csicsedli a farzsebben.

DSC_43982012-06-06_10-19-13_

Zöld a földön

Egy fiatal teremtés számára mindig tragédia, ha testesnek látja önmagát. Tűszúrásként érzékeli a szót, hogy “kövér”. Hiába a sikerek a tanulásban vagy a munkában, hiába a család, az iskolatársak meg a kollégák vigasztaló szeretete, amíg nem jön egy vagány srác, aki meggyőzi az ember lányát arról, és be is bizonyítja neki, hogy te éppen így vagy nekem tökéletes, ahogyan vagy, csak a kín marad, az önsajnálat, végigsírt éjszakák hosszú sora, szerteszórt cigarettacsikkek, az önemésztés, és persze a tehetetlen lebegés.

P11905552012-07-14_11-41-03_

A farakást kiáltó fiú

DSC_55692010-04-04_10-41-55_

Le a hegyről, lélekszakadva, „jön a farakás!”, falu apraja-nagyja ki az erdőbe, kiderül, vaklárma, farakás sehol. Ejnye, fiam. Másnap újra, fiú kifulladva, „farakás, farakás!”, mindenki fejvesztve menekül, de rémhír ezúttal is. Most már vigyázz a nyelvedre, fiam. Harmadnap fiú a félelemtől félájultan, „farakás, farakás, fusson, ki merre lát!”. Nem futnak, egyet se lépnek, meg se moccannak. És fejüket vesztik, mert a farakás tényleg jön, felfalja a falu népét egytől-egyig, még a vigyázó fiút is. És boldogan él, ha meg nem. De meg, mert valahogy meg kell.

Könyvragály

P12200372013-01-27_12-20-10_

Különös betegség ütötte fel a fejét a könyvek között. A morbus librorum csak a kezdetekkor volt veszélyes az emberekre, a könyvek hihetetlen gyorsasággal szaporodtak ugyanis az első fázisban, és kiszorították élőhelyéről a homo sapienst. Szemtanúk beszámolóira alapozva kutatók idővel arra jutottak, hogy a betegség második fázisában minden olyan könyvből, melyhez tulajdonosa harminc évig nem ért hozzá, kihullottak a betűk, csak az üres könyvtest maradt az ilyen kötetből. És nem volt már enyém-tiéd, miénk, tiétek, övé-övék, csak a két borító közti szótlan, szövegtelen, képtelen űr.

Itt van még valami.

Művészet vagy tudomány-e a zsákolás?

Minden magasra nőtt lány kényszerből szőtt álma válogatottnak lenni kosárlabdában, bejutni az olimpiai döntőbe, és ott zsákolással szerzett ponttal az utolsó másodpercben győzelmet aratni. Ma már nehezen deríthető ki, hogy ez a szemérmetlen férfimozdulat, a magasra ugrás és a két kézzel fogott labda belehúzása a gyűrűbe vajon mikor nyert polgárjogot a női kosárlabdában. És ha egy lány sokáig gyakorol gépiesen valamit, óhatatlanul a gondolatainak adja át magát, az egyforma gondolatokból meg könnyen következik a kétely, a csalódottság. De enélkül akár aranyból is lehet az a labda, a mozdulat soha nem fog sikerülni.

DSC_02442011-02-09_10-31-36_

Az oroszok mindent tudnak

DSC_94612011-09-11_11-47-47_

A gázárért cserébe például a Keletit kérték. De nagyvonalúak voltak, adtak helyette rögtön egy kisebbet, annak az egy szerelvénynek, mondták, ami ezután hetente egyszer jön, az is elég lesz. Mindannyian Gogol köpönyegéből bújtak ki, még a Puszi Rájött és Господин Жерард is. Mi meg járunk majd Ladával vagy Skodával Moszkvába. Vagy Volvóval, annak a nevében is benne van: gurulni.

A megtámadott majomkenyérfa

DSC_10252013-01-06_12-24-47_k

A Fővárosi Operettszínház matinéjáról kiáramló nézők elkeseredésükben a Mai Manó Ház műteremablakában várakozó majomkenyérfát vonják kérdőre. A növény lapzártáig ellenáll, és ellenállásra biztatja a mögötte álló zöldikét is. “Állj mögém”, ismételgeti a legnehezebb pillanatokban.