Ültében a legyet

A cím persze igazságtalan. Laborcz Ferenc 1965-ös Ülő munkás című szobra csakis címadásában, közvetlenebbül talán a témaválasztásban hasonul korához, minden egyébben már saját öntörvényű szobrászati pályájának rajza, ennek a haladványnak a pillanatnyi állapotrögzítése, életének utolsó bő évtizedében, az 1971-es váratlan halálát megelőző években pedig határozott elkülönülés az egyébként érvényes kánontól.

A felhasznált anyag, a technika, a méret, a tágan értett stílus, és sok kis apróbb részlet rokonságba állítja ezt a szobrot Laborcz Egerben látható Fazola-szobrával, melyet a blogban korábban már bemutattam. Mintha a vasalt kapuk mestere letette volna fejfedőjét, a híres-nevezetes csőrsisakot, és kis vaskohója mellett foglalt volna helyet.

Nemrégiben szereztem tudomást róla, hogy az egri gyakorlóiskola kertjében az elmúlt években beépítették azt a zöldfüves szabad részt, ahol a Fazola-szobor a fényképezésemkor még állt, és így elveszítette azt a teret, amit korábban magáénak tudhatott. Még ebben is rokonság mutatkozik köztük: ez a rákoshegyi Ülő munkás ugyancsak áthelyezett szobor, eredetileg mostani helyétől nagyjából öt kilométerre, a rákosligeti Hősök terén állt, ahogy ez az 1982-ben készült, 261488-as számú Fortepan-képen, Faragó György adományozásán látható,

és már a szobrász halála után került jelenlegi helyére, a Rákoskerti Közösségi Ház kertjébe.

Ez a hely nem tökéletes az elhelyezésre, a szobor monumentálisabb dolog annál, mint hogy ennyire perspektívátlan helyen álljon — a körbejárásból látható, hogy minden oldalról le van zárva, és talán csak szemből, az utca felől és a mellette álló épület lépcsőfeljárójáról mutat a szokványosnál rendhagyóbb képet. De hát jöjjön ez a szokásos körbe-körbe, ezúttal több nekifutásban; és aki tudja, miről is beszélek, azt az sem lepi meg, hogy maradt nekem egy tábla Milka-csoki és egy Melba-kocka.

Talán az első félfordulatos körbejárás is igazolja, miről beszélek: a határozott, karakteres plasztikai vonalvezetésről — ennek köszönhetően egyszerre érvényesül a szobor alapvetően kubista jellegű megformálása, nézzük meg például a figura ölében elfekvő köpenyt, és minden statikussága ellenére egyfajta sajátos lendület. Ez a dinamika azonban nem mozgásból vagy annak érzékeltetéséből jön, hanem a szobrászati megoldásokból. A szögletesre hagyott élek, az ülő testtartás geometriája, a végigvitt, mégsem teljesen doktrinéren megtett elnagyolás, a mértékletes vázlatszerűség mind-mind hozzájárul, hogy a szobor kikacsintson saját valóságos idejéből, és nekünk is érthetően, frissen szóljon.

Giacomettiánus — vagy nem is tudom, hogy mondanám a jelzőt, Laborcznak ettől a korszakától mindenesetre megszaporodnak a hasonló formálású, elvékonyodó, a térrel versenyre kelő szobrai, és a “törékenységet” még akkor is szóba kell hoznom itt, ha az összhatásra az Ülő munkás esetében egyúttal érvényesen kínálkozik a “masszív” jelző is.

És hát persze, a kis részletek,

például ez a gyönyörű, szögletesre formált

franciakulcs — nem az “igazi”, hanem az ábrázolás/megformálás értelmében a “legigazibb”;

ahogy a bal kézben a kalapács is.

A papucs,

az elnyúló arc,

az egyetlen vonalként megjelenő felsőtest,

a fejtetőből kinövő,

hátulról, a tarkó felől nem látható simléderes sapka.

A végtagok különféle perspektívái,

és hát úgy, ahogy van, az egész magától értetődő, első látásra evidens nagyszerűsége. Fentről, az épület lépcsőjéről is még egy gyors kört:

Hát így. A szembefényt nem tudtam elkerülni, de annak örülhetek, hogy az épület árnyéka még épp nem vetült rá a szoborra, meghagyta abban az élénk nyárvégi ragyogásban, amiben először sikerült megpillantanom. De hát hol a légy (és vajon van-e santiagói könyvvásár)?, kérdezi a hűséges olvasó, de mégsem kérdezi, mert tudja jól: a légy… a légy mindenütt ott van.

*

A bevezető részben emlegetett Milka-csoki és Melba-kocka a Facebookon időről időre folyó szoborárnyék-játékomra vonatkozik; az Ülő munkást egy ízben feladványként tettem közzé, de ezt a jószerével csak a helyiek által ismert szobrot, hiába nagyon karakteres az árnyéka, végül nem tudta azonosítani senki.