Vegyészek

Ritkaság, hogy egy szoborról készült fotót közel az eredeti méretben töltök fel — ezúttal ez történik, aki kíváncsi rá, kinagyíthatja, közelebbről megnézheti részleteit, elgyönyörködhet benne hosszan. Ráadásul nem is szobor, dombormű inkább, nem lehet körbejárni, igazából egyetlen nézete van: ez, ami itt látható.

Laborcz Ferenc Vegyészek című plasztikája 1964-ben készült, 1965-ben került a debreceni Biogal Gyógyszergyár két évvel azelőtt felhúzott modern épületének déli homlokzatára; pontosan arra a parkra néz, ahol a gyógyszergyár nagy jelképe, a boldogtalan sorsú Pátzay Pál boldogtalan sorsú Kígyóölője áll. Laborcz plasztikáját egyszerűség, letisztultság, a rá utolsó tíz évében nagyon is illő sallangmentes modernizmus jellemzi, miközben tökéletesen igazodott a megrendelő tematikus várakozásához. Tíz alak, hét férfi és három nő áll egymás mellett és alatt, mindegyikük kezében foglalkozásuk egy-egy jellegzetes tárgya, lombikok, tartályok, patikamérleg, kísérleti nyúl, miegymás. Ez a fajta elrendezés (függőlegesen álló, geometrikus teret létrehozó alakok csoportja fali plasztikában) nem volt ritka a korszakban. Itt van például Vasas Károly domborműve Kiskunhalasról, 1968-ból, az egykori MSZMP-székház, ma Zeneiskola falán,

és egy ennél még monumentálisabb, diabolikusabb, méretre is nagyobb, mégis hasonló jellegű munka, Makrisz Agamemnon műve ugyancsak egy egykori MSZMP-székház, és mit tesz isten, ma szintén zeneiskolaépület falán, Zuglóban, 1964-ből:

Laborcz Ferenc rézdomborítása mégis más, eltér ezektől, légiesebb, jobban eloldódik saját korától. Ebben közrejátszik, hogy alakjai elmosódottabbak, szimbolikusabbak, figuráinak nincs haja és szája, az arcot a szem és az orr jelzi csak, fejét a többség elfordítja, minden kézben tartott attribútum ellenére az egészhez hozzájárul valamiféle elvonatkoztatottság, amit a figurák szögletes lekerekítettsége még inkább kiemel. Hozzájárul a hatáshoz továbbá az anyag, a Laborczra utolsó alkotói korszakában igen jellemző rézdomborítás, mellyel földön álló, körbejárható plasztikáin is szívesen élt az 1960-as évek kezdetétől fogva.

Így hát nem volt kérdés, hogy amikor a domborművet 2009 késő tavaszán leszedték a falról (akkor már a TEVA gyógyszergyár homlokzatáról), pusztán a felújítás a célja az eltávolításnak — másfél évvel később a dombormű visszakerült eredeti, ugyancsak gondosan tatarozott helyére, és a fehér háttér előtt ma gyönyörűen, káprázatosan, csodálatosan ragyog. (A történet részleteit nyomon lehet követni a dombormű köztérképes oldalán.) Esős időben is meggyőzően hirdeti e bejegyzés abszolút főhősének rendkívüliségét.

Szerző: csuhai

Minden. Amit csak el tudsz képzelni. Vagy amit én el tudok. csuhai összes bejegyzéseinek megtekintése